Egy ghánai síelő kijutott a téli olimpiára

Kwame Nkrumah-Acheampong Skóciában, Glasgowban született, de Ghána fővérosában, Accrában nőtt fel. A „hóleopárd” becenévre hallgató sportoló hazájában nem tudott edzeni, így az Egyesült Királyság egyik lejtőjét választotta, ahol az állandó hó és jég miatt folyamatos lehetőség nyílt a tréningezésre. „Reményeim szerint nagyon jól fogok síelni és megmutatom az embereknek, hogy ott a helyem a hegyen a többi klasszis mellett.”

Nkrumah-Acheampong négy évvel ezelőtt csatolt fel először síléceket, miután sokadik tanulóévét töltötte Angliában. Akkor kezdte komolyan venni a sportot, amikor egy Milton Keynes-i sí központban recepciósként dolgozva lehetősége nyílt ingyen használni egy sípályát.

„Ez egy extrém sport és én mindig szerettem a kihívásokat – mondta az olimpiai újonc. – Az biztos, hogy jóval nehezebb dolgom volt, mint a hagyományos sportokkal, amelyeket eddigi életem során kipróbáltam. Először csak látni akartam, hogy képes vagyok-e használni ezeket a sporteszközöket.” Saját bevallása szerint az első alkalmak borzalmasak voltak, de nem adta fel, és edzője, Dave Jacobs segített neki leküzdeni félelmeit.

Ruha teszi az embert - nemhiába hívják "hóleopárdnak"

„Az edzőm azzal kezdte, hogy felejtsem el a szégyenkezést, nem kell egyből fordulnom, elég csak egyenesen siklani – írta le a ghánai fiatalember az első időszakot. – Ezt is tettem, csak egyenesen siklottam lefelé.” Bár az első időszak nem volt könnyű, lassan belejött, és egy idő után már arról kezdtek beszélni, hogy 120-140 WSF (World Ski Federation/Sí Világszövetség)-pontra lenne szüksége ahhoz, hogy kvalifikálja magát és először a téli olimpiák történetében képviselhesse Ghána országát a téli olimpián.

Gondosan kidolgozták azt a versenyrendszert, amellyel ez a pontszám megszerezhető. Idén télen Olaszországban sikerült is elérni a bűvös 140-es pontszámot, így indulása Vancouverben biztossá vált. „Négy év után végre sikerült, hiszen a 2006-os torinói téli olimpiára sajnos nem jutottam ki. Kemény utazás volt, de nagyon boldog vagyok: megérte a hosszú szenvedés.” A versenyzőt családján kívül hazája is támogatta célja elérésében.

Sokan azt gondolják, hogy egy afrikainak semmi keresnivalója nincs a havas lejtőkön, de a versenyző azt mondja: bár sok kritikával találkozott, nem foglalkozik vele, csak a célra koncentrál. „Egyesek szkeptikusak voltak velem kapcsolatban, mások egyszerűen nem hitték el, hogy a semmiből indulva ilyen rövid idő alatt képes voltam kijutni egy olimpiára. Ma már úgy gondolom, ez igenis lehetséges. Szerencsére ma már az emberek is azt mondják: ha egyszer megcsinálta, akkor lássuk azt a ghánai zászlót Vancouverben!”