Az FBI mentségére legyen mondva, a második világháború után nemcsak az eleve szkeptikus hatóságok sejtettek összeesküvést Hitler öngyilkossága hátterében, hanem a közvélemény-kutatások szerint az amerikai lakosság mintegy kétharmada meg volt győződve arról, hogy a Führer él, virul és újabb háború terveit szövögeti. Így aztán még évekig lenyomoztak minden használhatónak vélt információt, bármilyen – akár már első hallásra – hihetetlennek tűnt is. Többen látták például 1946-ban Washingtonban ebédelni, egyesek szerint 1948-ban egy már mozgásban lévő New Orleans-i vonatkocsiból ugrott ki valamilyen fel nem fedett okból, mások pedig megesküdtek, Adolf Hitler vásárolt több száz hektárnyi földet Colorado államban. Az FBI többnyire akkurátusan leellenőrizte a bejövő, igencsak bő fantáziára valló Hitler-látomásokat, de persze volt olyan eset is, amikor már nekik sem volt energiájuk utánajárni a bejelentésnek: így például ma már kevéssé valószínű, hogy tényleg komolyan elindultak volna azon a szálon, amely szerint a Führer Londonban inaskodott. Mindenesetre az informátorokat egytől-egyig kikérdezték, s általában csak akkor folytatták a nyomozást, ha bebizonyosodott, hogy kellőképpen szavahihető a bejelentést tevő.
Így ma már tudni lehet, hogy az 1940-es évek végén sokáig nagyon komolyan vették egy St. Louis-i orvos információját, aki azt állította, hogy az Egyesült Államokban bélproblémákkal kezelte Hitlert. Azt pedig az FBI tudta, hogy a náci fővezér hasonló panaszoktól szenvedett. A bejelentések fő központja azonban egyhamar Argentína lett, ahol egyre-másra jelentek meg a Führer lehetséges, helyi rejtekhelyeiről szóló cikkek, így aztán természetszerűleg megnőtt az őt Dél-Amerikában látni vélők száma is. Az egyik legszenzációsabb hírt a kolumbiai El Tiempo című spanyol nyelvű hírlap közölte 1948. június 20-ai számában, amelyben arról számolt be, hogy Hitler tengeralattjárón egyenesen Bogotába hajózott. Nincs tehát min csodálkozni, ha ezt követően egyesek az Északi-tengeren egy jacht fedélzetén látták, míg mások az argentin partok mentén Eva Braun-t látták kikötni egy tengeralattjáróról.
A furcsa, szinte UFO-szerű Hitler-feltűnéseket némileg talán az is befolyásolta, hogy az 1945-ös jaltai konferencián Sztálin még azzal riogatta szövetségeseit, hogy Hitler megszökött. Sőt, még ezután is – jóllehet az oroszok később már nem tagadták Hitler öngyilkosságát – számos fontos információt visszatartottak, így például az 1945. május 2-án elvégzett boncolás adatairól a nyugat csak 1968-ban, Lev Bezsimenszkij szovjet újságíró könyvének angol fordításából értesülhetett. Igaz, némiképp feleslegesen, mert nem sokkal később a szerző is elismerte, hogy a kérdéses boncolási jegyzőkönyv – így például a benne olvasható egyik hiányzó heregolyóról szóló információ – hamis, ami újfent megkérdőjelezte Hitler 1945-ös halálát. Az ügyet többé-kevésbé megnyugtatóan végül csak 1973-ban tudták lezárni, amikor a szovjetek által rendelkezésre bocsátott fogsorröntgen alapján nyugati kutatók is arra a megállapításra jutottak: tényleg Hitler holttestét találták meg a berlini bunker előtt.
Így ma már tudni lehet, hogy az 1940-es évek végén sokáig nagyon komolyan vették egy St. Louis-i orvos információját, aki azt állította, hogy az Egyesült Államokban bélproblémákkal kezelte Hitlert. Azt pedig az FBI tudta, hogy a náci fővezér hasonló panaszoktól szenvedett. A bejelentések fő központja azonban egyhamar Argentína lett, ahol egyre-másra jelentek meg a Führer lehetséges, helyi rejtekhelyeiről szóló cikkek, így aztán természetszerűleg megnőtt az őt Dél-Amerikában látni vélők száma is. Az egyik legszenzációsabb hírt a kolumbiai El Tiempo című spanyol nyelvű hírlap közölte 1948. június 20-ai számában, amelyben arról számolt be, hogy Hitler tengeralattjárón egyenesen Bogotába hajózott. Nincs tehát min csodálkozni, ha ezt követően egyesek az Északi-tengeren egy jacht fedélzetén látták, míg mások az argentin partok mentén Eva Braun-t látták kikötni egy tengeralattjáróról.
A furcsa, szinte UFO-szerű Hitler-feltűnéseket némileg talán az is befolyásolta, hogy az 1945-ös jaltai konferencián Sztálin még azzal riogatta szövetségeseit, hogy Hitler megszökött. Sőt, még ezután is – jóllehet az oroszok később már nem tagadták Hitler öngyilkosságát – számos fontos információt visszatartottak, így például az 1945. május 2-án elvégzett boncolás adatairól a nyugat csak 1968-ban, Lev Bezsimenszkij szovjet újságíró könyvének angol fordításából értesülhetett. Igaz, némiképp feleslegesen, mert nem sokkal később a szerző is elismerte, hogy a kérdéses boncolási jegyzőkönyv – így például a benne olvasható egyik hiányzó heregolyóról szóló információ – hamis, ami újfent megkérdőjelezte Hitler 1945-ös halálát. Az ügyet többé-kevésbé megnyugtatóan végül csak 1973-ban tudták lezárni, amikor a szovjetek által rendelkezésre bocsátott fogsorröntgen alapján nyugati kutatók is arra a megállapításra jutottak: tényleg Hitler holttestét találták meg a berlini bunker előtt.