| Az újreélesztés ábécéje |
| A CPR a külső szívmasszázs és a mesterséges lélegeztetés kombinációja. A mellkas többszöri ritmusos összenyomását levegő-befújás követi, majd újból szívmasszázs következik, amit ismét lélegeztetés követ – persze nem mindegy milyen arányban. Az új irányelvek szerint csak minden 30 mellkasnyomásra (a korábbi 15 helyett) jusson két lélegeztetés, a defibrillátor használatakor pedig csak egy ütés alkalmazása javasolt, majd azonnal folytatni kell a szívmasszázst. A szív-tüdő újraélesztés életmentő tevékenység, olyan személynél alkalmazható, akinek leállt a szívműködése. Az újraélesztés ABC-je alatt a beavatkozások sorrendjét értjük: A=átjárható légutak biztosítása, B=befúvásos lélegeztetés, C=compressziós szívmasszázs. D=defibrilláció. |
A kutatást végzők szerint az új módszerrel egy év alatt megháromszorozták a túlélési rátát: 2004 és 2005 között végzett vizsgálatok szerint a CCR alkalmazásával több embert sikerült újraéleszteni, többen maradtak életben, és jóval kevesebb volt közöttük a szív- és agykárosodást szenvedett páciens.
Dr. Gordon A. Ewy szerint a defibrillátor elemzésére várni kell, ám a betegeknek minden másodperc számít. A szívdoktor beszámolt arról is, hogy előzetes laboratóriumi kísérletek kimutatták: a szívleállás során az egyik legfontosabb tényező a vérkeringés folyamatos biztosítása a szívmasszázzsal. „A szívmasszázs szüneteltetése a levegő-befújás érdekében ártalmasabb lehet, mint amennyi előnye van a lélegeztetésnek. A túlzott levegő-beáramlás emellett a mellkas összenyomását is veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy a CPR hatása az újraélesztésben világméretű lesz.”