Zentai Péter: Az IMF legfrissebb jelentése derűlátó a világgazdaság helyzetét illetően: a fellendülés folytatását ígéri. Tény, hogy világszerte jól állnak az értékpapírok, tükrözve a kedvező vállalati eredményeket, a kamatok pedig alacsonyak, Ázsia, Latin-Amerika megállíthatatlanul nyomul. Hol itt a baj?

Thorsten Querg: Csakhogy e pozitív fejlemények mögött az húzódik meg, hogy a főbb nemzeti jegybankok, köztük az amerikai Federal Reserve System (FED) illetve az euróért felelős Európai Központi Bank példátlan mennyiségű pénzzel árasztotta el a világot 2009-ben. Ekkor a kamatok a mélybe zuhantak. Ennek most még élvezzük az előnyeit. Ám a nyersanyagok, élelmiszerek, energiahordozók árrobbanása baljós előjel. Az inflációt már érzi mindenki, igaz, ez a hivatalos adatokból még alig tükröződik.

Zentai Péter: Hamisítanák az inflációs számokat?

T.Q.: Ezt nem állítottam. Az euróövezetben az infláció éves üteme „hivatalosan” nem magasabb két és fél százaléknál. De ha megkérdez egy német, egy olasz, vagy akár egy amerikai háziasszonyt, szerinte mekkora a drágulás vagy a pénzromlás üteme, bizonyosan jóval magasabb számot fog mondani, mint ami a hivatalos statisztikában szerepel. Az energiahordozók, az üzemanyagok áremelkedését ugyanis nem számítják be az inflációs kosárba, sőt, az élelmiszerek nagy részét sem. Mindenestre Ázsiában és Latin-Amerikában a gazdaság élénkülésével együtt felpörögött az infláció, és ez nagy veszélyeket rejt magában kontinensünk gazdaságait illetően.

Z.P.: Ezt nem értem. Mi európaiak csak örülhetünk, hogy „fűtenek” az ázsiai, dél-amerikai gazdaságok, aminek természetes velejárója az infláció némi fokozódása. Az ottani gazdaságok fellendülése Európát is magával ragadhatja.

T.Q.: Európa, Észak-Amerika gazdaságai egyre jobban eltérnek egymástól. A probléma éppen az, hogy nyugati világunk szakad széjjel – egyelőre, szerencsére, csak gazdasági értelemben. A német gazdaság valóban erősödik, Ázsiának, főként Kínának és Latin-Amerikának köszönhetően, de a legtöbb európai ország, sőt, az USA is inkább az ázsiai keresletbővülésből illetőleg az ottani bérek emelkedéséből származó inflációt importálja csupán. Példátlan a bérek emelkedése a korábban harmadik világnak nevezett óriásrégióban. Azt az  iPhone-t, amin beszélek, Kínában gyártották, mint ahogy az utóbbi idők technológiai forradalmának minden számottevő termékét. Ezekben a gyárakban egymást követik a bérkövetelő sztrájkok, a munkaadók beadják a derekukat, nincs más választásuk.

Ez a félelmetes, a történelemben eddig ismeretlen méretű polgárosodás Indiában, Kínában, Brazíliában folyamatosan és egyre inkább nyomja fel az energiahordozók és az élelmiszerek árát. De nemcsak ez, hanem az is, hogy kezd bejönni a sok évtizeddel ezelőtti jóslat: kimerülőben vannak a nyersolaj- és más nyersanyagkészletek. Az olajár képtelen visszaesni a korábbi szintre.  És Ázsia és Dél-Amerika egyre kevésbé szorul a nyugati felvevő piacokra, annyira bővül a helyi kereslet.

Z.P.: De az ön népszerű nézetei végeredményben arról szólnak, hogy az infláció begyűrűzésével együtt jár a gazdaság egy helyben topogása, tehát a stagfláció. Ezt hogy érti?

T.Q.: Valóban attól tartok, hogy jön a stagfláció. Az iparosodott országokban a jegybankok az infláció mérséklése érdekében elkezdték emelni a kamatokat. Németország pénzügyi helyzete stabil ugyan, de egyre több euróövezeti tagállamról derül ki, hogy csak rendkívüli megszorításokkal képes egyensúlyt teremteni gazdaságában. Az európai világ jelentős része tehát ki van téve a világméretű inflációs nyomásnak, egyensúlyzavarait  megszorítással, a gazdaság visszafogásával igyekszik enyhíteni. Ezért gazdaságaik nem tudnak növekedni. A siralmas demográfiai helyzet is a stagnálás irányába visz, az öregedő lakosság ugyanis nem hajtja a gazdasági fejlődést.

Z.P.: Az euróövezet ezek szerint széthullhat?

T.Q.: Ha a politikusok nem hagyják, akkor nem. A komoly, befolyásos európai döntéshozók szerintem nem fogják vállalni az euróövezet szétesésének, egyes országok kilépésének kockázatát.

Z.P.: Magyarországra is begyűrűzhet hát a stagfláció?

T.Q.: A közép-európai térség állapota kevesebb aggodalomra ad okot, mint Dél-Európáé. De csodák nincsenek, ha fontos kereskedelmi partnereik bajba kerülnek, ezzel önöket is lehúzzák, még ha Németország a többiekhez képest jobban fog is teljesíteni.