A menekültek befogadására, átmeneti elszállásolására, beilleszkedésére és a felmerülő jogi kérdések megoldására szolgáló rendszerek néhány uniós tagállamban mára nyilvánvalóan válságba kerültek. E visszásságok reális fenyegetést jelentenek Európa humanitárius hagyományaira - vélik az Európai Bizottság (EB) képviselői, akik május végén reményüket fejezték ki, hogy a menekültek ügye hamarosan újra a Miniszteri Tanács elé kerül.
Együttműködés helyett érdekvédelem
A menekültügyi politikát és a bevándorlási kérdéseket is magában foglaló, európai bel- és igazságügyi együttműködés érdemben csak 1993 végétől, a maastrichti szerződés életbe lépése óta létezik. Abban azóta is minden tagállam egyetért, hogy a kooperáció e területen rendkívül fontos, a gyors előrelépést azonban akadályozza, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek összefüggésben állnak az EU-tagországok nemzeti függetlenségével. Az együttműködés ezért gyakorlatilag még mindig kormányközi jelleggel, a szuverenitás teljes megtartásával működik. Az 1999-ben hatályba lépett amszterdami szerződés az EU alapszabályai közé emelte a tagországok közötti határok megszüntetését és a külső határok fokozott ellenőrzését tartalmazó megállapodást, a schengeni egyezményt. 1998-ban az EU úgy határozott, hogy a keleti bővítés megkezdése előtt kijelöli a bel- és igazságügyi együttműködés pontos céljait. Ennek keretében folyamatosan kidolgoznak egy általános menedékügyi és vándorlási EU-stratégiát, valamint egységes menekültpolitikát; összehangolják az embercsempészet és az illegális vándorlás elleni tagországi törvénykezést. A 2003-ban életbe lépő Dublin II szabályozás szerint az az ország felelős a menekültkérelem elbírálásáért, ahol a kérelmező először az EU területére lépett. Az új, közös menekültügyi és bevándorlási politika normáinak legkésőbb az amszterdami szerződés hatályba lépést követő öt éven belül kell érvénybe lépniük.
A jelenlegi kontraproduktív szabályozás igazából csak a rendszer hézagait ismerő, és azokat kihasználó, "angolnasimaságú" profiknak ad esélyt a menedékjog megszerzésére - állítja a világ legnagyobb emberi jogi szervezetének, az Amnesty Internationalnek (AI) egyik képviselője az osztrák Profil című lapnak nyilatkozva. A szakértők többsége szerint a küszöbönálló harmonizációnak a következő elemekre kell épülnie: kiszámítható menedékjogkérő eljárások, fogalmi egységesítés, együttműködés a menekülteket "exportáló" és az úgynevezett tranzitországokkal, elfogadott kérelmek esetén a menekültek beilleszkedését, elutasítás esetén pedig a kérelmezők hazatérését megkönnyítő programok kidolgozása.
A tagállamok azonban nem szívesen engedik ki a kezükből az irányítást. Az olcsó munkaerő beáramlásától tartó spanyolokról és az olaszokról a legkisebb jóindulattal sem mondható el, hogy szívesen fogadnák a menedékkérelmeket. Madridban éppen a közelmúltban jelentette be José María Aznar kormánya legújabb tervét a bevándorlás megfékezésére: a szigorítással nehezebbé válna a bevándorlók helyzetének legalizálása, s az embercsempészek is szigorúbb büntetésekre számíthatnának. Elégedettek a meglévő, "átmeneti védelem" névre keresztelt gyakorlatukkal a németek is. Németországban átmenetileg minden háborús menekült az országban maradhat, ám nem illetik meg őket azok a jogok, amelyek a menekültekről rendelkező genfi konvenció alapján járnának nekik. Ausztria is ragaszkodik a saját "biztonságos harmadik országok" listájához, és szíve szerint leginkább ezt fogadtatná el az unióval. Egészen másként döntenek a menedékjog kiadásáról Hollandiában: az itteni kérelmek nagy részét egy 48 órás gyorseljárás során bírálják el.
Táborok az unió kapujában?
E vegyes európai szabályozás kiváltására meghökkentő javaslattal álltak elő a britek. A David Blunkett belügyminiszter által februárban ismertetett terv az EU-ba érkező menekülteket az unió határain kívülre szállítaná, s a menedékkérők ott várhatnák meg kérelmük elbírálását. Az átmeneti táborok helyszínéül a britek olyan kelet-európai országokat – Oroszországot, Ukrajnát, Albániát, Romániát, Macedóniát – jelöltek meg, amely államokon keresztül a menekültek nagy része érkezik. A Blunkett által előadott terv valójában nem újdonság, hanem Jack Straw volt belügyminiszter évekkel ezelőtti, hasonló ötletének felmelegítése. Straw akkor egy háborús konfliktusokhoz közeli tábor felállítását javasolta, ahol az üldözöttek – ahelyett, hogy hatalmas összegekért embercsempészek életveszélyes útjaira "fizetnének elő" – helyben igényelhetnének menedékjogot. London elszántságát jól mutatja, hogy - bár örülnének, ha az EU támogatná ötletüket – azt ígérik: uniós támogatás nélkül is keresztülviszik elképzeléseiket. Beverley Hughes bevándorlási miniszter szerint a megfelelő számú jelentkezőnek köszönhetően az első tranzitcentrumot akár már az év végén üzembe helyezhetik.
A britek önszorgalma nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az unióba érkező menekültek nagy része a szigetországban próbál letelepedni. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) legfrissebb, a hvg.hu-nak elküldött jelentése szerint az elmúlt negyedévben a menedékjogot kérők száma ugyan éppen az Egyesült Királyságban csökkent a legnagyobb mértékben – a 2002-es negyedik negyedévi 30 ezerhez képest 2003 első negyedévében alig több mint 20 ezren próbáltak szerencsét a szigetországban -, azonban még e radikális csökkenés ellenére is 6 ezerrel többen érkeztek az Egyesült Királyságba, mint a listán második helyen álló Németországba.
Az emberi jogi szervezeteket azonban ez sem hatja meg, s éles hangon bírálják a brit elképzeléseket. "Blunkett terve nem más, mint egy európai Guantanamo víziója. Ez nem felvevőcentrum, hanem deportációs tábor, ahol a hatóságok azt tehetnek a lakókkal, amit akarnak. E terv kivitelezésével az EU nem csupán a genfi konvenció, hanem az alapvető emberi jogok hatálya alól is kivonná magát" – értékelte a brit kezdeményezést az Amnesty International. Vannak olyan vélemények is, amelyek a brit tervet nem emberjogi, hanem gyakorlati oldaláról támadják; Otto Schily német belügyminiszter szerint az "ilyen táborok csak még több menekültet vonzanának". Hasonlóan kilátástalan helyzetet vázol fel az osztrák Profil című lapnak nyilatkozva Bruno Kapfer, a brüsszeli Caritas Europa nevű szervezet szakértője: "Az, hogy Európában pillanatnyilag 2-4 millió illegális bevándorló tartózkodik, tény. A menedékjog lépésről-lépésre történő leépítése azonban nem segít a kialakult helyzeten. Illegális bevándorlók mindaddig lesznek, amíg Európa az olcsó illegális munkaerő felvevőpiaca marad ."
Együttműködés helyett érdekvédelem
A menekültügyi politikát és a bevándorlási kérdéseket is magában foglaló, európai bel- és igazságügyi együttműködés érdemben csak 1993 végétől, a maastrichti szerződés életbe lépése óta létezik. Abban azóta is minden tagállam egyetért, hogy a kooperáció e területen rendkívül fontos, a gyors előrelépést azonban akadályozza, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek összefüggésben állnak az EU-tagországok nemzeti függetlenségével. Az együttműködés ezért gyakorlatilag még mindig kormányközi jelleggel, a szuverenitás teljes megtartásával működik. Az 1999-ben hatályba lépett amszterdami szerződés az EU alapszabályai közé emelte a tagországok közötti határok megszüntetését és a külső határok fokozott ellenőrzését tartalmazó megállapodást, a schengeni egyezményt. 1998-ban az EU úgy határozott, hogy a keleti bővítés megkezdése előtt kijelöli a bel- és igazságügyi együttműködés pontos céljait. Ennek keretében folyamatosan kidolgoznak egy általános menedékügyi és vándorlási EU-stratégiát, valamint egységes menekültpolitikát; összehangolják az embercsempészet és az illegális vándorlás elleni tagországi törvénykezést. A 2003-ban életbe lépő Dublin II szabályozás szerint az az ország felelős a menekültkérelem elbírálásáért, ahol a kérelmező először az EU területére lépett. Az új, közös menekültügyi és bevándorlási politika normáinak legkésőbb az amszterdami szerződés hatályba lépést követő öt éven belül kell érvénybe lépniük.
A jelenlegi kontraproduktív szabályozás igazából csak a rendszer hézagait ismerő, és azokat kihasználó, "angolnasimaságú" profiknak ad esélyt a menedékjog megszerzésére - állítja a világ legnagyobb emberi jogi szervezetének, az Amnesty Internationalnek (AI) egyik képviselője az osztrák Profil című lapnak nyilatkozva. A szakértők többsége szerint a küszöbönálló harmonizációnak a következő elemekre kell épülnie: kiszámítható menedékjogkérő eljárások, fogalmi egységesítés, együttműködés a menekülteket "exportáló" és az úgynevezett tranzitországokkal, elfogadott kérelmek esetén a menekültek beilleszkedését, elutasítás esetén pedig a kérelmezők hazatérését megkönnyítő programok kidolgozása.
A tagállamok azonban nem szívesen engedik ki a kezükből az irányítást. Az olcsó munkaerő beáramlásától tartó spanyolokról és az olaszokról a legkisebb jóindulattal sem mondható el, hogy szívesen fogadnák a menedékkérelmeket. Madridban éppen a közelmúltban jelentette be José María Aznar kormánya legújabb tervét a bevándorlás megfékezésére: a szigorítással nehezebbé válna a bevándorlók helyzetének legalizálása, s az embercsempészek is szigorúbb büntetésekre számíthatnának. Elégedettek a meglévő, "átmeneti védelem" névre keresztelt gyakorlatukkal a németek is. Németországban átmenetileg minden háborús menekült az országban maradhat, ám nem illetik meg őket azok a jogok, amelyek a menekültekről rendelkező genfi konvenció alapján járnának nekik. Ausztria is ragaszkodik a saját "biztonságos harmadik országok" listájához, és szíve szerint leginkább ezt fogadtatná el az unióval. Egészen másként döntenek a menedékjog kiadásáról Hollandiában: az itteni kérelmek nagy részét egy 48 órás gyorseljárás során bírálják el.
Táborok az unió kapujában?
E vegyes európai szabályozás kiváltására meghökkentő javaslattal álltak elő a britek. A David Blunkett belügyminiszter által februárban ismertetett terv az EU-ba érkező menekülteket az unió határain kívülre szállítaná, s a menedékkérők ott várhatnák meg kérelmük elbírálását. Az átmeneti táborok helyszínéül a britek olyan kelet-európai országokat – Oroszországot, Ukrajnát, Albániát, Romániát, Macedóniát – jelöltek meg, amely államokon keresztül a menekültek nagy része érkezik. A Blunkett által előadott terv valójában nem újdonság, hanem Jack Straw volt belügyminiszter évekkel ezelőtti, hasonló ötletének felmelegítése. Straw akkor egy háborús konfliktusokhoz közeli tábor felállítását javasolta, ahol az üldözöttek – ahelyett, hogy hatalmas összegekért embercsempészek életveszélyes útjaira "fizetnének elő" – helyben igényelhetnének menedékjogot. London elszántságát jól mutatja, hogy - bár örülnének, ha az EU támogatná ötletüket – azt ígérik: uniós támogatás nélkül is keresztülviszik elképzeléseiket. Beverley Hughes bevándorlási miniszter szerint a megfelelő számú jelentkezőnek köszönhetően az első tranzitcentrumot akár már az év végén üzembe helyezhetik.
A britek önszorgalma nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az unióba érkező menekültek nagy része a szigetországban próbál letelepedni. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) legfrissebb, a hvg.hu-nak elküldött jelentése szerint az elmúlt negyedévben a menedékjogot kérők száma ugyan éppen az Egyesült Királyságban csökkent a legnagyobb mértékben – a 2002-es negyedik negyedévi 30 ezerhez képest 2003 első negyedévében alig több mint 20 ezren próbáltak szerencsét a szigetországban -, azonban még e radikális csökkenés ellenére is 6 ezerrel többen érkeztek az Egyesült Királyságba, mint a listán második helyen álló Németországba.
Az emberi jogi szervezeteket azonban ez sem hatja meg, s éles hangon bírálják a brit elképzeléseket. "Blunkett terve nem más, mint egy európai Guantanamo víziója. Ez nem felvevőcentrum, hanem deportációs tábor, ahol a hatóságok azt tehetnek a lakókkal, amit akarnak. E terv kivitelezésével az EU nem csupán a genfi konvenció, hanem az alapvető emberi jogok hatálya alól is kivonná magát" – értékelte a brit kezdeményezést az Amnesty International. Vannak olyan vélemények is, amelyek a brit tervet nem emberjogi, hanem gyakorlati oldaláról támadják; Otto Schily német belügyminiszter szerint az "ilyen táborok csak még több menekültet vonzanának". Hasonlóan kilátástalan helyzetet vázol fel az osztrák Profil című lapnak nyilatkozva Bruno Kapfer, a brüsszeli Caritas Europa nevű szervezet szakértője: "Az, hogy Európában pillanatnyilag 2-4 millió illegális bevándorló tartózkodik, tény. A menedékjog lépésről-lépésre történő leépítése azonban nem segít a kialakult helyzeten. Illegális bevándorlók mindaddig lesznek, amíg Európa az olcsó illegális munkaerő felvevőpiaca marad ."