hvg.hu: A karácsonyt az emberek általában családi körben töltik, Ön kivel és hol ünnepel?

Kozma Imre atya: Egy pap mindig a közösségével ünnepel, ahogy én is, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy egy ember elindul ezen az úton, az út már nem csak az övé.

Kozma Imre atya

kozmaimre.hu

Pappá szentelésemkor mondta Édesanyám: „Édes fiam, most elengedlek, nem akarok közéd és az emberek közé állni. Éld az életedet az emberekért. Az én ajtóm mindig nyitva marad a számodra, bármikor hazajöhetsz, ha úgy gondolod, hogy szükséged van rám, de én szabaddá teszlek téged”. Amióta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője vagyok, egészen sajátos karácsonyaim vannak, mondhatom, talán a legszebbek. Szenteste délutánján két óra körül elindulok és meglátogatom a hajléktalan szállókat, beszélgetünk és velük misézek. Este nyolc órára hazaérkezem, majd készülök az éjféli misére, és a templomba érkezőkkel együtt ünnepelek.

hvg.hu: Vesz valakinek karácsonyi ajándékot?

K.I.:  Nekem a családom túl nagy ahhoz, hogy mindenkinek tudjak venni valamit. . Régen több tucat csomagot készítettem saját kezűleg, mára azonban túl nagy lett a szervezet, mindenkinek nem tudok személyre szabott ajándékot készíteni. Egyforma ajándékot kap tőlem mindenki, egy könyvet és egy üzenettel ellátott képeslapot. Az idei üzenetem a világirodalom egyik legszebb, legmeghatóbb története, Andersen meséje, a Szilveszter éjszakáján gyufát áruló kislányról. Eszünkbe juttathatja, hogy sokan ünnepkor is nélkülöznek. Mi azokon segítünk, akikhez a karácsony dermesztő hidegben és még dermesztőbb magányban érkezik. Egyetlen apró cselekedet is változtat a világon, ahogy egy gyertya lángja is elűzi a sötétséget Azt gondolom, hogy az egymáshoz tartozás a legnagyobb ajándék.

hvg.hu:  Ön bíztatja az embereket, induljanak belső, lelki utazásra…Mit ért ezalatt?  

K.I.:  A napokban beszélgettem egy benzinkutassal, és sajnálkozott, hogy drága az üzemanyag és egyre kevesebben tankolnak. Szerintem ahhoz nem kell elutazni sehová, hogy boldogok legyünk és örüljünk egymásnak. Elég, ha elindulunk egy másfajta úton, a belső úton, s lehet, a lelki utazás sokkal boldogabbá teszi az embert, mint egy síparadicsomi luxushét. Ezeken a belső utakon keresztül jutunk el egymás és önmagunk megismeréséhez, s hosszú utazásunk végén rájövünk, erre volt szükségünk. Nem szabad elfelejteni, hogy javakkal nem pótolható az emberi kapcsolat, amely a legnagyobb ajándék. Egy indiai ember mondta nekem vagy húsz évvel ezelőtt, ha van tápláléka, ha van fedél a feje fölött, ha van ruhája, amibe öltözik, akkor mindent megkapott, amit a Föld adhat.

hvg.hu: Van-e tapasztalata arról, hogy az emberek vallásosságára hogyan hat a gazdasági válság?

K.I.:  Nem a gazdasági válság érinti az emberek hitét, az ember ugyanis evilági gondolkodású. A hitnek és a vallásnak éppen az a feladata, hogy az embereket olyan gondolatokkal ajándékozza meg, amelyek kiragadják a világ szorításából. Hiszen egy ember életét nem a javakban való bővelkedés fogja teljessé tenni, hanem az, hogy egymás számára egyben ajándékok. A gazdasági válság ebből a szempontból az égvilágon semmit nem jelent, legfeljebb az emberek anyagi helyzete lett nehezebb, ami következésképpen még inkább az emberi önzést, az önös gondolkodást mélyítheti el a társadalomban, az emberek távolabb kerülhetnek egymástól. Annyi gondja, baja van mindenkinek, hogy szinte nem is látnak ki ezekből a mélységekből. A hit, a vallás azonban azt üzeni, nincs megírva, hogy az ember belefulladjon egyéni gondjaiba, problémáiba.

Ebben az esztendőben mintha az emberek valamit megsejtettek volna abból, hogy bizony, mi összetartozunk és össze kell fognunk. Ez azt is jelenti, hogy meg kell osztani egymással a javainkat. Ebből az aspektusból nézve, kedvező trendet látok. Minden évben karácsony előtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat meghirdeti az „Adni öröm” akcióját, ilyenkor az egyik nagy üzletlánc áruházaiban adományokat gyűjtünk.  Tavaly 110 tonna élelmiszer gyűlt össze öt nap alatt, idén már az első napon 10 százalékkal több adományt gyűlt össze, mint az előző év első napján. Ez tehát nem az anyagi helyzetnek, hanem a gondolkodásnak a függvénye.

hvg.hu: Miért lépett be a Betegápoló Irgalmasrendbe és mi a feladata?

K.I.:  Ez következett a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál végzett munkámból. Tapasztaltam, hogy a szegények, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek egészségét még inkább kikezdik a betegségek, mint a többi emberét, nekik feltétlenül segítségre van szükségük. A Betegápoló Irgalmasrend küldetése a legszegényebbek gyógyítása, ápolása. Azt gondoltam, Magyarországon is meg kell jeleníteni azt a fajta gyógyító kultúrát, amelyben az ember van a középpontban.

Mielőtt beléptem a rendbe, elutaztam Amerikába, tájékozódni. Ott ugyanis már konkrét lelki programokat dolgoztak ki és alkalmaznak a kórházakban. Egy ottani orvosprofesszor mondta nekem a következőt: a gyógyulást negyven százalékban az orvosi szaktudás és a kórház felszereltsége teszi lehetővé, hatvan százalékban pedig az orvosoknak, ápolóknak, gyógyítóknak a beteghez fűződő kapcsolata. Gondoljunk csak arra, amikor két ember szereti egymást; ebben a kapcsolatban kiteljesedik az életük. Az ilyenfajta gyógyító kapcsolatot áhítja mindenkinél jobban a beteg ember. Ez a felismerés alapvetően motivált, amikor beléptem a rendbe, s ez meghatározó volt az Irgalmasrendi Kórház tevékenységének újraindításában. Sajnos a mai egészségügyi helyzet leszűkíti lehetőségeinket, de ettől függetlenül, nagyon sok olyan embert gyógyítunk, akiket más kórházakban nem is fogadtak.

hvg.hu: Egyáltalán, milyen a kapcsolata a politikával?

K.I.: Sajnos, Magyarországon a pártpolitizálás túlhangsúlyozott, ami nem szerencsés a társadalom egészét tekintve. Talán nem egyszerű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy pap, egy szerzetes, aki egyébként a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Betegápoló Irgalmasrend vezetője, nem aszerint tárgyal egyik vagy másik párt képviselőjével, hogy ők milyen viszonyban vannak egymással. A bajban lévő emberek esetében sem kérdezzük, hogy honnan jöttek, milyen ideológiai munícióval érkeztek?  Ezt a fajta magtartást Jézus Krisztustól tanultuk. Ő sem faggatta azokat az embereket, akikkel találkozott. Egyszerűen megajándékozta őket figyelmével, elfogadásukkal, s azt kereste, mit tehet értük. Vannak olyan társadalmi kérdések, amelyek mögé minden pártnak fel kell sorakoznia. Ha egy karitatív szervezet, vagy szerzetes közösség a programjaival, célkitűzéseivel előmozdíthatja a szociális gondok enyhítését, akkor valódi szolgálatot teljesít nemzete javára.

hvg.hu: Mit üzen olvasóinknak az ünnep alkalmából?

K.I.:  Ez a csodálatos ünnep lelki ajándékot ad nekünk, azt a fajta belső késztetést, hogy a szívünk mélyén mindannyian jók vagyunk és arra vágyunk, hogy szeressenek és szerethessünk. Ezt karácsonykor mindenki megsejti.. Az ember önmagára ismerhet Isten karácsonyi nagy ajándékában. Isten azért lett értünk emberré, hogy megtanítson bennünket arra, mit jelent a szeretet: az embert önmagáért szeressük. Karácsony idején picit elrugaszkodunk a földtől, olyan, mintha kicsit repülnénk, mintha az szeretnénk igazolni önmagunk előtt is, hogy többre vagyunk képesek, mint általában a hétköznapjainkban. 

Mindenkinek üzenem, mi nemcsak a tragédiák keresztje alatt tartozunk össze, de egymásra találhatunk a betlehemi gyermekbarlang istállójában is. Ne húzódjunk el a mindennapi tragédiák áldozataitól, a munkanélküliség miatt elszegényedő és adósságcsapdába bukott családoktól, hajléktalanoktól, sérültektől és a magukra maradt idősektől. Ha ők helyet kapnak mindennapi gondolatainkban, akkor már megmentettünk valamit a jobbik énünkből!

Áldott, békés Karácsonyt!