Az ajánlás értelmében a patológusok a szövetminták vizsgálata során megállapítják, hogy a tumoros betegnél megtalálhatók-e azok a receptorok - azok a kapcsolódási pontok - amelyek ismeretében eldönthető, lehet-e, és milyen típusú hatóanyaggal érdemes megkezdeni, illetve folytatni a beteg kezelését.
A daganatos betegek gyógyszeres kezelésében a molekuláris célpontok ellen kialakított szerek napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek, az új fejlesztésekre szinte kizárólag e téren kerül sor.
A különböző daganattípusokban a lehetséges célpontokat sajátos diagnosztikus panel alkalmazásával határozzák meg - leggyakrabban immun hisztokémiai és/vagy molekuláris módszerekkel - a várhatóan leginkább hatékony terápia kiválasztása ennek eredményére alapul.
Az említett diagnosztika azt célozza, hogy az orvosok képesek legyenek azonosítani azokat a betegeket, akik a legnagyobb valószínűséggel reagálni fognak a célpont elleni terápiára. E kezelés alatt, a beteg nyomon követése során, ismét szükséges lehet a kiújuló daganat következő molekuláris vizsgálata, a rezisztencia okának kiderítéséhez, illetve a későbbi terápia megtervezéséhez.
Az úgynevezett célzott terápia költség hatékony végzése kizárólag a korrekt diagnosztika, a betegnek az objektív ismérvek alapján való kiválasztása nyomán történhet, s ennek tudatában kell lennie a finanszírozónak, figyelmeztetnek az orvosok.
A "tradicionálisnál" értelemszerűen költségesebb a molekuláris diagnosztika és terápia, de a helyesen kiválasztott kezeléssel elkerülhető, hogy egyesek olyan kezelést kapjanak, amire szervezetükben a daganatsejtek nem reagálnak, ilyen értelemben tehát a drágább is takarékos megoldás lehet. Egyébként az olcsóbb kezelés, a kisebb fajlagos ráfordítás ellenére is ésszerűtlenül drága lehet, ha a beteg számára kevésbé hatékony, és ellátásában váltani kell, ha másik terápiás utat kell keresni.
A molekuláris célpontok elleni kezelés a megfelelően kiválasztott betegeknél az életminőség javulásával, az élettartam hosszabbodásával jár. Mindezek szellemében kiemelten fontos a klinikai onkológus és a patológus a korábbinál is szorosabb együttműködése.
A nemzetközi ajánlásokat követő, a betegek jogos elvárásainak eleget tevő, ugyanakkor a megnyert életévek alapján gazdaságossági számításokkal világszerte igazolt költség hatékony kezelés végzésének nélkülözhetetlen eleme a "célpontok" megállapítását szolgáló vizsgálatok megfelelő finanszírozása. Ezt a ráfordítást a rosszindulatú kórok népbetegség voltának megfelelően kell kalkulálni - összegezte két orvos szakmai társaság közös állásfoglalása, melyet a Budapesten zajló kongresszuson ismertettek.