Litkey Farkas a magyar vitorlássport egyik legsikeresebb egyénisége. Abszolút csúcstartó: Európa leghosszabb és legrégebbi, Magyarország legismertebb versenyét, a Kékszalagot, éppen két hete, kilencedszer nyerte meg több mint 600 versenytársa előtt. Ezen kívül is számos nemzetközi és hazai sikerrel büszkélkedhet. Valódi hajós ember, versenyez vagy hajókat tesztel; lételeme a vitorlázás, de nem csak erről kérdeztük interjúnkban.

Hajó magazin

ls.hu: Milyen érzés abszolút rekordernek lenni?
L. F.: Marha jó, de valójában mindig a következő verseny számít, az hajt előre. Minden évben egyre jobban érdekel a Kékszalag. Az idei évben is rekordszámú hajó indult el a versenyen, ahogy ez az elmúlt kilenc év során minden egyes alkalommal történt, és ez is motivál.

ls.hu: Milyen régen dolgozol együtt a legénységeddel?
L. F.: A legénység java hét éve van együtt, kivéve Glódi Balázst, akivel már kilencedik éve indulunk közösen a Kékszalagokon. A csapatban öten határozzuk meg a stratégát, a döntéseket mi hozzuk, Glódi Balázzsal, Mónus Gyula Európa bajnok solingossal, Lovas Zsolttal, Ormándlaki Áronnal közösen. Ormándlaki Áron azon kívül, hogy a nagyon fontos fordeck munkát végzi, ő felel a hajó felkészítésért, felújításáért is. Az idei szalagot pont ezért adtam neki.

Hajó magazin

ls.hu: Milyen az együttműködés kell a csapattagok között?
L. F.: Elég szigorú vagyok, hiszen a vitorlázás és így a versenyek is nagyon fontosak. 12 ember munkáját kell összehangolni. Itt mindenkinek nagyon szigorúan körülhatárolt feladata van. Három éve úgy dolgozunk, hogy a felkészülés elején meghirdetek egy edzésprogramot, amelyen az vehet részt, aki vállalja, hogy teljesíti azt. De ha valaki egyetlen edzésről kimarad, akkor nem tud bekerülni a csapatba. Így egy jól összeszokott csapattal tudunk minden évben elindulni és nincsenek viták sem. Ez a csapat profi, de mindenki amatőr sportolóként vitorlázik, ami azt jelenti, hogy senki nem kap fizetést ezért, mindannyian a napi munkánk mellett vitorlázunk. Egy Kékszalagra másfél hónap a felkészülés, ami azt jelenti, hogy munka után találkozunk a Balatonon, este 7 és 10 között edzünk, 11-re leszereljük a hajót, hazamegyünk, majd másnap munka után újra találkozunk a Balatonon. Ez elég fárasztó időszak szokott lenni, de mégis mindenki szivesen vállalja.

ls.hu: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a vitorlázással?
L. F.: A vitorlázásba beleszülettem, családi életformánk ez, hiszen apám válogatott versenyző volt, az öcsém is sikeres hajós. Szinte Balatonfüreden nőttem fel, hajók és hajósok között, először 1974-ben lettem igazolt palánta Velencén.

Hajó magazin

ls.hu: Ki volt nagy hatással a versenyzői, profi pályádra?
L. F.: Az apám volt az, aki ilyen formán meghatározta az életem, hiszen tőle kaptam a vitorlázás szeretetét, aki inspiráló szellemiségével mindig segített, akinek a támogatása nagyon fontos számomra. Természetesen szakmailag is a napig segít öcsémnek és nekem is. Ha voltak is, soha nem éreztette velünk az elvárásait, nem volt rajtunk nyomás, inkább egyfajta felszabadító támogatást kapunk tőle.

ls.hu: Mi az, ami miatt megmaradtál ez a sport mellett? Nem volt riválisa?
L. F.: Gyerekkoromban úszással kezdtem, de nem bírta a fülem. Ami már akkor is nagyon tetszett és a mai napig nagyon szeretem az a síelés, de erre az adottságaink nem túl jók, hiszen Magyarországon erre nem nagyon van lehetőség, ezt meg kellett értenem.

ls.hu: A mindennapjaidban mit jelent a vitorlázás? Hogyan jelenik meg a sport?
L. F.: Nekem a vitorlázás olyan, mint a két lábon járás, ma már nehezen lennék meg nélküle. Sokáig járt az a fejemben az a kérdés, hogy ez is sport-e, hiszen fizikailag nem megerőltető. Aztán, ahogy nőttem meglett a válasz is: nagy szélben kemény fizikai igénybevétellel jár, persze gyenge szélben sokkal kevésbé, de mindezt kiegészíti az agyban elvégzett munka is.

ls.hu: Ahogy említetted a családod nagy része vitorlázik. Van a vitorlázásnak valamilyen különleges összetartó ereje a családon belül?
L. F.: Igen, nálunk szinte mindenki vitorlázik, ez egy nagyon fontos pont az életünkben és persze állandó beszédtéma is. Apám, öcsém és én is voltunk olimpikonok, mindannyian sikeresek vagyunk ebben a sportban. 

ls.hu: A vitorlázás munka vagy sport?
L. F.: A versenyvitorlázás egyértelműen hobbi. A hajók tesztelése, amit a Hajó magazinnak végzek, az munka. Azt hajós szemmel és nem versenyző attitűddel kell elvégezni; ezt meg kellett tanulnom az idők során. (Lehet, hogy egy tesztelt hajó egyes tulajdonságai versenyzői szempontból nem ideálisak, azonban a túravitorlázás során más szempontok érvényesek, figyelembe kell venni például, hogy minden könnyen elérhető legyen.)

ls.hu: Tavaly 94 éves volt a legidősebb induló a Kékszalagon. Meddig lehet ezt csinálni?
L. F.: Azt hiszem, hogy ameddig az ember úgy érzi, hogy autót tud vezetni, addig hajót is képes. Persze ehhez szellemileg egészségesnek, frissnek kell lenni és kell hozzá a jó mancsaft. Szerintem nincs határ.

ls.hu: Van olyan hely a világon, ahol különleges élmény a vitorlázás?
L. F.: Nekem a Garda tó az a hely, ami energiával tölt fel, hiszen nagyon jó szelek vannak, de hasonló érzés fog el a Balatonon is.

ls.hu: Milyen kihívásokat tervezel a közeljövőben?
L. F.: Tavaly a J24-es Európa bajnokságon 6. helyezettek voltunk, idén ez a verseny Krétán lesz, most leginkább ez jár a fejemben.