2002. április 26-án a 19 éves Robert Steinhauser agyonlőtt az erfurti Gutenberg középiskolában tizenhat embert, majd magával is végzett. A gyilkosságot követően a médiában felröppent egy hír, miszerint az ámokfutó korábban gyakran játszott a Counterstrike nevet viselő taktikai lövöldözős programmal. A bűnbakkeresés célkeresztjébe ezután a számítógépes játékok, közvetve pedig az azokat gyártó, forgalmazó cégek, illetve a programokat használók kerültek. 2002. május 8-án, azaz alig két héttel a merénylet után a német kormány bemutatta az új gyermekvédelmi törvény tervezetét, amely idén április elsején életbe is lépett.
A bírálók kételkednek abban, hogy az inkább napi politikai indíttatású, mint szakmai alapon megalkotott törvény valóban képes lesz megvédeni a gyermekeket "a fejlődésükre káros" számítógépes játékoktól. A gyártók, a forgalmazók és az állami szabályozás helyett az önkontrollt szorgalmazó szervezetek elhamarkodottnak tartják a kormány fellépését: szerintük a politikusok rövidlátása és haszonelvűsége miatt a jövőben egy használhatatlan "fércmű" hivatott az igen komplex kérdéskör jogi szabályozását ellátni.
Az új törvény értelmében Németországban április elsejétől minden számítógépes és konzoljátékot kötelezően korhatár-megjelöléssel ("korlátozás nélkül", "6 éves kortól", "12 éves kortól", "16 éves kortól" és "18 év felett") kell ellátni. Az ennek híján lévő, illetve nem ellenőrzött szoftvereket a jövőben csak 18 éven felülieknek lehet eladni; a kereskedők ilyen esetekben kötelesek lesznek személyi igazolvány ellenőrzése útján megbizonyosodni vásárlójuk koráról. A rendelkezést megsértő viszonteladók 50 ezer euróig terjedő pénzbírsággal számolhatnak. Az életkor ellenőrzésének kötelezettsége alól csupán az internetes kereskedések és csomagküldő szolgáltatások mentesülnek, a hatóságok ugyanis abból indulnak ki, hogy a postai kézbesítés során a szülői ellenőrzés nagyobb arányban érvényesül (a csak 18 éven felülieknek ajánlott árucikkekre azonban még online vásárlás esetén is vonatkozik az igazoltatási kötelezettség).
Forgalmazókat sokkoló újítás lépett életbe a külföldről behozott áruk kereskedését illetően is: a jövőben importjátékokat csak felnőttek vásárolhatnak; kivételt ez alól csak az jelenthet, ha a forgalmazó Németországban újravizsgáltatja a játékot. Áprilistól a számítástechnikai lapok CD- vagy DVD-mellékletére nem kerülhet fel olyan játéknak még a demo-változata sem, amit a hatóságok előzőleg "Fiatalokra veszélyes" kategóriába soroltak. Az új törvény hatálya alá kerültek a Németországban igen kedvelt hálózatijáték-partik is: a jövőben azokra az összejövetelekre, amelyeken a résztvevők 16 éven felülieknek ajánlott szoftverrel játszanak, csak 16 éven felülieket engedhetnek be.
A játékok ellenőrzését áprilistól a Fiatalokat Veszélyeztető Médiumokat Felügyelő Hivatal (BPjM) önállóan végzi. A gyártók szempontjából egyedüli pozitív változást az hozza, hogy az egyszer már valamilyen korhatár alá besorolt szoftvert utólag nem lehet más kategóriába utalni; ezáltal tervezhetőbbé válik az értékesítés. A vizsgálóhely által indexre tett játékok azonban a jövőben is csak pult alól lesznek kaphatóak; elemzők szerint a BPjM egyeduralmának köszönhetően áprilistól egyre több program kerülhet a polcokról a pult alá.
A bírálók kételkednek abban, hogy az inkább napi politikai indíttatású, mint szakmai alapon megalkotott törvény valóban képes lesz megvédeni a gyermekeket "a fejlődésükre káros" számítógépes játékoktól. A gyártók, a forgalmazók és az állami szabályozás helyett az önkontrollt szorgalmazó szervezetek elhamarkodottnak tartják a kormány fellépését: szerintük a politikusok rövidlátása és haszonelvűsége miatt a jövőben egy használhatatlan "fércmű" hivatott az igen komplex kérdéskör jogi szabályozását ellátni.
Az új törvény értelmében Németországban április elsejétől minden számítógépes és konzoljátékot kötelezően korhatár-megjelöléssel ("korlátozás nélkül", "6 éves kortól", "12 éves kortól", "16 éves kortól" és "18 év felett") kell ellátni. Az ennek híján lévő, illetve nem ellenőrzött szoftvereket a jövőben csak 18 éven felülieknek lehet eladni; a kereskedők ilyen esetekben kötelesek lesznek személyi igazolvány ellenőrzése útján megbizonyosodni vásárlójuk koráról. A rendelkezést megsértő viszonteladók 50 ezer euróig terjedő pénzbírsággal számolhatnak. Az életkor ellenőrzésének kötelezettsége alól csupán az internetes kereskedések és csomagküldő szolgáltatások mentesülnek, a hatóságok ugyanis abból indulnak ki, hogy a postai kézbesítés során a szülői ellenőrzés nagyobb arányban érvényesül (a csak 18 éven felülieknek ajánlott árucikkekre azonban még online vásárlás esetén is vonatkozik az igazoltatási kötelezettség).
Forgalmazókat sokkoló újítás lépett életbe a külföldről behozott áruk kereskedését illetően is: a jövőben importjátékokat csak felnőttek vásárolhatnak; kivételt ez alól csak az jelenthet, ha a forgalmazó Németországban újravizsgáltatja a játékot. Áprilistól a számítástechnikai lapok CD- vagy DVD-mellékletére nem kerülhet fel olyan játéknak még a demo-változata sem, amit a hatóságok előzőleg "Fiatalokra veszélyes" kategóriába soroltak. Az új törvény hatálya alá kerültek a Németországban igen kedvelt hálózatijáték-partik is: a jövőben azokra az összejövetelekre, amelyeken a résztvevők 16 éven felülieknek ajánlott szoftverrel játszanak, csak 16 éven felülieket engedhetnek be.
A játékok ellenőrzését áprilistól a Fiatalokat Veszélyeztető Médiumokat Felügyelő Hivatal (BPjM) önállóan végzi. A gyártók szempontjából egyedüli pozitív változást az hozza, hogy az egyszer már valamilyen korhatár alá besorolt szoftvert utólag nem lehet más kategóriába utalni; ezáltal tervezhetőbbé válik az értékesítés. A vizsgálóhely által indexre tett játékok azonban a jövőben is csak pult alól lesznek kaphatóak; elemzők szerint a BPjM egyeduralmának köszönhetően áprilistól egyre több program kerülhet a polcokról a pult alá.