Az egyház a Biblia alapján nem helyeselheti a homoszexuális kapcsolatok megáldását, a homoszexuális párok házasságkötését, gyermekvállalását, homoszexuális életet folytató, vagy azt propagáló vallástanárok és lelkészek képzését, szolgálatba állítását, illetve szolgálatban tartását - olvasható az egyház internetes oldalán nyilvánosságra hozott tanulmányi anyagban. A kari tanács szerint elengedhetetlen, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata mielőbb állásfoglalást adjon ki, amelyben a szexuáletika minden területére kiterjedő tanítást fogalmaz meg az egyház közössége számára.
A három fő megállapítást felsorakoztató szövegben a kari tanács elsőként azt emeli ki: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi, s egyetlen olyan helyet sem találni a Szentírásban, ahol az megengedő, vagy pozitív megítélés alá esne.
"A homoszexuális viselkedés etikai megítélésénél nem lehet biológiai vagy pszichológiai adottságokra hivatkozni" - szögezik le a továbbiakban, hozzáfűzve: e tényezők a hajlam kialakulásáért tehetők felelőssé, így az érintettnek nem róható fel, miért érez vonzalmat az azonos neműek iránt és miért nem tapasztalja ugyanezt az ellenkező nemmel kapcsolatban.
Véleményük szerint azonban etikai szempontból feltétlenül különbséget kell tenni a homofil hajlam és a homoszexuális aktivitás között, az utóbbi ugyanis akarati döntés következménye, tehát az egyén felelősségének körébe tartozik.
"Amennyiben a Szentírás intelmeit komolyan vesszük, úgy a homoszexualitás esetében az egyetlen etikus megoldásnak a homoerotikus vágyak kielégítéséről való lemondás tűnik" - írják. A harmadik fő megállapítás, hogy az egyházaknak éppolyan missziói küldetése van a homoszexuálisok irányában, "mint minden más, Istentől elidegenedett emberhez, és lelkigondozói segítséggel tartozik nekik a Krisztus követésében való meglankadásaik és botlásaik idején". (MTI)
A három fő megállapítást felsorakoztató szövegben a kari tanács elsőként azt emeli ki: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi, s egyetlen olyan helyet sem találni a Szentírásban, ahol az megengedő, vagy pozitív megítélés alá esne.
"A homoszexuális viselkedés etikai megítélésénél nem lehet biológiai vagy pszichológiai adottságokra hivatkozni" - szögezik le a továbbiakban, hozzáfűzve: e tényezők a hajlam kialakulásáért tehetők felelőssé, így az érintettnek nem róható fel, miért érez vonzalmat az azonos neműek iránt és miért nem tapasztalja ugyanezt az ellenkező nemmel kapcsolatban.
Véleményük szerint azonban etikai szempontból feltétlenül különbséget kell tenni a homofil hajlam és a homoszexuális aktivitás között, az utóbbi ugyanis akarati döntés következménye, tehát az egyén felelősségének körébe tartozik.
"Amennyiben a Szentírás intelmeit komolyan vesszük, úgy a homoszexualitás esetében az egyetlen etikus megoldásnak a homoerotikus vágyak kielégítéséről való lemondás tűnik" - írják. A harmadik fő megállapítás, hogy az egyházaknak éppolyan missziói küldetése van a homoszexuálisok irányában, "mint minden más, Istentől elidegenedett emberhez, és lelkigondozói segítséggel tartozik nekik a Krisztus követésében való meglankadásaik és botlásaik idején". (MTI)