A tárgyalások sikere nem a Dalai Lámán múlik |
Peking azzal vádolta meg az 1989-ben Béke Nobel-díjjal kitüntetett Dalai Lámát és társait, hogy viselkedésükkel – mely nagy visszhangot váltott ki nemcsak Tibetben, de Kína tibetiek lakta régióiban is – csak buzdították egy tibeti ellenkormány felállítását márciusban. A vádakat azonnal visszautasította az önmagát kinevező és felhatalmazó ellenkormány, egyben kijelentette, hogy a Dalai Láma – ellentétben a kínai kormánnyal – mindig is az erőszakmentesség elkötelezett híve volt.
„Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, minthogy megszakította szokásos körútját csak azért, hogy a Pekingi Olimpia mellé álljon. Jelezte: részt vesz a nyári játékok nyitóünnepségén, hogy jelenlétével is bizonyítsa támogatását” – nyilatkozta Thupten Samphal, a dharmszalai illegalitásban élő kormány szóvivője.
Mivel Peking számára a tárgyalások fontosak voltak, a szakértők úgy gondolták, hogy a kínai kormány visszahúzza oroszlánkörmeit és elismeri, hogy túl keménykezű volt a márciusi tibeti villongások alkalmával. Hivatalosan 22 halálos áldozatot ismertek el a kegyetlenkedések során, míg a tibetiek ennek többszöröséről beszéltek.
Az incidens után a világ számos vezetője – többek között Nicolas Sarkozy francia elnök – jelentette ki, hogy bojkottálják az olimpia nyitóünnepségét. Kína számtalanszor hangoztatta, hogy a Dalai Láma megígérte, hogy nem támogatja az olimpiát megzavaró demonstrációkat, most pedig már addig mentek, hogy a vezető magukat a mozgalmakat se támogassa. A jelenlegi állás szerint követelni mindent követelnek, cserébe viszont semmit sem szándékoznak nyújtani.
Tibet hivatalosan 1950 óta Kína része, az ázsiai állam akkor rohanta le és kebelezte be. A tárgyalások a két ország között az utóbbi időben felerősödtek, de a jelek szerint a kínai kormány továbbra sem tudja intelligensen és méltósággal kezelni a helyzetet.