"Törvény előtt fog felelni mindenki, aki ilyen kellemetlen helyzetbe hozott" - adott lakonikus választ a HVG kérdésére Tóth Ferenc, Kunbaracs független polgármestere, aki vádlottja egy, a Csongrád Megyei Bíróságon az ősszel induló vesztegetési büntetőpernek. A könyvvizsgálóként több vállalkozásban is felbukkanó polgármester az ellene felhozott vádakról már nem volt hajlandó nyilatkozni. A bűnesetekről maga a vesztegető, a kecskeméti Borbély József tett feljelentést 2004-ben. Borbély azt állította, 2001-ben kereste fel először Tóthot és Magyari Józsefet, a Kossuth Holding Válságkezelő és Felszámolási Rt. akkori felügyelőbizottsági tagját segítséget kérni ahhoz, hogy ő szerezhesse meg a tönkrement egykori bútoripari óriás, a kecskeméti SZKIV Glória Rt. vagyonát, amit 53 millió forint ellenében meg is ígértek neki. A vállalatnál ipari tanulóként kezdő Borbély egyébként a Glória felügyelőbizottsági elnöke volt.
A Glória felszámolója végül a Hunyadi Rt. lett, amelynek a felügyelőbizottságában történetesen ott ült Tóth is. Ezután minden olajozottan ment: a Glória milliárdos értékűre becsült vagyonát 2002-ben a Borbély által megnevezett kecskeméti Euro Möbel Line Bútoripari Kft. (EML) vásárolta meg 300 millió forintért, amelynek néhány hónap múltán Borbély lett a vezetője. Mivel Borbély az elévülési idő után tett feljelentést, hiába fizetett - mint ő mondja - egy év alatt részletekben 33 millió forintot Tóthnak és Magyarinak, senki sem vádolható semmivel.
Csakhogy a vesztegetési történet folytatódott: az EML néhány hónap leforgása alatt, 2003 elejére a tönk szélére jutott, így Borbély ismét felkereste Tóthot. Ezúttal - legalábbis a Borbély vallomására épülő vádirat szerint - Tóth a Duna-Libra Közgazdász Rt. (DL) igazgatójával, Kovács Zoltánnal érkezett a találkozóra, ahol abban egyeztek meg, hogy a bútorgyárat a DL számolja fel, a vagyont pedig, a felhalmozott milliárdos adósságtól "megtisztítva", újfent Borbély strómanja veheti meg. Mindezért Borbélynak a Glória-ügyből elmaradt 20 milliót és még további 40 milliót kellett volna fizetnie Tóthnak és Kovácsnak. Az EML felszámolója 2003 márciusában valóban a DL lett, amely éveken át folyamatosan, de sikertelenül hirdette a bútorgyári vagyont. Közben a pénzszűkében lévő Borbély "csak" 10 millió forintot fizetett Tóthéknak. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a második, még el nem évült eset kapcsán Tóthot és Kovácsot befolyással üzérkedéssel, Kovácsot pedig még vesztegetéssel is vádolja, az önfeljelentő Borbély viszont tanú maradt.
Arról nincs hivatalos információ, vajon miért került át Kecskemétről Szegedre a per. A HVG értesülései szerint azért, mert az "irányított felszámolások" kapcsán a felszámolót kijelölő Bács-Kiskun Megyei Bíróság érintettsége is felmerülhet, ezért összeférhetetlen lenne, ha ugyanott tárgyalnák az ügyet. Kérdés, a per során vajon vizsgálja-e a bíróság, milyen kapcsolódás lehet az ügyben felbukkant felszámoló társaságok, a cégjogi értelemben egymástól független Kossuth Holding Rt., a Hunyadi Rt., valamint a DL között, amelyek - Borbély legalábbis ezt állítja - tervszerűen felosztják egymás között a felszámolásokat. A HVG információi szerint néhány tanú hajlandó a tágabb összefüggésekről is vallomást tenni - sőt egyikük ezt május elején már el is kezdte -, ha a bíróság titkosan kezeli személyes adataikat.
Az EML felszámolása azért is került reflektorfénybe, mert Kovács Zoltán ellen egy másik büntetőeljárás is folyik: ebben csődbűntett, sikkasztás és hitelező jogtalan előnyben részesítése a gyanú, de a történet részleteiről sem a nyomozást hirtelen magához ragadó kecskeméti ügyészség, sem Kovács nem nyilatkozott a HVG-nek. A feljelentő ezúttal is Borbély volt, aki szerint a DL által sűrű egymásutánban delegált öt felszámolóbiztos "elkótyavetyélte" a jobb sorsra érdemes, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) megbízásából 2002-ben készített vagyonértékelés szerint 922 millió forintos vagyonú EML-t. Pedig amikor a feljelentést tette, a cég telephelyéről kitiltott Borbély még nem sejthette, hogy idén januárban általános forgalmi adóval együtt mindössze 96 millió forintért kel el az EML 4,6 hektáros kecskeméti telephelye, autóinak egy része és visegrádi telke. A felszámoló mindezekért legalább 400 millió forintot szeretett volna kapni, de a hetedik pályázati felhívásra csak a Pintér Sándor egykori belügyminiszter résztulajdonában álló és a felesége által ügyvezetett Immobil 2000 Ingatlanközvetítő és Hasznosító Kft. jelentkezett (HVG, 2006. április 29.).
"Téved, aki azt hiszi, hogy az Immobil Kft. ezen nyerni fog. A kecskeméti telephely lepusztult, a tető beszakadt, a gépek, berendezések, készletek eláztak, a közműveket kikapcsolták, sőt még működési engedélye sincs, hiszen semmilyen európai uniós szabványnak nem felel meg" - jelentette ki a HVG-nek Ruszó Gyula korábbi rendőr ezredes, Sutka Sándor volt Hajdú-Bihar megyei főkapitány egykori gazdasági helyettese, akit Pintér azzal bízott meg, hogy intézze az EML vagyonának hasznosításával kapcsolatos ügyeket. A rendőrségtől leszerelt Ruszót amúgy bűnsegédként hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással vádolják a Sutka és hajdani főrendőr kollégái ellen folyó büntetőeljárásban (HVG, 2005. július 2.).
Pintér véletlenül került Kecskemétre - állította a HVG-nek Ruszó. A Berta Attila nyugalmazott dandártábornok, volt budapesti főkapitány családi érdekeltségében álló Berta Biztonsági Szolgálat Kft. felvásárlása kapcsán szerzett ugyanis tudomást az őrző-védő cégnek is tartozó bútorgyárról. Ruszó tagadta azt a híresztelést, hogy Pintér bútorgyári beszerzése összefüggésben lenne azzal, hogy a volt belügyminiszter a minap kivásárolta az MFB-t a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-ből, amelybe a bank még 2004-ben szállt be kisebbségi kockázatitőke-befektetőként, maximum tíz évre, 245 millió forinttal, amit most állítólag 60 milliós többlettel kapott vissza. Kétségtelen viszont, hogy az EML felszámolásán már eddig is sokat veszített és még ezután is jócskán bukhat az MFB.
"Az EML az MFB miatt ment csődbe. A fejlesztési bank ugyanis több lépcsőben milliárdos kölcsönt ígért a cégnek, de a 2002-es kormányváltás után elzárta a hitelcsapot" - panaszolta Borbély. Állítása szerint az MFB 540 millió forintnyi kölcsönt adott a Glória vagyonának kivásárlásához és a cég modernizálásához, majd további 200 millióról hitelígérvényt állított ki, de azt Erős János vezérigazgatói kinevezése után visszavonta. Azt nem tudni, Borbély rövid regnálása alatt hová lettek az EML-ből a banki százmilliók. 2002 őszén azonban az MFB kockázatos befektetéseket kezelő leányvállalata, a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. (MBV) 27 millió forintért 51 százalékos tulajdonrészt szerzett a bútorgyárban, majd 173 millió forint piaci kamatozású tagi kölcsönt "dobott" az anyabank már akkor is reménytelen megtérülésűnek tartott hitele után. Az EML felszámolója mindenesetre még 2003-ban két pert is indított a Fővárosi Bíróságon: az egyikben vitatja a tulajdonos MBV hitelezői státusát, a másikban - a hitelígérvény visszavonása okán - 366 millió forintot követel az MFB-től tisztességtelen piaci magatartás miatt.
GYENIS ÁGNES