A zsidók elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Fogalmam sincs, hogyan fogják a Magyar Nemzet színe előtt jóvá tenni a jóvátehetetlent, de a baj megtörtént, a lehetőség elszalasztódott, és erről a kampányba beszálló, kérlelhetetlen Mazsihisz tehet.

Valaki egyszer értesse már meg ezekkel a sajnálatos hitközségiekkel, hogy ha a kormány elhatározza, hogy a) emlékművet állíttat a magyar állam '44-es ártatlanságáról, b) helyén hagyja Szakály Sándor idegenrendészeti szaktekintélyt, c) lóhalálában keresztülviszi a Sorsok Házát, akkor nekik az a dolguk, hogy illedelmesen hálát rebegjenek, és köszönő levelet írjanak a magyar miniszterelnöknek. Mert ezek nem tudnak, mi több, nem akarnak együtt emlékezni. Merő kérlelhetetlenségből, érzéketlenségből. Hát hogyan fog így megbékélni velük a magyar nemzet, sőt ami még fontosabb: a Magyar Nemzet?

"Lehetett volna közös főhajtás. Együttes emlékezés. Nem kellett volna hozzá más, mint kölcsönös megértés vagy legalább törekvés a megértésre, némi hajlékonyság, érzékeny antennák a másik fél traumáira (...) Megtörténhetett volna a sáncok megerősítése helyett a hadállások feledése. Ehhez azonban méltányosságérzetre, tiszteletadásra, az őszinteség feltételezésére, a kérlelhetetlenség feladására lett volna szükség, no meg némi bölcsességre, nagyvonalúságra" – emeli fel intő mutatóujját a lap publicistája, Körmendy Zsuzsanna, és a cikk fotója jó szuggesztíven meg is mutatja, kikre gondol: hát a Mazsihisz három vezetőjére. Hiába védekezik tehát a hitközség vezetője, hogy ők nem bojkottot, hanem párbeszédet akarnak, csak éppen érdemit, a helyzet az, hogy elkúrták. "Hetven évvel a vészkorszak után frontok nyíltak, sérelmek újultak meg, rögzült az állóháború. A legrosszabb, legkártékonyabb, legtöbb sebet okozó erők juthatnak ilyenkor szerephez, és mód nyílik arra, hogy azok triumfáljanak, akik az ellentét szításában érdekeltek."

Frontok, hadállások nyílnak, állóháború rögzül, pedig mi már azt hittük, véget ért a világháború. Az írás további részéből megtudjuk, hogy kísértethajó úszik el a sötét vizeken, nemzedékek néznek farkasszenet egymással, egyeébként meg sajnos választási kampány van, amit egyesek jól kihasználnak törzsi háborúik megvívására. Holott lehetett volna adekvát szerepe is a zsidó hitközségnek: "Játszhatta volna a Mazsihisz ebben az emlékezés komolyságához méltatlan küzdelemben a lengéscsillapító szerepét is. Hogy simán gördülhessen a kerék, és stabilnak tűnjön az út. Hiszen még egy gyereknek sem lehet azt mondani: úgy emlékezz, ahogy én akarom, mert ha nem, majd jól fejbe váglak, és a homlokodon a púpot legalább majd megjegyzed."

A Mazsihisz, mint lengéscsillapító, na erre nem gondolt eddig a hitközség! Hogy simán gördülhessen a Nemzeti Együttemlékezés Rendszerének kereke! Az idézet második fele azonban kissé visszás, hiszen első körben éppen a kormány volt az, amelyik kész helyzet elé állított mindenkit a megemlékezés központi elemének tartott, "nemzetgazdaságilag kiemelt" Gábriel-giccs bejelentésével. A Mazsihisznek (beleértve számos, még élő kortanút) pedig nyilván ezt a (ki)lengést is csillapítania kellett volna. Nem Heisler András, de még csak nem is Zoltai Gusztáv kormányzott az elmúlt négy évben úgy, hogy ha nem azt csinálod, amit mondok, majd jól fejbe váglak, hogy simán gördülhessen az a kerék, és stabilnak tűnjön az út.

Közös főhajtás? Együttes emlékezés? Ez remek ötletnek tűnik, ha eltekintünk attól, hogy az állampárt központi lapja kiket akar még e közös főhajtás előtt, külön főhajtásra bírni a nagyvonalú kormányzat előtt. "Kifinomultság, egymásra figyelés"? Amikor még annyi lojalitás sincs a zsidókban a kormány iránt, hogy megvédjék, amikor külföldön antiszemitizmussal vádolják? Ráadásul "a mai magyar kormány többször volt megvádolva antiszemitizmussal, rasszizmussal, mint a koncentrációs táborokat működtető Harmadik Birodalom".

Nem csoda tehát, hogy aki annyi gesztust sem tesz, hogy megvédi ezt a kormányt, az talán nem érdemel még egy német sassal hadakozó Gábriel-szobrot sem. Ha a mazsihiszes zsidók továbbra is betartanak, akkor el kell fogadniuk, hogy nélkülük emlékezünk halottaikra. Halmazati büntetésül pedig további Magyar Nemzet-publicisztikák várnak rájuk.