Miután az elődöntőben kikapott a hazai közönség által űzött-hajtott Auriane Mallo-Bretontól, Muhari Eszter a bronzéremért az észt Nelli Differttel került szembe.

Mindkét vívó az egyéni ranglistáról került be a mezőnybe, ám Muharié volt a kacskaringósabb út, őt ugyanis korábban csak tartalékként tartották nyilván. Kun Annától került végül hozzá a kvóta, akit a holléti nyilvántartáshoz kapcsolódó mulasztás miatt május közepén két évre eltiltottak. Az előzetesen éremesélyesnek tartott sportoló azzal követett el doppingvétséget, hogy 12 hónapon belül háromszor nem volt jelen az előre megadott tartózkodási helyén, így nem találták meg a doppingellenőrök.

A különleges hangulatú, az eredetileg az 1900-as párizsi világkiállításra felépült, üvegkupola borította Grand Palais méltó otthona volt a mérkőzésnek, amelyen néhány tucat magyar drukker biztatta Muhari Esztert. Az észt vívó kezdett jobban, de a magyar a szünet előtt 4-3-ra alakította az állást. Egy együttes találat után Differt elkapta a fonalat, és sorozatban három tust vitt be, de a magyar nem engedte ellépni. A második szünetre 8-8-nál vonultak a pást két végére, majd a rövid pihenő után megint Differt kezdett jobban, megint két tussal vezetett, Muhari azonban felzárkózott. 13-13-nál újabb együttes találatot ítélt a bíró, így drámainak ígérkezett a befejezés. Az idő közben lejárt, ami tovább feszítette a versenyzők és a szurkolók idegeit, de végül a magyar vívó bírta jobban, és szerezte meg az utolsó tust, ezzel megnyerte a bronzérmet, egyben a magyar küldöttség első dobogós helyezését.

„Még nem tudom felfogni, egyelőre nem nagyon tudok mit mondani” – mondta Muhari az asszó után a vegyes zónában összegyűlt magyar újságíróknak. Amikor megjegyezték, hogy végig nagyon koncentráltan vívott, holott az első olimpiáján szerepel, arról beszélt, nagyon sokat dolgozott ezen, hónapok óta erre készült mentálisan. „A vívás kulcsa, hogy fejben dől el” – jelentette ki.

Beszélt arról is, hogy 14-14-es állásnál abból nyert önbizalmat, hogy az edzőjére pillantott. Az ő tekintete azt üzente, hogy „legyek nagyon bátor az utolsó tusban, és higgyek annyira az elmúlt tizenhárom év közös munkájában, hogy ki is jöjjön ez a bátorság”.

Az elmúlt egy évéről azt mondta, óriási hullámvasút volt a számára. „Most, ha még nem is a csúcsra értem, de a saját elvárásaimnak megfeleltem. Éremért jöttem, és sikerült is megszerezni” – jelentette ki.

Bár jó húsz perc eltelt már azóta, hogy befejezte az asszót, még mindig látható volt az arcán a feszültség. Amikor felvetették neki, hogy most már szabadjára engedheti az érzelmeit, azt mondta, örül, hogy végre abbahagyhatja a koncentrálást. „Nagyon sokat kivett belőlem mind mentálisan, mind fizikálisan, hogy nem mosolyoghattam senkire, mert tudtam, elmenne a fókusz.” Aztán mosolyogva elárulta, hogy a családjával ünnepli majd az érmét, akik a helyszínen követték végig a mérkőzéseit. Kiderült: meg kellett győznie őket, hogy kijöjjenek a Grand Palaisba, ami nem ment könnyen, mert „nagyon izgulós típusok”.

Végül azt is elmondta, hogy érez némi csalódottságot amiatt, hogy nem sikerült nyernie az elődöntőben, de ezt felülírja a bronz megszerzése fölött érzett öröm. „Huszonegy éves vagyok, ez az első olimpiám, szeretném a helyén kezelni a dolgot” – mondta végül.

A Tatabányai SC 21 éves vívója az első három körben ázsiai vívókkal harcolt meg a sikerért: előbb a kínai Tang Csün-jaót, aztán a 2022-ben világbajnok dél-koreai Szong Szerát, végül egy másik kínait, Jü Sze-hant győzte le. Korábban bevallotta, Szera nem csupán ellenfél a számára, hanem a példaképe is.

Muhari Esztert 2011-ben szippantotta be a vívás, a kezdetekről a hajramagyarok.hu így írt: „a szüleivel elment az óbudai sportnapra, ahol Kolczonay István, a Fless Vívóiskola vezetője tartott toborzóval egybekötött bemutatót. Megkérték, fogjon meg egy műanyag kardot és vívjon. Először inkább csak hadonászott, aztán mégis kedvet kapott hozzá. Az első edzésen beállították tőrözni, majd az oktatónak hirtelen el kellett mennie, mire jött László István, aki azonnal párbajtőrözőként tekintett rá. Azóta is ő az edzője.”

Az első nemzetközi sikereit a 2017-es kadét Európa-bajnokságon szerezte: egyéniben ezüstöt, csapatban aranyat nyert. Egy évvel később aztán már két arannyal tért haza Szocsiból.

2019-ben, 16-17 évesen megnyerte mind a kadét, mind a junior, mind a felnőtt bajnokságot, mostanra már négyszeres magyar bajnok.

Előbb a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója volt, 2022 őszétől aztán az egyesült államokbeli Notre Dame Egyetemen tanul gazdálkodás és menedzsment szakon – és az egyetemi bajnokságon is győzött. A télen halasztott, azóta itthon készült és jól vívott szinte az egész első félévben: barcelonai világkupán harmadik, a budapesti grand prix-n második lett, a csapattal pedig ezüstérmet nyert a júniusi, bázeli Európa-bajnokságon.