Helsinki - a magyar sport legeredményesebb olimpiája

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Németország és Japán visszatért az olimpiai családba, és a helsinki játékokon feltűnt Szovjetunió is, amely rögtön felzárkózott az Egyesült Államok mögé az éremtáblázaton. Az igazi bravúrt azonban a magyar küldöttség hajtotta végre. Hazánk a táblán a harmadik helyen végzett, de a lakosság számának arányában mi hoztuk el a legtöbb aranyat Helsinkiből.


Az olimpiai győztes Aranycsapat
Korábban sohasem drukkolt annyi lelkes ember a helyszíneken, ám a szurkolók legnagyobb sajnálatára, a finn atléták arany nélkül maradtak. A megnyitón utolsóként a nagybeteg Paavo Nurmi vitte a fáklyát, akinek láthatóan minden mozdulat a nehezére esett. Az ünnepség egyik pillanatában egy talpig fehérbe öltözött nő megkaparintotta a mikrofont, de mindössze a jelenlevők megszólítására maradt ideje, majd elvitték.

Később kiderült, hogy egy német pacifista volt, aki mindössze azt szerette volna kérni a világtól, hogy válasszák örökre a békét. E kérés nagyon is helyénvalónak tűnt volna, ugyanis az ekkor még javában zajló koreai háború emberéletek millióit követelte, a Sztálin által elkövetett bűnök nyilvánosságra kerülésével pedig világossá vált, hogy a Szovjetunió népeit nem csak a náci Németországgal vívott háború tizedelte meg.

Ma már szinte álomszerűnek hat mindaz, amit a magyar sportolók véghez vittek a helsinki játékokon: 16 aranyéremmel minden idők eddigi legeredményesebb olimpiája lett számunkra az 1952-es. Igaz, a magyar aranyesőre öt napig várni kellett, ám tornászaink, Korondi Margit (felemáskorlát) és Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat) elindították az „aranylavinát“. Kalapácsvetésben Csermák József volt az első, aki túldobta a 60 métert (és olimpiai bajnok lett), ezt követően az öttusa-válogatottunk (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István), majd birkózóink (Hódos Imre légsúlyban és Szilvásy Miklós váltósúlyban) és az ökölvívó Papp László kápráztatta el ismét a világot.

A sportlövő Takács Károly is megvédte londoni címét, a kardvívók közül ezúttal Kovács Pál és természetesen a csapat (sorozatban ötödször nyertünk az olaszok ellen) állhatott fel a győzelmi emelvényre, míg a labdarúgótorna döntőjében hatvanezer néző csodálta meg Puskás Öcsiék legendás játékát.

A legtöbb aranyéremet ezúttal az uszodában szereztük: úszásban Szőke Katalin (100 m gyors), Székely Éva (200 m mell), Gyenge Valéria (400 m gyors) és a 4x100 méteres gyorsváltó (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin, valamint az előfutamban úszó Littomeritzky Mária), illetve férfi vízilabda-válogatottunk érdemelte ki a legjobbaknak járó elismerést. Zatopekék mellett volt még egy házaspár, amelynek mindkét tagja, ha nem is egy napon, de Helsinkiben olimpiai bajnok lett. A játékok 11. napján Székely Éva, a 15. napon pedig a vízilabda-válogatottal férje, Gyarmati Dezső állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Statisztikák, érdekességek, éremtáblázat (Oldaltörés)


Helsinki, 1952
XV. kiírás: 1952. július 19–augusztus 3.
Résztvevő országok száma: 69
Benevezett sportolók: 4955 (4436 férfi, 519 nő)
Sportágak száma: 17 (149 versenyszám)
Atlétika, birkózás, evezés, gyeplabda, kajak-kenu, kerékpár, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, sportlövészet, súlyemelés, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok











Bud Spencer (jobbra), ekkor még Carlo Pedersoli
A helsinki olimpia a nagy egyéniségek ötkarikás játékaként vonult be a sporttörténetbe, különösen igaz ez az atlétikára. Emil Zatopek hét napon belül megnyerte az 5000 métert, a 10 000 métert és a maratonit, miközben minden lépésénél azt a benyomást keltette, hogy abban a pillanatban fog összeesni. A felesége, Dana Zatopková gerelyhajításban győzött. Az evezősök versenyében a francia kormányos kettes győzelme igazi gyöngyszemnek számított: a kormányos Bernard Malivoire-t a maga 12 évével a játékok történetének legfiatalabb nyerteseként köszöntötték.

A lovaglásban is találunk egy hőst: a dán Lis Hartel nő létére második helyen végzett a férfiakkal közös díjlovagló számban, ráadásul gyermekbénulása miatt úgy ült a nyeregbe, hogy térdtől lefelé egyik lábát sem tudta mozgatni. Hartel teljesítménye 1952-ben és 1956-ban is ezüstöt érdemelt, mindkétszer a svéd Henry Saint Cyr előzte meg.

Az uszodában a francia Jean Boiteux édesapja keltett óriási feltűnést: a 400 méter gyors döntője után ruhástól ugrott a vízbe, hogy elsőként ölelhesse át győztes fiát, aki az amerikai Konno elől halászta el az aranyat. A japánok is igyekeztek bizonyítani a medencében, elsősorban azért, hogy megbosszulják Furuhasi Hironosit, a "repülő halat", akinek derékba tört a karrierje, amiért nem vehetett részt négy évvel korábban, pályája csúcsán, a londoni olimpián, miközben világcsúcsok garmadát állította föl.

Emlékezetes teljesítményt nyújtott Carlo Pedersoli is, az első olasz, aki egy percen belül úszta a 100 méter gyorsat. Helsinkiben ugyan nem tett semmi különöset, utóbb mégis világhírű lett. Igaz, ekkor már Bud Spencernek hívták.


  ÉREMTÁBLÁZAT:

ORSZÁGARANYEZÜSTBRONZ
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)401917
SZOVJETÚNIÓ (URS)223019
MAGYARORSZÁG (HUN)161016
SVÉDORSZÉG (SWE)121310
OLASZORSZÁG (ITA)894
CSEHSZLOVÁKIA (TCH)733
FRANCIAORSZÁG (FRA)666
FINNORSZÁG (FIN)6313
AUSZTRÁLIA (AUS)623
NORVÉGIA (NOR)320
............