Változott-e itthon az öltözködési kultúra?

„Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal” – az igényes öltözködés kapcsán tőlünk nyugatra előszeretettel citált Oscar Wilde-sziporkát Magyarországon még mindig leginkább a bohém szerző irodalmi iránymutatásaként lehet csak értelmezni. Jóllehet a makkos cipős, kinőtt érettségi öltönyös korszaknak már vége, ma sem általános, hogy felelős állásokban dolgozó honfitársaink képesek és hajlandók a koruknak, alkatuknak, társadalmi szerepüknek és az aktuális trendeknek megfelelően öltözködni. És ez korántsem csak pénzkérdés. „Sok férfira jellemző például, hogy luxusautóból száll ki, méregdrága az órája, de ronda a cipője, és viseltes az öltönye” – mondta a HVG-nek Kiss Szilárd divatszakértő, aki rendszeresen ad személyes stílustanácsokat közép- és felsővezetőknek. Most éppen egy multinacionális cég iskolázta be hozzá teljes középvezetői gárdáját, hogy e téren is versenyképesek legyenek nyugati kollégáikkal.

Pedig a kínálat az utóbbi időben bővült, legalábbis Budapest lassan felkerülhet a világ divattérképére. Az Andrássy utat sorra népesítik be a luxusmárkák üzletei, az Operaház tőszomszédságába 2006-ban beköltözött Louis Vuitton után idetelepült a Burberry, a Gucci, a Cavalli, a Christian Dior és nemrégiben az Emporio Armani, s hamarosan nyit a Dolce & Gabbana szalonja. Jövő márciusban pedig új üzletben rendezkedik be az Andrássy úton már őshonosnak számító, 2005 óta jelen lévő Ermenegildo Zegna, az exkluzív férfidivat egyik nagyágyúja. A Deák Ferenc utcai Fashion Streeten a felső középkategóriás üzletek sorakoznak, a Bosstól a Tommy Hilfigeren és a S. Oliveren át a több nagynevű divatcikket is árusító Creamig és Byblosig. De a divatos tömegcikkeket kínáló üzletek által uralt bevásárlóközpontokba is kezd betörni a magasabb minőség. Az Arena Plazában kétszintes áruházban várja a vásárlókat a Peek & Cloppenburg, testvérüzlete, a tulajdonos család másik ága által üzemeltetett Van Graaf pedig a minap megnyílt Alleeba költözött. Ezekben az úgynevezett multibrand üzletekben csaknem száz márka portékái közül lehet válogatni, változó összetételben. Tartanak egyebek közt Max Mara, Boss, Polo Ralph Lauren, Tom Tailor, Lagerfeld és Pierre Cardin holmikat. Önálló boltokkal jelentek meg a plázákban olyan, szintén minőségi márkák is, mint a Gant, a Gerry Weber és a Marc Cain.

Wooyoungmi koreai divattervező bemutatója. Ideér? © AP

A látszat azonban csal, a kínálat a jelek szerint nincs teljesen összhangban a kereslettel. „Az Andrássy úti luxusszalonokban legfeljebb ezer dúsgazdag magyar engedheti meg magának a vásárlást” – vélekedik Kiss Szilárd. És ha a megállapítás valamelyest alábecsüli is a vásárlóerőt, nem állhat távol a valóságtól. A Zegna olasz divatcég üzletvezetője, Magyari Tamás a HVG-nek elmondta, egy jó évben 250–300 öltönyt adnak el, ami persze nem azt jelenti, hogy csak ennyien vásárolnak náluk, hiszen a zoknitól az ingen, a pulóveren, a farmeren, az övön és a táskán át a cipőig mindent tartanak, és a legtöbben ilyesmikért térnek be hozzájuk. Tetőtől talpig Zegnába öltözni a legelegánsabb kollekcióból több mint 1 millió forintba is belekerülhet. Egy klasszikus stílusú öltöny 420 ezer forint, hozzá az ing 45 ezer, a nyakkendő 23–33 ezer, a cipő 80–90 ezer, az öv 25–30 ezer, a felöltő gyapjúból 330 ezer, kasmírból pedig 670 ezer forintba kerül. A fiataloknak tervezett, dizájnos Z Zegna modellekből viszont egy komplett szett cipővel együtt „már” 350–400 ezer forintból is kihozható. Magyari elmondása szerint a hazai vásárlók alkalmanként átlagosan 130 ezer forintot költenek el náluk. Az üzletvezető úgy véli, a luxusmárkák budapesti megjelenése nem változtatta meg alapvetően az öltözködési kultúrát, csupán annyi történt, hogy akik eddig külföldön vásároltak, azoknak ma már nem kell minden ingért és nadrágért Bécsig vagy Milánóig szaladniuk.

Valamivel kevésbé mélyen kell a zsebükbe nyúlniuk azoknak, akik Boss címkével ellátott holmikra vetnek szemet. A Deák Ferenc utcai márkaboltban egy öltöny 160 ezer forintért, egy női kosztüm 190 ezerért szerezhető be, egy ing 30 ezerbe, egy blúz 50 ezerbe kerül, táskák 100–130 ezerért kaphatók, egy férfikabátra 140 ezret, egy nőire ennél 40 ezerrel többet kell szánni. A női holmik nem azért kerülnek többe, mint férfi megfelelőik, mert a szebbik nemből könnyebb a pénzt kicsalogatni egy-egy divatos darabért, hanem mert az ő ruháikhoz drágább anyagokat használnak, rafináltabb a szabásuk, bonyolultabb az előállításuk – nyugtatta meg a HVG-t Gozár Ákos márkamenedzser. A Boss a termékeivel a felső középosztályt célozza meg, bár amíg ez volt Magyarországon az egyedül hozzáférhető minőségi márka, a felső körökhöz tartozók is náluk vásároltak. Gozár szerint azért is népszerűek az öltönyeik, mert a karcsúsított olasz modellekkel szemben a német szabású Boss-fazonok sok hazai férfira is ráillenek. Számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy például Boss öltönyből hat-hétszáz darabot adnak el évente, persze ezek a ruhadarabok esetükben is a vásárlások elenyésző részét teszik csak ki. A márkaboltban főleg magyar üzletemberek és médiaszemélyiségek vásárolnak, kisebb részben turisták, és Gozár említésre méltónak tartja még, hogy sokan itt szerzik be az esküvői öltönyüket.

Az elsőre szemkápráztatónak tűnő választékról gyakran kiderül, hogy nem is olyan széles, amint egy adott fazont és méretet keres valaki. Nem véletlenül élcelődött a divatsajtó azokon a topdizájnereken, akik – köztük például Marc Cain és Tommy Hilfiger – az idén az 50. évét betöltött Barbie babának terveztek ruhákat, mondván, ő botox és zsírleszívás nélkül viselheti ezeket a modelleket. „Ha egy nő nem 38-as méret, és nincs számolatlanul pénze, még mindig nehéz elfogadható üzleti öltözéket találni a számára” – ismerteti tapasztalatait Kiss Szilárd. Szerinte egyébként a tehetősek sincsenek könnyű helyzetben, lévén hogy Magyarországra, néhány kivételtől – mint például a Burberry – eltekintve, a hivalkodóbb márkák jöttek be, amelyeket azok szeretnek, akik a feltűnő monogramok és motívumok alapján akarják beazonosítani magukat, a visszafogott üzleti stílushoz viszont nem illenek.

A nagyobb baj az, hogy annak, aki a 200–300 ezer forintos kosztümöket nem tudja megfizetni – márpedig a középvezető nők zöme ilyen –, nehéz bármi olyat ajánlani 100 ezer forint alatt, amiben szívesen megjelenne. Ebben Kiss szerint nagy előrelépés, hogy a Peek & Cloppenburgnál és a Van Graafnál sok márka közül lehet széles árkategóriában egy helyen válogatni. Magyarországon eddig ugyanis az is nehezítette az ízléses öltözködést, hogy a különféle ruhadarabokat különböző üzletekből, számtalanszor vetkőzve-öltözve kellett összeválogatni, ami az összehasonlítást-összehangolást lehetetlenné, a vásárlók türelmét pedig próbára tette.

Aréna Plaza. Van kínálat © Stiller Ákos

„Óriási szakadék van a luxusmárkák és az alacsony minőséget kínáló üzletek között, az igényes középkategória alig létezik” – mondja az előbbiekre rímelve Tóth Bori divattervező, aki korábban méretre készített ruhákat szalonjában, a múlt héten azonban megnyitotta divatüzletét, ahol egyebek közt a „tothbori business look” kollekcióját árulja. Mint a HVG-nek elmesélte: egyedi szalonjában azzal szembesült, hogy egyre többen varratnak kosztümöt, ahelyett hogy konfekcióboltban vásárolnák meg. Sokak számára ugyanis ez nem is olyan egyszerű, hiszen eleve kicsi a választék a 30 és 60 közötti, közép- és felső beosztású nők által keresett nappali viseletből, különösen például akkor, ha eltérő méretre van szükségük szoknyából és blézerből, ami igen gyakori. Tóth Bori meglátta az üzletet a hiányban, és külföldi befektetőt is talált vállalkozása megvalósításához. Ma már ötféle méretben készült, szabadon variálható kosztümökből és hozzájuk stílusban illő kiegészítőkből válogathat a kézművesdarabokra áhítozó vevő. A kosztümök 110–200 ezer forintért vásárolhatók meg, a blúzok 25–40 ezer forintba, a kabátok 80–270 ezerbe, a koktélruhák 150–170 ezer forintba kerülnek. Az üzletben személyes tanácsadással segítik a vásárlókat a választásban. Meg kell küzdeni a Magyarországra későn érkezett márkaőrülettel – mondja Tóth Bori –, aki szerint lassan azért mégiscsak változnak a berögzült szokások, és kinevelődik egy olyan réteg, amelyik a minőségre és az egyéniséghez illő stílusra koncentrál.

JAKUS IBOLYA