A 6-8. században lezajlott pestisjárvány is hozzájárulhatott a római birodalom végső széthullásához – állapították meg kutatók csontvázakon végzett DNS-vizsgálatokra támaszkodva.
A Yersinia pestisbaktérium által kiváltott betegséggel általában két, emberek százmillióit elpusztító járványt kötnek össze. A fekete halál néven emlegetett járvány az egyik legszörnyűbb volt az emberi történelemben: a középkorban, 1348 és 1350 között tetőzött Európában, és becslések szerint a földrész lakosságának 30-60 százalékát kiirtotta, a világ népességét 450 millió főről 350-375 millió főre apasztva.
A bubópestis valószínűleg Kínából indult, és a selyemúton érte el a Krím-félszigetet. Onnan a kereskedőhajókon gyakran megjelenő házi patkányok bolhái révén terjedt el Európában. A 19-20. században újabb, ugyancsak a Yersinia pestisbaktérium okozta járvány (modern pestis) söpört végig a világon, Európán kívül Afrikát, Amerikát, Ausztráliát és Ázsiát is érintve.
Eddig homály fedte viszont, hogy mi válthatta ki az 527-565 között uralkodó Jusztinianosz (Justinianus) bizánci császárról elnevezett járványt, amely feltételezések szerint több mint százmillió ember halálát követelte a 6-8. században.
A LiveScience tudományos hírportál beszámolója szerint kutatók a rejtély megoldása érdekében DNS-elemzést végeztek egy hatodik századból származó bajorországi sírhelyen talált csontvázakon, amelyek gazdái bizonyíthatóan a jusztinianoszi járvány áldozatai voltak. A vizsgálat bebizonyította, hogy az akkori dögvészt is a Yersinia pestisbaktérium idézte elő.
Barbara Bramanti, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem archeogenetikusa kifejtette, hogy a 6-8. századi pestis – a két másik, későbbi hullámhoz hasonlóan – szintén Ázsiából eredt, és elképzelhetően Afrika felől érkezett Európába.
Történészek szerint a jusztinianoszi pestis tombolása előmozdíthatta a római birodalom maradványainak összeomlását.
A DNS-vizsgálat eredményeit részletesen ismertető tanulmány a PLOS Pathogens című szakmai folyóiratban jelent meg.
