Az Észak-Karolinai Egyetem munkatársainak tanulmánya szerint az emberek 10-20 százaléka él azzal a génváltozattal, amely érzékenyebbé teszi őket az alkohol hatására, így tulajdonképpen védelmet kínál számukra az alkoholizmus ellen.

Az elfogyasztott alkohol túlnyomó részét a máj bontja le, ám kisebb része az agyba kerül, ahol a CYP2E1-jelű gén által kódolt enzim vesz részt a lebontásában. A gén egyik változata azonban az alkohol gyorsabb agyi anyagcseréjét segíti elő, így könnyen spiccességet okoz már kevesebb alkoholos ital elfogyasztása is azoknál, akik ezzel a genetikai módosulattal élnek.

Mint Kirk Wilhelmsen kutatásvezető elmondta, a spiccesség génjének ismerete nem arra szolgál, hogy gyorsabban, olcsóbban lehessen valaki részeg, hanem végső soron az alkoholizmus leküzdését segítheti.

A tudósok 200 egyetemista testvérpárt vizsgálva tették felfedezésüket. A kutatásba bevont valamennyi diáknak legalább egyik szülője alkoholfüggő volt, ám nekik maguknak nem volt ilyen problémájuk. A résztvevők három adag italnak megfelelő alkoholt kaptak, miközben meghatározott időközönként megkérdezték őket, hogy részegnek vagy józannak, álmosnak vagy ébernek érzik-e magukat. A válaszokat azután összevetették a genetikai tesztek eredményével.

Kiderült, hogy a 10-es kromoszómán lévő CYP2E1 gén határozhatja meg, ki bírja az alkoholt, és kinek száll gyorsan a fejébe. Wilhelmsen hangsúlyozta, hogy az alkoholizmus igen összetett betegség, rengeteg és bonyolult oka van annak, miért iszik valaki. Ez a gén csak egy lehet az okok közül - tette hozzá. A tanulmányt az Alcoholism: Clinical and Experimental Research című szakfolyóiratban tették közzé.