A sorsjáték olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés és vesztés esélyeit csak a véletlen dönti el, az esélyeket a játékosok ügyessége vagy szándéka nem módosíthatja.

A kilencven számos lottó eredete az itáliai Genovába nyúlik vissza, ahol a városállamot vezető testületbe minden évben kilencven polgár közül sorsoltak öt új tagot. A nép fogadást kötött személyükre, aki az egyik befutót eltalálta, a feltett összeg tizenötszörösét kapta, ha pedig még azt is sikerrel tippelte meg, hogy az illetőt hányadiknak húzzák ki, hatvanszoros pénzhez jutott. Innen a lottó elnevezés, amelynek olasz jelentése "részesedés", hiszen a jelölt sikeréből részesedett a játékos is.

Az egyre kedveltebbé váló foglalatosságot az anyagi nehézségekkel küszködő elöljáróság intézményesítette, az első sorsolást 1620-ban rendezték meg. (A lottó soha nem veszteséges, hiszen a játékosok által feltett összeg egy részét levonják, és csak a maradékot osztják fel a szelvényt vásárlók között.) Hamarosan egyre több helyen rendeztek a "genovai játékhoz " hasonló, kilencvenszámos sorshúzásokat. A biztos bevételi forrásra minden uralkodó igyekezett rátenni a kezét, sőt még az amerikai kongresszus is engedélyezte a lottót 1776-ban a függetlenségi harc támogatására.

A Habsburg birodalom osztrák és cseh tartományaiban 1751-ben császári pátens honosította meg és nyilvánította állami monopóliummá a lottójátékot. A magyar területekre érvényes pátens 1762. március 26-án kelt, a koncessziót olasz vállalkozó kapta meg. 

Buda városában 1770. szeptember 2-án forgatták meg először a Felső piac téren (a mai Batthyány téren) álló jövedéki épületben a szerencsekereket, avagy ollafortunát, ahogy akkor nevezték. A játék szervezése 1787-ben, a takarékos II. József idején került állami kézbe. A kéthetente rendezett sorsolásokra a szelvények gyűjtését gabonakupecek, kocsmárosok, trafikosok végezték az ország egész területén. Akkoriban négyféle lehetőséget lehetett megjátszani: határozatlan egyes húzás, azaz az öt megtett szám bármelyike nyert, határozott egyes húzás, azaz meg volt szabva, a szám hányadiknak kerül elő, ambó (kettes) és ternó (hármas) találat. Quaternóra és quinternóra, azaz négyesre és ötösre nem lehetett fogadni.

A kiegyezés után, 1868-ban a lottó hazai kézbe került, a Magyar Királyi Lottóigazgatóság évente hárommillió forinttal gazdagította az államkincstárat. A lottónak azonban komoly ellentábora volt, ezért 1895-ben megszüntették, helyére az osztálysorsjáték lépett.

A lottó csak több mint hat évtized után, 1957. március 7-én indult újra. A szabályzat szerint a 90 szám közül kihúzott 5 szám alapján a fogadók 2, 3, 4, illetve 5 találatért kapnak nyereményt, a befolyt összeg 46 százaléka kerül a nyereményalapba. A nyeremény összege az egyes nyerőosztályokon belül a nyertes szelvények számától függ. Egy sima lottószelvény ára a kezdetekkor 3 forint 30 fillér volt, ma pedig már 225 forintot kell fizetni egy szelvényért, fogadni már telefonon, interneten és SMS-ben is lehet.

Az első öttalálatos 855 ezer forintot fizetett, az egymilliós "álomhatárt" 1959-ben, a kétmillióst 1964-ben lépték át, ötmillió forintos nyereményt először 1986-ban, tízmilliót 1989-ben fizettek ki. 1991-ben vezették be a teljes halmozódást, azaz ha nem volt telitalálatos szelvény, annak nyereményalapja a következő sorsolás telitalálatos nyereményalapját növelte.

Ezután a nyeremények viharos gyorsasággal nőttek: a százmilliós határt 1992-ben, az 500 millióst 1994-ben, az egymilliárd forintost 1999-ben lépték át, az eddigi rekord a 2003-as ötmilliárd forint volt. Az öttalálatosok száma évente általában öt és kilenc között mozog, ahhoz, hogy valaki biztosan eltalálja mind az öt nyerőszámot, 44 millió szelvényt kellene kitölteni.