Az olasz eredetű barista szó egyszerűen bárost jelent. Az Egyesült Államokban a hetvenes-nyolcvanas években indult espresso-kultusz hirtelen magas rangra emelte a kávéhoz és az espresso technológiához értőket. Baristának azóta világszerte az espresso technológiát jól ismerő, espresso alapú italokat készítő bárost nevezik.
A barista hivatás egyszerre hasonlítható a mixerhez és a sommelier-hez. A mixer alapvetően a bár mögött dolgozik, feladata az italkészítés, vendégkezelése jellemzően közvetlen. A sommelier ismeri az egyes borok eredetét, a feldolgozási módokat, a különböző borok és ételek párosíthatóságát. Vendégkezelése esetenként formális, három lépés távolságot tartó.
A kávé, mint növény és termés, a borszőlőhöz hasonló utat jár be, és az út stádiumai hasonlóképpen hagynak nyomot mindkét ital ízében. A kávéitalok változatosságukban azonban a kevert italokhoz hasonlíthatók, hiszen a kávéital készítésnek rengeteg módja, technikája ismeretes. A barista napi munkája a mixerhez, az alapanyaggal kapcsolatos tudása (termőterület, feldolgozás, aromák, stb.) a sommelierhez hasonlítható.
A kávéital készítése a szemes kávé őrlésével kezdődik. Ez a kávékészítés legfontosabb lépése, mivel minden egyes kávékészítési módhoz – espresso, filteres, otthoni kotyogós, török kávé – más szemcsenagyságúra kell őrölni a kávét. A barista itt már kicsit műszaki ember is, hiszen van, hogy több kávédarálóval és nagy teljesítményű espresso-kávégéppel dolgozik.
A barista az eddig felsorolt ismeretek – műszaki, alapanyag ismeret, az italkultúra, és a készítési technikák – alkalmazásán túl értékesít is. El kell adnia mindazt, amit létrehozott. Más ez, mint a koktélbárok bárosa, ahol az alkohol mellett a parttalan jókedv és szórakozás látható. A barista legtöbbször serkentő, édes-kesernyés kávéitalokat ad beszélgető, társalgó embereknek. És nem éjjel, hanem jellemzően reggeltől kezdve egész nap. Végigköveti a vendégek munkanapjának szakaszait. Így lesznek reggeliző vendégei, lesznek tárgyaló, dolgozó, újságolvasó vendégei, és lesznek uzsonnázó, munkából hazafelé tartó vendégei.
A barista hivatás, más formában ugyan, de már több mint száz éve is létezett hazánkban. Abban az időben, amikor Budapestet, mint kávévárost emlegették (XX. század eleje) volt kávéspincér képzésünk. A kávés, a kávéspincér és a kávésinas külön szakmák voltak, amelyek kitanulásához hosszú, gyakorlattal eltöltött évek kellettek. Ma, a nemzetközi trendeket is figyelve joggal remélhetjük, hogy újra beköszönt a kávéházak reneszánsza. A barista személye a magyar kávéházi-hagyományokra tekintve biztosan gyorsan népszerűvé válik.
A hagyományainkon túl érdekes a földrajzi elhelyezkedésünk is. A Kárpát medencében találkoznak a különböző kávékultúrák: a török, az olasz, a német és a bécsi. Az arab országokban, de még a Balkánon is a kávéaljról isszák le a nyílt lángon beforralt, főzött kávét. A mediterráneum kávéja, a rövid, krémes, gyorsan előállított, intenzív espresso. Az észak-európai, vagy német „csöpögtetős” kávé áttetsző, teaszerű oldat. A bécsi kávéitalokról pedig a tejszín a tejszínhab és a finom, likőrök juthatnak az eszünkbe.
A barista világszerte olyan embert jelent, aki az espresso alapú italok készítésének szakértője. De hogyan lehet sikeres egy barista Magyarországon? Magyarország sajátosan összeolvasztja a környező kávékultúrákat. Ezért a magyar baristák lehetősége – egyben a versenyelőnye – az lehet, ha a kávéházi hagyományainkra alapozva, a mai irányzatokat figyelembe véve, a környező kávékultúrákat a hazai kávéházakban integrálják.
Ha valahol halljuk a barista szót, az azt jelenti, hogy valaki a közelben a kávéitalok elkészítésekor minden apró mozzanatra odafigyel, hogy a csészénkbe tökéletes ital kerüljön.
A barista hivatás egyszerre hasonlítható a mixerhez és a sommelier-hez. A mixer alapvetően a bár mögött dolgozik, feladata az italkészítés, vendégkezelése jellemzően közvetlen. A sommelier ismeri az egyes borok eredetét, a feldolgozási módokat, a különböző borok és ételek párosíthatóságát. Vendégkezelése esetenként formális, három lépés távolságot tartó.
A kávé, mint növény és termés, a borszőlőhöz hasonló utat jár be, és az út stádiumai hasonlóképpen hagynak nyomot mindkét ital ízében. A kávéitalok változatosságukban azonban a kevert italokhoz hasonlíthatók, hiszen a kávéital készítésnek rengeteg módja, technikája ismeretes. A barista napi munkája a mixerhez, az alapanyaggal kapcsolatos tudása (termőterület, feldolgozás, aromák, stb.) a sommelierhez hasonlítható.
A kávéital készítése a szemes kávé őrlésével kezdődik. Ez a kávékészítés legfontosabb lépése, mivel minden egyes kávékészítési módhoz – espresso, filteres, otthoni kotyogós, török kávé – más szemcsenagyságúra kell őrölni a kávét. A barista itt már kicsit műszaki ember is, hiszen van, hogy több kávédarálóval és nagy teljesítményű espresso-kávégéppel dolgozik.
A barista az eddig felsorolt ismeretek – műszaki, alapanyag ismeret, az italkultúra, és a készítési technikák – alkalmazásán túl értékesít is. El kell adnia mindazt, amit létrehozott. Más ez, mint a koktélbárok bárosa, ahol az alkohol mellett a parttalan jókedv és szórakozás látható. A barista legtöbbször serkentő, édes-kesernyés kávéitalokat ad beszélgető, társalgó embereknek. És nem éjjel, hanem jellemzően reggeltől kezdve egész nap. Végigköveti a vendégek munkanapjának szakaszait. Így lesznek reggeliző vendégei, lesznek tárgyaló, dolgozó, újságolvasó vendégei, és lesznek uzsonnázó, munkából hazafelé tartó vendégei.
A barista hivatás, más formában ugyan, de már több mint száz éve is létezett hazánkban. Abban az időben, amikor Budapestet, mint kávévárost emlegették (XX. század eleje) volt kávéspincér képzésünk. A kávés, a kávéspincér és a kávésinas külön szakmák voltak, amelyek kitanulásához hosszú, gyakorlattal eltöltött évek kellettek. Ma, a nemzetközi trendeket is figyelve joggal remélhetjük, hogy újra beköszönt a kávéházak reneszánsza. A barista személye a magyar kávéházi-hagyományokra tekintve biztosan gyorsan népszerűvé válik.
A hagyományainkon túl érdekes a földrajzi elhelyezkedésünk is. A Kárpát medencében találkoznak a különböző kávékultúrák: a török, az olasz, a német és a bécsi. Az arab országokban, de még a Balkánon is a kávéaljról isszák le a nyílt lángon beforralt, főzött kávét. A mediterráneum kávéja, a rövid, krémes, gyorsan előállított, intenzív espresso. Az észak-európai, vagy német „csöpögtetős” kávé áttetsző, teaszerű oldat. A bécsi kávéitalokról pedig a tejszín a tejszínhab és a finom, likőrök juthatnak az eszünkbe.
A barista világszerte olyan embert jelent, aki az espresso alapú italok készítésének szakértője. De hogyan lehet sikeres egy barista Magyarországon? Magyarország sajátosan összeolvasztja a környező kávékultúrákat. Ezért a magyar baristák lehetősége – egyben a versenyelőnye – az lehet, ha a kávéházi hagyományainkra alapozva, a mai irányzatokat figyelembe véve, a környező kávékultúrákat a hazai kávéházakban integrálják.
Ha valahol halljuk a barista szót, az azt jelenti, hogy valaki a közelben a kávéitalok elkészítésekor minden apró mozzanatra odafigyel, hogy a csészénkbe tökéletes ital kerüljön.