,,Akinek vannak kapcsolatai, az ott vág és annyit, ahol és amennyit csak akar" - sommázta a környezeti szempontból tragikus méreteket öltött székelyföldi és általában a romániai erdőirtást Becsek Garda Dezső gyergyószentmiklósi RMDSZ-es képviselő, a jelenség kivizsgálására alakult parlamenti bizottság tagja. Gyergyószentmiklóson a pórul járt helybéliek közül a bátrabbak engedtek bepillantást a HVG munkatársának az illegális tarolás kifinomult trükkökkel teli tárházába. Az egyik legelterjedtebb stikli - mesélték a helybeliek -, hogy az állami erdészeti vállalatokkal összejátszó polgármesterek elnökölte helyi földosztó bizottságok még a tulajdoni lapok (vagy ahogy itt nevezik: a birtokívek) átadása előtt ráveszik a kárpótlásként erdőt kapott, jobbára idős tulajdonosokat, adják el 10-50 millió régi lejért (1 forint = 130 régi lej) hektárját, miközben a vállalkozások évente akár 1 milliárdot is "kiszednek" hektáronként. Ha az illető vonakodik, megfenyegetik, hogy addig meg sem kapja a neki járó kárpótlást, amíg alá nem írja az adásvételi szerződést, vagy hogy egy éjjel - törvénytelen kitermelés látszatát keltve - belenyírnak az erdejébe, és ráuszítják a környezetvédelmi hatóságot.
Remek biznisz a regenerálás, a ritkítás, a kártevők elleni védelem ernyője alá bújtatott fairtás, valamint a széltörés is, amikor az erdészeti vállalatok több millió köbméterrel kevesebb kárt jelentenek be, mint amennyi a valóságban volt, a különbözetet pedig - így kikerülve adót és ellenőrzést - napok alatt elszállíttatják a velük szövetkező magáncégekkel. A parlamenti vizsgálóbizottság kiderítette, hogy az 1995-ös szélvihar után csak Hargita és Kovászna megyékben a ténylegesnél 4 millió köbméterrel kevesebb mennyiség került nyilvántartásba, ám a "kézi" leltározások, a meghamisított térképek miatt képtelenség felmérni az erdőtarolás valódi mértékét. Romániában 6,3 millió hektárnyi erdőség van, a fakitermelés - legalábbis a hivatalos, 2005-re vonatkozó adatok szerint - 17 millió köbméter volt.
Mivel a hatóságok okkal nem bíznak a megyei ellenőrző szervekben, 2003-ban az aradi pénzügyőrség ellenőrző csoportját uszították a Hargita megyei fakitermelőkre, és kiderítették, hogy az augusztusi szélviharban letarolt, kétszáz kistulajdonos birtokában lévő, több mint 100 hektárnyi erdőséget gyakorlatilag papírok nélkül hordták el. A famaffia hatalmát jelzi, hogy egy, a HVG birtokába került pénzügyőri jelentés végén megjegyzik, semmiféle segítséget nem kaptak "a helyi szervektől, amelyek nagy része aktív szerepet játszik a fakereskedelemben". Sőt a vétkesek elítélése a mai napig késik.
Az aradi pénzügyőrségnél keményebb hatóságnak, a mezőgazdasági miniszter ellenőrző csoportjának is beletört a bicskája a székelyföldi famaffiába, hiszen a két-három évvel ezelőtt kezdett vizsgálat eredményeként leírt visszaélések nem keltettek visszhangot: senkit sem vontak felelősségre, a feljelentések ügyészségi fiókokban sárgulnak. A gyergyószentmiklósi honatya is úgy érzi, kilátástalan szélmalomharcot vív az RMDSZ-en belül a székelyföldi erdőket dézsmáló bűnszervezetek ellen. Tucatnyi interpellációja maradt hatástalan, de még a vizsgálóbizottság hivatalos jelentésének is nyoma veszett a parlamenti és a kormányzati bürokrácia útvesztőjében. Bizonyítékok tűntek el, a vizsgálatok ideje alatt érezhető volt, hogy ezek az emberek RMDSZ-en belüli védelmet élveznek, és a legmagasabb szintről kellene fellépni ellenük - kínált megoldási lehetőséget Becsek Garda Dezső.
A romániai médiában gyakran csak "isten láncfűrészeként" emlegetett Verestóy Attila szenátor a HVG-nek leszögezte: nem volt, nincs és szándéka szerint nem is lesz semmi köze az erdőgazdálkodáshoz, fakitermeléshez vagy fakereskedelemhez. Csupán rokon szakma az, amelyben érdekelt: többségi tulajdonosa a székelyudvarhelyi Famos bútorgyártó rt-nek. Verestóy minden egyéb gyanúsítgatást és vádat "nacionalista sajtóhadjáratnak" minősített. Szerinte aki csak a kivágott fát látja, az nem veszi észre az itt folyó erdőgazdálkodást.
A fakitermelési érdekszférák határvonalait egyébként pontosan meghúzták a román és magyar vállalkozások. Székelyföldön szinte kizárólag a magyarok dirigálnak, az egyedüli román sziget Maroshévíz, valamint a Gyilkos-tó környéke, ahol jobbára szociáldemokrata (PSD) politikusok irányítanak. Ők, akárcsak magyar "kollégáik", a megszerzett profitot más üzletágakba forgatják. A Kárpátokon túl azonban kizárólag román politikusok tartják kézben a fakereskedelmet, s Verestóy szerint ezeken a vidékeken az erdőgazdálkodási állapotok sokkal tragikusabbak, mint a Székelyföldön.
Teljes a magyar-román összhang a módszerek tekintetében is, hisz a szélviharos trükköt a moldvai Suceava megyében is bevetették már, ahol az előző PSD-kabinet közigazgatási minisztere, Octav Cozmanca sípszavára dől a fa. De ő állítólag csupán krumplivirágos lehet a román médiában a fakitermelés generálisainak tartott Culita Tarata és Dorel Craciun egykori szocdem képviselők árnyékában, akik a hat évvel ezelőtti suceavai szélvihar nyomán 6 millió köbméter fát spájzoltak be, s ezért összetűzésbe kerültek Pimen moldvai ortodox püspökkel, aki szerint a restitúció előtt kifosztották az egyháznak járó, 90 ezer hektárnyi erdőt.
A józanabb székelyföldi önkormányzati képviselők azonban hasztalan figyelmeztetnek, hogy mivel a fakitermelő cégek bevételei illegálisak, forgalmi vagy jövedelmi adóból egy lej sem csorog az amúgy is szegény települések kasszájába, így nem csoda, hogy például Gyergyószentmiklós utcái úgy néznek ki, mint szőnyegbombázás után. A településtől északra, Szárhegy és Ditró felé haladva az erdők foghíjasok, lépten-nyomon facsonkokba botlik az ember, és még a legkisebb faluban is működik egy-két fűrésztelep. A korrupció megfékezésére Becsek Garda reményt sem lát, úgy véli, a székelyföldi fabizniszből, a dél-amerikai banánköztársaságok mintájára, egy szűk, gazdag réteg nőtt ki, amelynek "nincs nemzetiségi tudata, csak lengeti a magyar vagy az RMDSZ-zászlót, miközben százezrek szorulnak ki saját tulajdonukból".
IRHÁZI JÁNOS / GYERGYÓSZENTMIKLÓS