A Magyar Nemzet olvasóinak eddig sem lehetett sok kételye afelől, hogy a Magyarországot nyomás alá helyező uniós szerveknek mi is a valódi célja. Természetesen nemzetünk gerincének megroppantása; fölszámolni testi és lelki egészségünket és elérni, hogy futni hagyjuk bűnöző cimboráikat.
Jegybanki függetlenség? Bíróságok családi befolyástól való mentesítése? Tulajdon tiszteletben tartása? Az adószabályok megváltoztatásának lehetősége a későbbi kormánytöbbségek által? A média szabadsága? Ugyan. A Magyar Nemzet „brüsszeli forrásból” úgy tudja, hogy a „pénzügyi segítségnyújtásról szóló sikeres EU-tárgyalások érdekében Brüsszel a Gyurcsány Ferenc elleni eljárás megszüntetését, valamint a férfi és nő közötti házasság törvényi rögzítésének elhagyását várná el”.
Nem teljesen világos, hogy az újság ezzel mit akart elérni. Az Unió elvetemültségének újabb bizonyítékát óhajtotta demonstrálni, esetleg az egyre kínosabb Sukoró-ügyről való lehátrálást a külföldre kenni, netán annak megágyazni, hogy ha esetleg létrejön a megállapodás, és a fenti két pont nem szerepel benne (nem fog), akkor azt a magyar diplomácia hallatlan sikereként tüntesse majd föl?
Amennyiben a tárgyalásokat eleve reménytelennek tartja a lap, és a felelősséget már jó előre az IMF-re akarná tolni, akkor alighanem elszámította magát. A széles polgári olvasóközönség föltehetőleg duplán izgul az EU/IMF-megállapodásért; mint mindenki szeretné elkerülni a gazdasági összeomlást, és ráadásul nem akarja, hogy kedvenc kormánya ebbe belebukjon. Ehhez képest a melegházasság, vagy a telekcsere nem olyasmi, ami lázba hozná a tábort, ahhoz ennél durvább dolgokat kellett volna írni, lásd a címben.
A Magyar Nemzet mintha amúgy is túltolná a biciklit mostanában. Miközben a miniszterelnök az MTI-nek adott interjújában azt nyilatkozza, hogy „részünkről semmilyen előfeltétele nincs a tárgyalásoknak”, addig Szerető Szabolcs a tegnapi lapszámban az IMF-fel szembeni szabadságharc folytatására buzdít. Tudjuk, mennyire kockázatos a mostani helyzet – írja –, de azt is, hogy mi mindent veszíthet az ország a feltétel nélküli megadással. Tudjuk, mit kíván az IMF. De vajon mit kíván a magyar nemzet? Ideje megszólalni”.
Esetleg ideje észhez térni.