Riddick Bowe © monokli.com |
A '90-es évek egyik legmeghatározóbb nehézsúlyú ikonja 1996-ban akasztotta szögre kesztyűit, azóta sem bizonyított agyi sérülések miatt, miután kétszer is legyőzte az ügyeletes „fehér reménységet”, Andrew Golotát, bár riválisát mindannyiszor mélyütések miatt léptették le. Később börtönbe került, majd szabadulása után, 2004-ben, újból kesztyűt húzott, hogy ismét, immáron harmadik alkalommal is világbajnoki címet szerezzen. Visszatérése csak két mérkőzésig tartott, ám 2005 után, idén ismét kesztyűt húz.
„A kilencvenes évek elején, amikor én is bajnok voltam, sokkal erősebb volt a nehézsúly” – vázolta esélyeit Riddick Bowe. „Olyan bunyósok voltak, mint jómagam, Lennox Lewis és Evander Holyfield. Most meg az emberek egyetlen bajnokot ismernek, Vlagyimir Klicskót, de elmondom neked, hogy ha állbavágom, úgy fog szétesni, mint a Beatles!”
A bokszolónak, még mielőtt Klicskót állbavághatná, természetesen túl kell esnie a szeptember 12-i visszatérésén, amikoris a nehézsúlyú Magyar-bajnok, Petrányi Zoltán várja a szorítóban. Az amerikai a Klicsko-téma után igencsak udvariasan beszélt az esélyeket illetően. „Igazából nem sokat tudok Zoltánról” – mondta Bowe. „Tudom, hogy bajnok is volt, úgyhogy mindent beleadok, mert olyasfajta fickónak tűnik, akit nem szabad félvállról venni. Annyit megígérhetek, hogy nagyszerű meccs lesz.”
A bokszolót az sem zavarja, hogy hazájától távol, egy számára egyelőre ismeretlen országban kell visszatérnie, mivel céljai eléréséhez bárhol, bármikor és bárki ellen győznie kell. „Mindig olyan akartam lenni, mint a példaképem, Muhammad Ali. Mindig a helyszínen nyerte meg a meccset, nem érdekelte, hol kell bokszolni. A jó bokszolóknak nem szabad, hogy számítson a helyszín.” – mutatott rá az örök igazságra az amerikai ökölvívó, aki elmondása szerint azért tért vissza, hogy Muhammad Alihoz hasonlóan harmadszorra is nehézsúlyú világbajnok legyen.
„Úgy érzem, most én vagyok Amerika utolsó védvonala, és ha már ezt így kimondtam, nem titok, hogy vissza akarom szerezni a bajnoki címet Amerikának! Ezt szívügyemnek érzem!” – fogalmazott egyértelműen.
Bowe a világbajnoki címen túl egyvalamit szeretne elérni: feltámasztani az amerikai nehézsúlyú hegemóniát, amely az elmúlt években – főleg az ex-szovjet bokszolók előretörése miatt – teljesen megszűnt. A bokszoló tudja, hogy ehhez erős utánpótlásra lenne szükség, ami most legjobb jóindulattal sincs meg, hiszen a legtehetségesebb, legéhesebb fiatalokat más sportágak szipkázzák el.
„Amikor olyasvalaki, mint én, visszatér, az újra emlékezteti majd az embereket a nagy sztárokra, a nagy meccsekre, és ez segíthet motiválni a srácokat, hogy lemenjenek az edzőterembe és az ökölvívást válasszák, ne pedig valami más sportot.” – fogalmazott a legenda. „De tudom jól, hogy a srácok többet kereshetnek [amerikai] futballal, kosárlabdával meg más sportokkal. A bokszban azért sok idő telik el, mire valaki jól kereshet. Más sportok könnyebben hoznak pénzt a konyhára.” – zárta a telefonos interjút Bowe, aki az őt faggató riportertől úgy köszönt el, hogy „Hamarosan találkozunk Magyarországon, Isten áljdon testvérem!”
A mérkőzés létrejöttében vitathatatlan érdemeket szerezett menedzser, Robert Larsen, az esélyekkel kapcsolatban a következőkről beszélt: „Bowe-nak nem szabad alábecsülnie Petrányi Zoltánt sem, mivel ismerem Zolit, jó, gyors bunyós, és ha Bowe nagy és lassú lesz, akkor gondjai lehetnek.” – kezdte. „De úgy vélem, hogy ha legyőzi Petrányit, és lendületbe tud jönni, akkor 5-6 mérkőzés után jó eséllyel indulhat a világbajnoki címért, mert a súlycsoport most elég gyenge.”
Bowe ellenfele, a nehézsúly többszörös Magyar-bajnoka, Petrányi Zoltán (40-20) is megszólalt, de nem ment bele az esélyek latolgatásába: „Jelenleg maximális erőbedobással készülök, de nem szeretnék esélylatolgatásba bocsátkozni. Úgy érzem, hogy a nehezén már túl vagyok, hisz minden jel szerint sikerül Magyarországra csalogatnom Bowe-t. A többit majd Győrben!"
www.monokli.com