Facebook oldalán kommentálta az Alkotmánybíróság tegnapi döntését Deutsch Tamás. Ekként:
Akkor mi most megkísérelnénk gombot varrni.
1. Mérhetetlenül idegesít minket az az össznépi örömködés, ami az AB tegnapi döntését övezi. Továbbra is igaznak tarjuk szerzőnk AB-ről kifejtett sarkos álláspontját, mert a bírák ismételten megkerülték a valóban rizikós kérdéseket. Egyedül a büntető eljárási törvény egynémely rendelkezésének elkaszálása tekinthető jelentős tettnek. Az egyházi törvényről már korábban levették a kezüket az alkotók, míg a médiatörvény azon passzusait semmisítették meg, melyekről az elmúlt év során bebizonyosodott, hogy végrehajtásuk amúgy is reménytelen. Változatlanul szemet hunytak viszont mindazon intézkedések fölött, amelyek szerzett jogaiktól fosztották meg a polgárokat, és amely ügyekben – kiemelten a magánnyugdíj ügyben – a halogatás helyrehozhatatlan károkat okoz.
2. Tényleg létezik azonban ennél a helyzetnél is rosszabb. Meg is mondjuk, mi: Pokol Béla. (Vö. politikai komisszár.) Különvéleménye új minőség a magyar alkotmánybíráskodás történetében. Szerinte „médiaszociológiai elemzések tömege mutatja, hogy a szervezett magánhatalmak tömegmédiumok feletti – és közvetve az emberek feletti – uralma jelenti a legnagyobb veszélyt a demokratikus nyilvánosságra, különösen mivel e szervezett médiahatalmak globális szinten, illetőleg az egész euro-atlanti térségben szerveződve az egyes államokhoz képest sokszorosan nagyobb anyagi erővel és tömegbefolyással rendelkeznek”. Szép publicisztikai futam, vagy novellarészlet, de ez innentől a levezetett alkotmányos alapjog? A jogforrás? A jogtudomány aktuális állása? „Médiaszociológiai elemzések tömege”. Ennyi erővel Bogár Lászlót is alkotmánybírónak választhatták volna, igaz, az azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy mire kibonyolódik az első párhuzamos indoklását bevezető körmondatból, lejár a mandátuma.
3. No, de elkanyarodtunk. Vissza Deutsch úgynevezett érveihez. A cinizmus netovábbja, hogy a Fidesz-kurzussal szemben meghozott döntést a rezsim saját érdemeként tüntet föl. Az előző ciklusokban, ha az AB alkotmányellenesnek ítélt egy jogszabályt (ld. még a vastörvény), akkor kiállt az egyik fideszes mókus, és kimutatta ebből az aktuális kormány diktatúrára való hajlamát. Képtelenek vagyunk a jogállam győzelmeként ünnepelni, hogy vannak olyan rendelkezések, amelyek a legyengített Alkotmánybíróság szerint sem felelnek meg az összevissza hajlított Alkotmány mércéjének.
4. Végül: Deutsch Tamás indokolatlanul használja a többes számot. Őt történetesen senki nem tette felelőssé közállapotaink alakulásáért, jogaink megtiprásáért. Ugyanis arra is alkalmatlan, hogy valamit elcsesszen. Ezt így gondolhatták párttársai is, akik letámasztották egy brüsszeli ajtófélfához, ahol most unalmában twittel egy kicsit. Az ugróiskola, az a testhezálló feladat.
(Egyébként Deutsch mellett mi is megtalálhatók vagyunk a Facebookon!)