Középen az AIG elnök-vezérigazgatója. Kiszáll © AP |
Az elmúlt esztendőkben a világ leggazdagabb labdarúgóklubjai mind Európából kerültek ki, s az öreg kontinens országai közül egyértelműen Nagy-Britannia delegálta a legtöbb tagot a csapatokat bevételük szerint sorba rendező listákra. A Deloitte évente elkészített Football Money League legutóbbi kiadványa szerint például a legnagyobb éves büdzsével rendelkező klubcsapat a Real Madrid volt, amely a 2006/2007-es szezonban 351 millió euróból gazdálkodhatott. A teljes listán azonban egyértelműen a britek domináltak: a 20 leggazdagabb egysületből 7 volt szigetországi (6 Premier League-ben játszó csapat mellett a skót Celtic került még be a Top20-ba).
A Deloitte legutóbbi listáján azonban még 0,68-as euró/font árfolyammal számoltak, az elmúlt hónapokban azonban a brit deviza igencsak meggyengült a közös európai pénzhez képest. Az euró/font kurzus még az elmúlt esztendőt is a 0,7-es szint alatt kezdte, 2008 végén azonban már közel egy az egyben váltották a két devizát (igaz az elmúlt napokban visszaerősödött a brit fizetőeszköz, s így jelenleg 0,9 környékén áll a kurzus, azonban még ez is jóval magasabb, mint a legutóbbi lista készítésénél figyelembe vett árfolyam).
Márpedig a brit csapatok bevételeinek jelentős hányada egész biztosan fontban keletkezik. A meccsnapi bevételek (jegyárbevétel, helyszíni költés) egyértelműen, de nagy valószínűség szerint a szponzori szerződéseiket is helyi devizában kötik, s a közvetítési jogok értékesítéséből befolyt összeget is brit fizetőeszközben kapják meg. Ez azt jelenti, hogy euróban (változatlan bevételeket feltételezve) csak a font gyengülése miatt 30-35 százalékkal is visszaeshet az angol, illetve skót csapatok éves büdzséje. Ha a Deloitte listáját a jelenlegi árfolyamon állították volna össze, akkor a brit gárdák közül a Celtic és a Newcastle nem fért volna be a leggazdagabb 20 csapat közé, míg az első ötben szereplő három klub közül csak a Manchester United maradt volna Top5-ös.
Más kérdés, hogy mekkora versenyhátrányt jelent a rangsorban való visszalépés az angol csapatoknak. A brit klubok ugyanis nem csak bevételeik nagy részét szerzik fontban, kiadásaik jelentős hányada is otthoni fizetőeszközben jelentkezik. A csapatok fenntartási költségei közül nemzetközi kupameccsek esetében a szállás lehet számukra drágább, de ez nem érint minden gárdát, s amelyeket érinti azok számára sem jelent kiugró kiadásnövekedést.
Az egyetlen komoly hátrány a játékostranszfer területén érheti az angol klubokat, ott is csak ha külföldről vásárolnak labdarúgót. Ha ugyanis más európai országban játszó futballistával szeretnének erősíteni, akkor minden bizonnyal euróban kell megfizetniük új szerzeményük árát. Ez azt valószínűsíti, hogy a jelenlegi téli átigazolási időszakban visszafogottabbak lesznek a szigetországi gárdák.
Persze kivételek most is vannak. Ilyen például a Manchester City ajánlata az aranylabdás Kaká-ért: a kisebbik manchesteri klub 100 millió fontot is adott volna a brazil játékosért a Milannak. A City helyzete ugyanakkor eltér a csapatok nagy részétől, ők ugyanis nem bevételeikből fedezik a játékosvásárlást, hanem a dúsgazdag tulajdonos Manszur bin Zajed an-Nahjan sejk 18 milliárd fontos vagyonából. A City-n kívül ugyanakkor több ilyen csapat nem igazán van, most már a Chelseat birtokló Roman Abramovics sem szórja olyan bőkezűen a pénzt, mint a klub megvásárlását követő első években. Sőt, a pletykák szerint már árulja is.
Jandó Zoltán