Anglia egyik központi megyéjében, Wes Midlands-ben például a statisztikák szerint nemhogy csökkent, éppen hogy nőtt a jegyeladás a focimeccsekre. Ez a tendencia a körzet négy legmagasabban jegyzett labdarúgóklubjánál (Aston Villa, Birmingham City, West Bromwich Albion és Wolverhampton Wanderers) egyaránt tapasztalható. Az optimizmus mindenkire ráragadt, hiszen a második ligás WBA bajnok győzelmét és a negyedik osztályú Walsall sikereit szinte biztosra veszik a drukkerek.
John Lamb, a Birminghami Ipari- és Kereskedelmi Kamara elnöke szerint a futball ebben a szezonban nagyon sokat segíthet majd a régiónak a recesszióból való kilábalásban. „Ez óriási lehetőség egész Midlands megyének – fogalmazott a szakember. – Erősítheti a régió jelentőségét és bevételt hoz az itteni meccseken, a televíziós közvetítéseknek köszönhetően pedig felbecsülhetetlen értékű egyéb hasznot hozhat.”
A szurkolók sokat segíthetnek klubjaikon és városaikon © AP |
Mindkét klub sikerében szerepet játszik, hogy nem, vagy alig emelték a belépők árát. Jez Moxey, a Wolves vezérigazgatója elmondta, hogy nekik például a Molineux Stadion legolcsóbb jegyárait emelniük kellett, jelenleg 25 és 370 fontot kell kiadnia annak, aki élőben szeretné megtekinteni a csapat meccseit.
Ugyanakkor rengeteget számít, hogy a régió két csapata is a legmagasabb szigetországi bajnokságban vitézkedik (Aston Villa, Birmingham City). „Mindenki örül, hogy a Premier League-ben vagyunk. Még akkor is, ha a klub egyébként emelte a jegyárakat – mondta Linda Goodman, a Birmingham City Szurkolói Klub szóvivője. – Bár nem töltjük meg a lelátókat minden hétvégén, de érezhetően egyre nő az érdeklődés a meccsek iránt.”
A West Bromwich Albion hasonló cipőben jár, hiszen a sokak által a Championship fő esélyesének tartott csapat is növelte a jegyeladását a tavalyihoz képest. A vezetőségnek két lépése is volt a gárda első osztályból való kiesése után. Egyrészt befagyasztotta a jegyárakat, másrészt bevezette az U16-os csomagot, ami a fiatalabb korosztályt célozza meg, 49 fontért kínálva nekik az éves bérletet. Arról nem is beszélve, hogy a környékbeli vendéglátóhelységek forgalma is megnőtt az utóbbi időkben az egyre több meccsre kilátogató szurkolónak köszönhetően.
A nagy hagyományokkal rendelkező angol futball valóban segítheti a szigetországi regionális gazdaságot, Magyarországon ugyanakkor hiányzik az az aktív szurkolói bázis, amely érdemben könnyíthetne a klubokon. A West Bromwich Albion által is alkalmazott módszer ugyanakkor megszívlelendő. Ha nem is feltétlenül ezzel a módszerrel, de a fiatalok becsábítása a stadionokba az alapja lenne ennek a hiányzó bázisnak a megteremtéséhez.
Gazdasági szempontból is egyre több pozitív példa van már a hazai viszonyokhoz alkalmazkodó vezetőkre (Újpest, Debrecen, Győr, Kispest, Ferencváros), ami idővel a futball minőségét is növeli, így tíz éven belül egy megfontolt és hatásos „építkezéssel” a drukkerek is visszatérhetnek a lelátókra. A magyar futball válsága ugyanis nem 2008-tól tart.