Íme egy újabb példa a személyes mértéktartásra, amelynek fontosságát a miniszterelnök olyannyira hangsúlyozta jól sikerült beavatási beszédében. 10 millió forintot kapott Kovács Ákos a Karcolatok című produkciójának bemutatására a párizsi Bercyben, a római Stadio Olimpicóban és a moszkvai Bolsojban. Helyesbítés: a párizsi, a moszkvai és a római Magyar Intézetben. Elnézést, egy pillanatra bezavart az összeg nagysága.

A kiosztható keret 18 millió volt, tehát a konzervatív ikon egyedül szerzett majdnem kétharmadot, nemrég egyenesen 20 milliót adtak neki a közmédia szignáljainak megkomponálásáért, bár ennyiből mások egy nagyoperát kihoznának szövegkönyvvel, hangszereléssel. Aztán volt még némi MVM-szponzoráció is, mert mire költse extraprofitját az állami energiavállalat, ha nem könnyűzenei turnékra, szóval ha osztunk-szorzunk, szépen összejön a zuschlagnyi nagyságrend.

Szintén zenész.

Csak nem buknak le soha. Vagy ha igen, akkor mi van. Semmi se van. Mindez azért érdekes, mert megvilágítja az új uralkodó réteg viszonyát a világhoz. Nem azért utálták az elődeiket, mert hazavitték a pénzt, hanem mert ők vitték haza. Konzervatív eszmények … blabla … katolicizmus … blabla … antikommunizmus … blabla … nemzeti érzések … blabla. Kell a zsé – ennyi az egész. Nyálas dalokhoz kissé robosztus alapanyag, ezért szépen becsomagolják, mint szakállas nő a kolbászát.

Ma ők a kiválasztottak.

Egyszer majd fellázadunk mindkét bagázs ellen, akkor tényleg mi leszünk a bosszú népe, ahogy írva vagyon.