Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatása szerint, a 2,9 millió nyugdíjasnak mintegy egynegyede kap rokkantsági nyugdíjat (728 ezren),  közülük mintegy 340 ezren még nem érték el a nyugdíjkorhatárt. A 3,7 millió foglalkoztatotthoz képest ez a 20 százalék rendkívül magas, más európai országokban az arány általában 10 százalék. Ráadásul a „rokkantosítottak” foglalkoztatása terén sem brillírozunk, míg ez a szám Nyugat-Európa egyes országaiban 60-70 százalék is lehet, addig Magyarországon alig 10 százalék.

A kar izomerejét mérő munkaszimulátor

handrehabsarasota.com

Pósfai Gábor, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) főigazgatója szerint ennél lényegesen többen vállalnak munkát, elsősorban feketén. Ez abból is következtethető, hogy a hazai rokkantnyugdíj átlagosan havonta alig 76 500 forint. Ennyiből rendkívül szűkösen lehet megélni, pláne ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon még a minimálbér is meghaladja ezt az összeget. Tekintettel a rokkantnyugdíjasok magas számára,  éves szinten körülbelül 646 milliárd forint terheli a költségvetést, arányában jóval több, mint amit akár magasabb fejlettségű országok költenek erre a célra.  

A szakemberek szerint akkor lehetne megtakarítást elérni, ha a megmaradt munkaképességűek legális munkahelyhez juthatnának és kiszűrnék a járadékokat jogosulatlanul igénybe vevőket. Már 2008-ban hatályba lépett a komplex rehabilitációról szóló kormányrendelet, és a rehabilitációs járadékról szóló törvény, amely lehetővé teszi, hogy a megváltozott munkaképességűek rokkantellátás helyett rehabilitációs járadékot vegyenek igénybe. A rokkantnyugdíjjal szemben előnye, hogy a 80 ezer 300 forintos kifizetéssel járó, szolgálati időnek számító ellátás 3 évre állapítható meg. Ez idő alatt a rászorulót képzik, átképzik, és végül visszavezetik a munka világába.

Elméletben hasznos az elképzelés, mégis, az elmúlt évek nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Sikertelenek voltak a rehabilitációk, kevés volt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott munkahely, nem volt elég hatékony a a képzés, átképzés. A 340 ezer korhatár alatti rokkantból 20 ezer részesül rehabilitációs járadékban, amit a kormány most feltornázna 200 ezerre.   Ez azokból állna, akik még nem vesztették el teljesen munkavégző képességüket, ami a rokkantak 85 százalékát teszi ki.

A rendszer átvilágítására szükség van, így lehet megállapítani, ki alkalmas rehabilitálásra: 2011-ben 80 ezer rokkantnyugdíjast vizsgáltak volna meg, most ez a szám 180 ezerre nőtt. Ez ugyan növeli a költségeket, de a későbbi megtakarítások miatt megéri. Már 10 százalék „álrokkant” is több tízmilliárd forintos ráfizetést jelent a nemzetgazdaság számára. Egyes orvosok és betegek ügyködései mellett az átláthatatlan informatikai rendszer sem segítette eddig az kiszűrésüket. Az  NRSzH munkatársai az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisában nem ellenőrizhették az orvosi dokumentumok valódiságát. Az idén végre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium rászánta magát a már régóta esedékes informatikai fejlesztésre, elkezdődhetett a beruházás.

A tervek szerint az év végéig az NRSZH minden megyei kirendeltségén és a régióközpontokban lévő igazgatóságain hozzáférhetővé válnak az ellenőrzéshez szükséges adatok. A jövő évtől úgynevezett munkaszimulátorral vizsgálják a rehabilitáció lehetőségét: a műszerekkel a tényleges reflexidőt, az izomerőt, a fizikai képességet mérik, kiértékelik a vizsgált személy rokkantsági fokát és jelzik, mennyire alkalmas a rokkant rehabilitációs foglalkoztatásban való részvételre. Magyarországra öt nagyteljesítményű képességvizsgáló berendezést telepítenek, amelyeket EU-s pénzből finanszíroznak, emellett  minden kirendeltségen kisebb teljesítményű képességvizsgálókat is telepítenek. A rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatától, számuk csökkentésétől 150 milliárd forint költségvetési megtakarítást remélnek.