A holland vidék, melynek jó része mélyföld, tényleg gyönyörű, mély-zöld színű mezőkkel, és színes virágokkal tarkított, rajta békés kicsi házikók kis kerttel, tisztaság, csend, nyugalom.
Amsterdam viszont egy nyüzsgő, elég piszkos, hömpölygő nagyváros, ahol tényleg sok minden engedélyezve van, ami sehol máshol a világon nincs. Csak hogy a legjellemzőbbeket említsem, marihuána, varázsgomba, illetve a kirakatüvegek mögül mosolygó vagy vonagló könnyű nők – és férfiak.
Fenti tapasztalataim ecsetelésébe nem szándékozom elmélyülni. Egy-két érdekességgel viszont talán szolgálhatok. Az egyik, az emeletes házak tetején, pontosabban a tető alatt és a legfelső emelet fölött a homlokzaton található kampók. Mivel ezek keskeny és magas házak, lépcsőházuk szűk, ablakaik viszont tágasak, ezért a költözködést eme kampó segítségével, valamint egy csigás szerkezettel oldották meg. Kellő óvatossággal akár még egy zongorát is föl lehet vonni a legfelső emeletre.
A másik érdekesség pedig a lakóhajó; hajókázás során botolhatunk bele ezekbe az összkomfortos lakhelyekbe. A csatornák parkoló-díjának nem érdeklődtem utána, tény azonban, hogy ezt a lakóhely-típust a szükség hozta a hetvenes évek felszökő ingatlanárai miatt. Mára azonban inkább egy hóbort, hisz divat lett, s ezeknek a „lakásoknak” a négyzetméter-ára már nem sokban marad el a hagyományosétól.
Meglepett utam során, hogy a vidékiek nem szeretik Amszterdamot. Szomorúan tapasztalják, hogy a sok turista csak átsuhan rajtuk, és szinte mindenki az Amstel torkolatát keresi fel. Utólag megértem őket. Akit a coffee-shopok vonzanak, az megtalálja azt a legtöbb kisvárosban is. Csak az a különbség, hogy ott nincs annyi turista, s ha biciklizni támad kedvünk, nem kell félnünk, hogy elénk lép egy tétova gyalogos. A nématalföldi vidék pedig tele van szélmalommal – ami Amszterdamban tudtommal egy sincs. És nem győzöm hangsúlyozni azt a fajta zöld színt, amit csak ott, és sehol máshol nem láthatunk!
Persze, tudom, ha valaki egyszer eljut Hollandiába, szeretné testközelből megnézni a piroslámpás negyedet, de bizton állíthatom: egyrészt vannak múzeumok, amik tartalmasabb élményt nyújtanak - Rembrandt-tól Van Gogh-on át az Erotika-múzeumig; másrészt a holland kisvárosok és falvak igazi felfedezéseket ígérnek, igazi táj-élményt, és vendégszerető embereket. Ha kíváncsiak vagyunk az igazi Németalföldre, nem szabad sokáig horgonyozni az Amstel partján.
Ráadásul Hollandia méretét tekintve egy kicsi ország. Sebességtől és sietségtől függően egy-két hét alatt körbebiciklizhető: Frízföld, Flevoland, Helgoland, Watt-tenger, IJssel-tó, Markeni tó, Északi tenger… Vagy éppen – ez azonban költségesebb mulatság – remekül körbehajózható.
A’dam-ról a világétrt sem akarok senkit sem lebeszélni, de ha igazi kalandokra vágyunk, és nem elégszünk meg a szimpla turista-élményekkel, garantálom a holland vidéket.
Krékits Péter