A hvg.hu kommentelői számos hasznos információval gyarapították tudásomat a nyugati egyetemek díszdoktorátus-osztogatási és diploma-kötészeti szokásairól. Az oktatásra azzal szolgáltam rá, hogy M. László Ferenc híradásához, „A Schmitt-doktori opponense: a jelentés engem igazol”, rövidke kérdést fűztem.
„Nem sorolja be magát – kérdeztem - ezzel a maszatolással a SOTE a pénzért gyorsdiplomát osztogató zugegyetemek közé?” 3000 külföldi, fizető hallgató - az állatorvosi kar kétharmada, az orvosi karok harmada, akik elköltenek egymás között, félévenként, tandíjra vagy 24 millió eurót, szállásra, megélhetésre kb. ugyanennyit - nem lesz túl boldog, hogy saját egyetemük értékeli le saját diplomáját. De nem lesznek boldogabbak az „ingyenes” oktatásban részesülő magyar hallgatók sem, akiknek a tanulás, eközben megélhetés nem 10-15.000 euróba, „csak” 1-1,5 millió forintba kerül szemeszterenként.
„No, édes fiam – fogja kérdezni a körzeti állatorvosi állást odaítélő magyar, német, francia, szuahéli polgármester, vagy a tejgazdaság igazgatója – hát maga is mással íratta, copy-past-elte a doktori dolgozatát? Olvastam az újságban, hogy azt a maga alma máterében szabad.” Kevésen múlhat az ember szakmai karrierje ebben a tülekedő világban.
Ne legyünk képmutatóak. Lássuk be: nem ritka eset, hogy egy nagyember - ha nem tanár, tudós, kutató - nem maga írja dolgozatait. Alaposan elcsodálkozott olasz anyabankom vezető közgazdásza, amikor – közvetítve a főnökség kívánságát, miszerint publikálnék valamit a Euromoney-ban és írnám alá a már elkészült írást – felvilágosíttatott, hogy magam írom a cikkeimet. Lett is ebből némi felfordulás: saját szövegem nem mindenben egyezett a „cég” álláspontjával. Megjelent végül, nem adtak érte sem doktori címet, sem tiszteletdíjat.
Lássuk be azt is: bármeddig törnénk a fejünket, melyek is az elnöki funkció betöltésének elengedhetetlen feltételei, a doktori cím, netán egy jó minőségű doktori dolgozat nem tartozik ezek közé. Érthető, ha a politikai döntéshozó számára ez mellékes ügy. A sas nem kapkod legyek után. Csak ne kényszerítőzzenek vele egyetemi professzorocskák. Mert a tisztelet - tessék csak megkérdezni Don Corleonét - no, az már fontos. Amit a professzor urak meg is értenek.
Ahogyan azt is sejtik, talán, hogy az egyetemi autonómia, az oktatási szolgáltatók szabad versenye, az oktatás és a diplomák minősége között van némi összefüggés. Amely hat végzett hallgatóik szakmai teljesítményére és életminőségére, évtizedekkel az után is, hogy egy ügyes, taktikus döntés okait és emlékét már rég elmosta az idő.
*
Ma reggeli hír, hogy a kormány-közeli napilap lemondásra szólította fel az elnököt. Megtette előző nap a kormány-közeli online-hetilap publicistája is, aztán főszerkesztője visszavonta. Írt valami óvatosabbat, taktikusabbat… Megmozdul az underdog-reflex, legszívesebben visszavonnám az írást. Mi egy link doktori disszertáció ehhez az ügyeskedő tolongáshoz képest, amelyben „az ország első embere” is, bárki és bármilyen legyen, csak paraszt a sakktáblán? Csak áldozat, mint mindenki más.