A hagyományosan széttagolt pártstruktúrával rendelkező Franciaországban először 1988-ban vetette fel egy egységes jobboldali párt gondolatát az RPR-es Édouard Balladur. Abban az évben ugyanis a szocialista Francois Mitterrand annak ellenére győzedelmeskedett az elnökválasztáson, hogy az első fordulóban a jobboldali jelöltek kapták a szavazatok többségét. Legközelebb, 1995-ben azonban már nem zavarta Jacques Chirac győzelmi esélyeit, hogy az első fordulóban éppen Balladurrel kellett megküzdenie a jobboldali szavazók kegyeiért: kevésen múlt, de végül a pártalapító állt ki (és győzött) a szocialista jelölt ellen a második körben.
Az idei évben azonban elnök- és nemzetgyűlési választásra is sor került, így a törvényhozásban ellenzékben lévő jobboldal számára a szokottnál is nagyobb volt a tétje a helyes stratégia megválasztásásnak. Balladur már tavaly januárban felmelegítette az uniópárt ötletét, azonban végül Jérome Monod és Alain Juppé, Chirac bizalmi emberei hozták össze az RPR, az UDF és az utóbbiból kivált liberális demokrata párt (DL) laza együttműködésének szervezeti keretét, a Kormányváltás 2002 szövetséget.
Az elnökválasztás első fordulójában született megdöbbentő eredmények hatására - a jobboldali szavazatok szétforgácsolódása miatt Chirac alig 20%-ot szerzett - a konzervatív, liberális és centrista politikusok gyorsan zárták soraikat, és a második fordulóban már az Unió az Elnöki Többségért (UMP) néven bejegyzett új párt támogatóiként, egységesen kiálltak Chirac mellett a szélsőséges Le Pennel szemben. A szervezetet eleve egy uniópárt csírájának szánták, és a második forduló sikere után a továbblépés nem volt kétséges.
A pártszövetség a júniusi törvényhozási választásokon már önálló jelölőszervezetként lépett fel, és az elsöprő győzelem után 365 fővel alakult meg az egységes UMP-frakció az 554 tagú Nemzetgyűlésben. Az ősz folyamán pedig lezajlott az uniópárt megalakításának utolsó szakasza is: feloszlatta magát az RPR, s ugyanígy tett a DL valamint az UDF tagpártjainak többsége, hogy tagságuk megalapíthassa az új pártot. A Figaro szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy tagjaik közül a hétvégén lezajlott uniópárt-alapító kongresszusig hányan jelezték belépési szándékukat az új formációba (a becslések 80-tól 160 ezerig terjednek), de az biztos, hogy a párt egységét és demokratikusságát demonstráló közvetlen, internetes voksoláson közülük mintegy 50 ezren adták le szavazatukat a párt alapszabályára, elnökére, nevére és logójára.
Az idei évben azonban elnök- és nemzetgyűlési választásra is sor került, így a törvényhozásban ellenzékben lévő jobboldal számára a szokottnál is nagyobb volt a tétje a helyes stratégia megválasztásásnak. Balladur már tavaly januárban felmelegítette az uniópárt ötletét, azonban végül Jérome Monod és Alain Juppé, Chirac bizalmi emberei hozták össze az RPR, az UDF és az utóbbiból kivált liberális demokrata párt (DL) laza együttműködésének szervezeti keretét, a Kormányváltás 2002 szövetséget.
Az elnökválasztás első fordulójában született megdöbbentő eredmények hatására - a jobboldali szavazatok szétforgácsolódása miatt Chirac alig 20%-ot szerzett - a konzervatív, liberális és centrista politikusok gyorsan zárták soraikat, és a második fordulóban már az Unió az Elnöki Többségért (UMP) néven bejegyzett új párt támogatóiként, egységesen kiálltak Chirac mellett a szélsőséges Le Pennel szemben. A szervezetet eleve egy uniópárt csírájának szánták, és a második forduló sikere után a továbblépés nem volt kétséges.
A pártszövetség a júniusi törvényhozási választásokon már önálló jelölőszervezetként lépett fel, és az elsöprő győzelem után 365 fővel alakult meg az egységes UMP-frakció az 554 tagú Nemzetgyűlésben. Az ősz folyamán pedig lezajlott az uniópárt megalakításának utolsó szakasza is: feloszlatta magát az RPR, s ugyanígy tett a DL valamint az UDF tagpártjainak többsége, hogy tagságuk megalapíthassa az új pártot. A Figaro szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy tagjaik közül a hétvégén lezajlott uniópárt-alapító kongresszusig hányan jelezték belépési szándékukat az új formációba (a becslések 80-tól 160 ezerig terjednek), de az biztos, hogy a párt egységét és demokratikusságát demonstráló közvetlen, internetes voksoláson közülük mintegy 50 ezren adták le szavazatukat a párt alapszabályára, elnökére, nevére és logójára.