Vajda Attila: „Hiszem, hogy Koló itt van velünk”

"Koló velünk van" © MTI - Koszticsák Szilárd

hvg.hu: Az volt a taktika, hogy 600 méterig vívsz a románnal, aztán jól megvered?

Vajda Attila: Az volt a taktika, hogy megpróbálok levegőt venni. Nem véletlenül „sunyi” ennek a pályának a neve. Egyik pillanatban hátszél, a másikban szembeszél, most meg, ahogy elnézem meg sem mozdul. Visszatérve a kérdésre, az volt lényeg, hogy így vagy úgy, de nyerjem meg a futamot. Most ez sikerült is, 500-nál indítottam, s az utolsó 200 méteren még növelni is tudtam az előnyömet.

hvg.hu: Nehéz volt?

Vajda Attila: Elsőre egy pályának ilyennek kell lennie. Hosszúnak, nehéznek. Igaz, jobban szeretem, ha fúj a szél, mert, akkor jobban lehet evezni. Nem véletlen, hogy nem kapok levegőt, hajtottam rendesen.

hvg.hu: Valami lóg az arcodról.

Vajda Attila: Meggyűlt a bajom a hínárokkal, elég sok van belőlük. Kammerer mesélte, hogy gyűjtögetni kezdte őket a hajóba. Kár, hogy verseny közben erre nincs idő, de nagyon zavaró tud lenni.

hvg.hu: Távol vagytok az olimpiai falutól, távol a terhektől?

Vajda Attila: Tegnap meglátogatott bennünket Gyurcsány Ferenc és azt mondta, hogy rajtunk az ország szeme, ami adott esetben teher is lehetne számunkra, de nem az. Mi ugyanúgy készülünk erre a versenyre is, mint bármelyikre. Tőlünk eddig is mindenki érmet várt, sőt, a kajakozóktól általában aranyat várnak nem pusztán érmet. Nem az elvárásoknak akarunk megfelelni, de remélem mindenki elégedett lesz majd.

hvg.hu: Jól láttam, hogy az a fekete karszalag kapott egy puszit, amikor beértél?

Vajda Attila: Igen, kapott. Ezt Kolonics Gyuri emlékére vettem fel. Hiszem, hogy Koló itt van velünk. Szükségünk is van arra, hogy itt legyen.

Kolozsi Ildikó / Peking