Magyarország–Finnország: 1-2
Utolsó frissítés:
Bemutatkozott szerda este Pintér Attila új magyar válogatottja. A győri meccsen az ellenfél az a Finnország volt, amely ellen – 1997-ben – utoljára vívtuk ki legalább annak lehetőségét, hogy pótselejtezőt játszunk egy világbajnokság előtt. Rádásul a finnekkel tíz napja ismét összesorsoltak minket: a 2016-os Európa-bajnokság selejtező csoportjába, így idén játszuk még egyszer. Az első találkozón azonban rettenetes volt a magyar válogatott, amely vezetett ugyan, de végül 2-1-re kikapott.
Most érkezett
Hazai vereség
Peti szinte fel sem néz a színezésből, csak amikor Pukkinál a labda. A szünetben persze egyből felismer egy Barca-jelet. Dávid pedig már feléri a tévét, és folyton kikapcsolja. Nem ez a meccs az, amivel megszerettetem itthon a magyar focit.
(KG)
Amikor tavaly december 19-én reggel a hvg.hu forrása azt mondta: Pintér Attila lesz a délben kinevezendő szövetségi kapitány, hirtelen erősen megrendült a máskor feltétlenül megbízhatónak bizonyult informátorba vetett bizalom. Aztán néhány óra múlva kérhettük az elnézést: hiába jósolta Csányi Sándor MLSZ-elnök korábban, hogy az ősz gyalázatos eredményei után (0-3 Bukarestben, 1-8 Amszterdamban) külföldi edző kerül a nemzeti tizenegy élére, végül a tavalyi bajnok Győr edzőjét választotta, a magyar futball Pinyőjét, akiről mindenki éppen azt találgatta, mikor rúgják ki klubcsapatától.
Pintér lelkesen vállalta a kapitányságot, bár úgy tűnt, mintha őt is meglepte volna a felkérés. Koncepciót nem nagyon vázolt, csak elmondta, hogy összefogás kell a magyar futballban, és különböző játékrendszerek váltogatásával lehet majd eredményeket elérni. Az azóta eltelt bő két hónapban többször összehívta a válogatottképesnek tartott játékosokat – lassan kevesebben vannak az országban azok a focisták, akik nem voltak még ilyen programon –, majd a mostani meccs előtt jóformán minden idők legnagyobb keretét rendelte be. Pintér láthatóan a magyar bajnokságban játszókra épít, kihagyta például az egyik legtöbbre taksált magyar labdarúgót, a német Schalke 04-ben játszó, tavaly azonban Egervári Sándornak és az egész magyar szakmának beszóló Szalai Ádámot.
Az új kapitány csapata azonban ötlettelenük, kifejezetten gyengén játszott. Ugyan a 13. percben Rudolf Gergely megszerezte a vezetést, ám végül a finnek egyenlítettek, sőt, az utolsó percekben egy tizenegyesből megszerezték a győzelmet is.
Percről percre
+1 perc
Nem is kell több. Még így, a hosszabbításban is majdnem gólt lőttek a finnek. Eremenko egyedül maradt Bogdánnal, de szerencsére fölé rúgta.
Egyre jobban jönnek a finnek
A 44. percben már a magyar ötösön belül mentettünk az érkező csatáruk elől.
Bogdán sárgáját
valószínűleg annak köszönheti, hogy a finnek vittek egy nokiásdobozt a bírónak.
(ha)
Csokoládéindex
42 perc alatt a fiammal már két tábla csokoládét ettünk meg, mert másképpen nem bírnánk ki ezt a szerencsétlenkedést.
(NIZS)
Sárgát kapott Bogdán Ádám
Oda jutottunk, hogy időhúzásért sárgát kapott a magyar kapus. Csak elismételjük: itthon játszunk, tét nélküli meccsen, és nem a világbajnok spanyolokkal, hanem Finnországgal!
Na végre
Sikerült ismét kapura rúgnunk. Az volt a negyedik a meccsen (39. perc), és ebből háromszor Rudolf vállalkozott rá. Most is 18-ról lőtt, de mellé.
Még egy bölcs gondolat
Szóval az 1997-es élmények Helsinkiből, rondán esett az eső, és hideg volt. Johan Vilhelm Snellman finn filozófus szavai jártak a fejemben: „svédek nem vagyunk, oroszok lenni nem akarunk, legyünk tehát finnek”. Még nem tudta, hogy ezzel ő lett a XIX. század Pintér Attilája.
(ha)
Mázlink volt
Kollégánk kisfiának kedvence, Pukki simán ment át a magyar védelmen, és rúgott kapura 16-ról. Bogdán Ádámtól bement volna, de szerencsére mellé ment.