hvg.hu: Az elitbe történt berobbanás nyilván óriási fordulatot hozott az életében. Mennyiben érezhető ez a váltás az edzésekben, a magánéletben vagy például a szponzori érdeklődésben?
Szávay Ágnes: Valóban nagy változást hozott az életemben az, hogy az első húsz játékos közé kerültem, de az edzések nem változtak, edzőmmel ugyanúgy dolgozunk tovább. Talán annyi a különbség, hogy már a legjobbak is partnernek tekintenek, így soha nincs gondom azzal, hogy a versenyeken edzőpartnert találjak. Magánéletemben úgy érzem, hogy még kevesebb időm van a családra es a barátaimra. Sokat köszönhetek a szponzoraimnak, és ezúton is köszönöm nekik, hogy támogatnak abban, hogy minden feltétel adott legyen a versenyzésemhez.
hvg.hu: Mennyire vált Ön szerint a tenisz, mint sport, szórakoztató ipari tevékenységgé? Az időnként fel-felbukkanó gyengébb teljesítmény nem azzal függ-e össze, hogy Önnek már nemcsak mint sportolónak kell helyt állna?
Szávay Ágnes: A WTA nagy hangsúlyt fektet a tenisz népszerűsítésére és annak színesebbé tételére. A játékosoknak nagyon sok plusz kötelezettségük van, de szerintem ezt mindenki szívesen vállalja, hiszen egyezik az érdekünk. A versenyprogram nagyon sűrű, és én inkább ebben látom a teljesítményingadozás okát. Kemény pályáról fű, majd salak, majd megint kemény pálya, közben több száz, gyakran több ezer kilométert utazni - nem mindenki bírja egyformán ezt a megterhelést.
hvg.hu: Mennyit vett ki Önből Wimbledon, illetve mennyire köti le a figyelmét az előttünk álló olimpia? Hiszen minden WTA-pontra szüksége lesz ahhoz, hogy megközelítse a legjobb tízet, esetleg be is kerüljön oda.
Szávay Ágnes: Wimbledonban egyénit, párost és vegyes párost is játszottam. Nem volt kevés, de egész jól bírtam. Az átállás salakra sajnos kicsit nehezebben sikerült, mint vártam, de annak örülök, hogy Londonban jól szerepeltem. Az elkövetkező hónapban sok pontot kell megvédenem, úgyhogy van tennivalóm bőven. Az olimpiai szereplés gyermekkori álmom, és már nagyon várom, hogy pályára lepjek Pekingben és a hazámat képviselhessem. Ahogy közeledik az utazás időpontja egyre jobban izgulok, hiszem életem első olimpiája lesz.
hvg.hu: Keveset hallani arról, hogy a WTA Tour szabályzata szerint léteznek ún. kiemelt játékosok az eliten belül is (gold/silver exempt players). Bekerült-e Ön már ebbe a kiemelt körbe, és ha igen, ez milyen jogokkal illetve kötelezettségekkel jár?
Szávay Ágnes: Én jelenleg silver exempt vagyok, ami nagyon megtisztelő, hiszen így minden szempontból az "elit" tagja lettem. Ez azonban egyúttal nagyon sok plusz kötelezettséggel is jár. Minden versenyen vannak kötelező programok, úgynevezett ACES, amiket a játékosoknak teljesíteni kell. Ez lehet a fotózástól kezdve az autogramosztásig számos különböző dolog. Bad Gasteinben például helikopterutazáson kellett volna részt vennünk, de sajnos a rossz idő miatt ez elmaradt. Silver exemptként vállalnom kell, hogy elindulok ún. kisebb versenyeken is, nemcsak a legnagyobbakon. Így az adott évben három TIER III-as vagy IV-es versenyt kell kijelölnöm, ahol el kell indulnom. Könnyítéssel is jár ez a kiváltság, hiszen nevezhetek akár későn is a versenyekre, mert egy hely mindig fenn van tartva a táblán ilyen esetekre. Persze csak akkor kapom én az így járó wild card-ot, ha a világranglistán nálam jobb helyen álló játékos nem nevez későn. Akkor a kártya az övé.
Szávay Ágnes 2008-as WTA-eredményei
hvg.hu: Úgy tűnik, Ön mostanában sokat vállal párosban is. Mennyire van ez hatással az egyéni teljesítményre?
Szávay Ágnes: Az olimpia miatt is próbálok több párost játszani. Nekem a páros egyfajta gyakorlás és nem megerőltető, nagyon szeretem a tenisznek ezt az ágát. Dinával (Dinara Szafina – a szerk.) igazan jól összeszoktunk és remélem, hogy sok versenyt játszunk és nyerünk még együtt.
hvg.hu: Mennyiben különbözik egymástól az egyéni és a páros? Nem vesz el energiát egyik a másiktól?
Szávay Ágnes: Nagyon sokban különbözik, hiszen a páros egy csapatjáték és abszolút egy hullámhosszon kell lenni a partnereknek, hogy igazan jók legyenek együtt. Néha ez nem könnyű, főleg például egy több órás egyéni után felmenni a pályára és párost játszani, de az ember tudja, hogy mennyit bír és hol a határ. A páros nemcsak élvezetes, de nagyon jó a gyakorlásra is.
hvg.hu: Mi alapján választ ki egy páros partnert? A barátság vagy a teljesítmény a döntő?
Szávay Ágnes: Szerintem mindkettő fontos, de elsősorban persze az, hogy jól megértsék egymást a partnerek. Hiába állna össze a két legjobb egyéni játékos a világon, nem biztos, hogy ők lennének a legjobb páros játékosok is. Nagyon fontos az is, hogy legalább az egyik jó hálójátékos legyen.
hvg.hu: Önön óriási a nyomás, a teljesítménykényszer, rengeteget kell utaznia és kötelezettségei nyilván nagyon kevés pihenőt hagynak. Nyugaton már teljesen elfogadott a sportpszichológusok alkalmazása. Ön igénybe veszi az ő segítségüket a nehézségek leküzdéséhez?
Szávay Ágnes: Régebben jártam sportpszichológushoz, de egy ideje már nem. Most nincs szükségem rá. Jelenleg amikor tehetem, akkor agykontrollra járok és azt alkalmazom a versenyek alatt is.
hvg.hu: Van-e esetleg olyan sérülékeny testrésze, mely már most, vagy akár később gondot okozhat a játékát illetően?
Szávay Ágnes: A jó kondíció az alapja annak, hogy az ember ne sérüljön meg úton-útfélen. Tavaly év végén valóban voltak problémáim, de ebben az évben szerencsére nem fáj semmim és elmondhatom: jól vagyok.
hvg.hu: Mekkora erőt érez magában? Látva a mai női teniszezők teljesítményét és teherbírását Ön szerint mikor kerülhet be a legjobb tízbe, és tud ottragadni?
Szávay Ágnes: Szeretnék minél előbb – akár még idén – a legjobb tízbe kerülni és ez egy jó szezonzárással szerintem sikerülhet is. Egyelőre ennyi, maradjunk diplomatikusak.
hvg.hu: Hogyan látja a magyar tenisz utánpótlását? Oroszország például rengeteg jó teniszezőt ad a világnak, de Szerbia is, ahol azért jóval kevesebb játékosból lehet választani. Magyarországon mi lehet az a probléma, amiért csak hosszú időnként jut el egy női teniszező ilyen magas szintre, mint egykor Temesvári Andrea, most pedig Ön?
Szávay Ágnes: Nagyon nehéz a helyzet, mert ugyan sok jó fiatal játékos van Magyarországon, de a szülői támogatás és kitartás nélkül szinte lehetetlen bekerülni ebbe a körforgásba. A junior grand slam-aken most is volt három magyar induló és remélem, hogy nemsokára a felnőttek között is látjuk őket. Amikor azonban a pénz elfogy, a szülők pedig nem tudják tovább támogatni gyermeküket, akkor lenne szükség a szponzorokra. Ezek azonban nagyon ritka esetben támogatnak egy fiatal teniszezőt. Másrészről úgy gondolom, hogy a szövetségi támogatást is át kellene gondolni. Én bízom abban, hogy javul a helyzet és sokan fognak még követni engem az országból.