Tudom, hogy visszasírom majd ezt a két hetet, amikor a játéké volt a főszerep, és még a mi kedves vezetőnk is volt olyan drága és szabadságra ment, hogy ne az ő sikerében kelljen gyönyörködnünk minden áldott nap. Mert az ő sikerét is nagyon, de nagyon unjuk már.

Ha már itt tartunk, kihasználnám a lehetőséget, hogy gratuláljak neki a Spiegel szavazásán elért eredményéhez, nagy dolog ez egy ilyen kis országtól. Gratulálok az ellenzéknek is, hogy két évnyi marakodást követően éppen az olimpia ideje alatt sikerült megállapodni az összefogásról, remek gondolat, kiváló időzítés, a kutya nem figyel rájuk, mert mindenki az olimpiát nézi és a vezér távolmaradásának nyugalmát élvezi.

Az olimpia eddigi legnagyobb gesztusa: Baji Balázs a magasba emeli Hsziang Liu kezét

MTI / Kollányi Péter

Történt persze egy s más, amik felkeltették az érdeklődésemet, mint például Baji Balázs, a Békéscsabai AC versenyzőjének unortodox nyitása a kelet felé, amikor magasba emelte a szerencsétlenül rajtoló kínai futó kezét.

Vagy a pályára repülő sörösüveg. Sokáig tanulmányoztam, nagyítgattam a képeket, de minden rutinom ellenére sem tudtam megfejteni, milyen sörről lehet szó. Az a szerencsétlen hülye nem volt képes címkével a fotósok felé bedobni az üveget, aztán meg lebirkózta egy nő, hát ez nem nevezhető sikernek.

Tehát szusszanok egy napot, igyekszem a vesztesekre koncentrálni, olvasok Mohácsról, a DVSC tegnap elszenvedett vereségéről, azokra a nőkre gondolok, akik átnéztek rajtam, vagy arra a prostituáltra, aki átölelt és közben kilopott a zsebemből kétszáz dollárt pár évvel ezelőtt, miközben én azt hittem, hogy szeret és fogalmam sem volt róla, hogy prostituált, szóval ilyesmikre fogok gondolni, hogy holnap újra örülhessek a sikereknek.