André érthető okokból kissé rosszul lát, és így a kultúrált megjelenésű idegenben nem ismeri fel az éjszakai látogatót. Vesztére...
Ezer bocsánat, öregem!
Aztán Gorcsev – rendszerető ember lévén – elhelyezi a lakájt a zongora alatt, hogy ne legyen útban, és indul megkeresni Anette-et.
Az emeletre érve sorba benyit a szobákba. Ebből adódóan néhány meglepetés is éri. Például a fürdőszobában, ahol a zongoratanárnő tartózkodik pillanatnyilag...
Bo... bo... bocsánat, eltévesztettem az ajtót...
...továbbá egy kisebb fülkénél, amelyből egy védőoltástól gyengélkedő kutya* rohan ki üvöltve.
* Ez később megmarta a hisztérikusan futkosó zongoratanárnőt, akit szintén beoltottak veszettség ellen.
22. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása