A bulimia nervosa gyakran tinédzser- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik.  Elsősorban a lányokat és a nőket érinti és abban nyilvánul meg, hogy a beteg ismétlődő falási rohamoktól szenved, amelyet önhánytatás követ, vagy más kompenzáló viselkedés a súlynövekedés elkerülése érdekében. A falási rohamokat a csökkent önirányítási képességgel hozzák összefüggésbe.

Viselkedésünk szabályozását a frontostriatális körökként ismert idegsejtek segítik. Ennek működését a Simon-féle térbeli inkompatibilitási feladat teszteli. Ennek során a résztvevőknek fel kell ismerniük egy nyíl irányát, függetlenül attól, hogy a képernyő mely részén jelenik meg. A feladat könnyebb, ha a nyíl iránya illeszkedik a képernyő oldalához. A képernyő oldalának figyelmen kívül hagyása a nyíl irányának meghatározásához a viselkedés szabályozását igényli, hogy ne automatikusan adjunk válaszokat.

Rachel Marsh és munkatársai a Columbia Egyetemről illetve a New Yorki Állami Pszichiátriai Intézetből 20 bulimiás és 20 egészséges nő teljesítményét hasonlították össze. A résztvevők úgy hajtották végre a feladatot, hogy közben MRI-vel vizsgálták őket. "A bulimiás betegek sokkal lobbanékonyabbak voltak, mint a kontrollcsoport résztvevői. Gyorsabban válaszoltak és több hibát vétettek azokban az esetekben, amikor a nyíl iránya eltért a képernyő irányától” – mondják a kutatók. „Az ezt követő kongruens teszt során is gyorsabban válaszoltak, ami arra utal, hogy impulzívabbak azután is, hogy hibáztak.” Mikor a bulimiás betegek jól válaszoltak abban az esetben, amikor a nyíl iránya eltért a képernyő oldalának irányától, a frontostratiális körök nem olyan mértékben aktiválódtak, mint a kontrollcsoport tagjainál.

"A két csoport teljesítményének, illetve agyi aktivitásának különbsége arra utal, hogy a bulimiás betegek frontostriatális körei nem aktiválódnak megfelelő mértékben, ami valószínűleg a konfliktushelyzetre adott impulzív választ eredményezi. Úgy véljük, hogy a frontostriatális rendszer működtetési képtelensége vezet oda is, hogy nem tudják szabályozni a falási rohamokat és más impulzív cselekedeteket” – írták a szerzők.

A feltételezés kiterjesztése érdekében további tanulmányok szükségesek olyan impulzív személyek bevonásával, akik nem szenvednek táplálkozási zavaroktól; olyan tinédzserekkel, akik közel állnak a bulimia kialakulási időszakához; illetve olyan betegekkel, akik különböző tünetektől szenvednek.