Az Egyesült Államok mindig is ismert volt a szabadságjogok védelméről. Ugyanakkor felmerül a kérdés, megmarad-e ez a liberális szemlélet akkor is, amikor az amerikaiak úgy érezhetik, hogy egy emberként kellene fellépniük az országukat ért támadás ellen; ahogy az a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után is történt. Vajon akkor is elfogadhatónak tartják a különvéleményt, amikor az ország sokat hangoztatott érdeke, politikája egységes fellépést kívánna meg? Az Egyesült Államok alkotmányának 1791-ben készült első kiegészítése egyedülálló módon veszi védelmébe a kifejezés szabadságát: „A Kongresszus nem alkothat törvényt, egy vallás alapításának vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbíthatja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbíthatja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából” - mondja ki a híres kiegészítés.
A nemzeti zászló minden országban szent dolog (leginkább a totemekhez hasonlítható), hiszen ez testesíti meg az országot, a népet, a hazával kapcsolatos érzelmeket. Éppen ezért a zászló elégetését a legtöbb helyen büntetik – ám a szólás szabadságát még a zászlónál is jobban tisztelő Amerikában precedens értékû döntés született, amely szerint a zászlóégetést a szabad megnyilvánulás szimbólumaként értelmezték. 1989-ben egy zászlóégetési ügy kapcsán az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ugyanis úgy döntött, hogy a szólás szabadsága nem korlátozható az amerikai zászló rongálásának bûncselekménnyé nyilvánításával. (Tehát nem bûntény, mivel alkotmányellenes az ilyen szabályozás.) „Johnson megbüntetése két okból is ellentétes az 1. kiegészítéssel. Egyrészt, mert a tüntető magatartása egy kommunikációs folyamat része volt. Másrészt a társadalmi béke megőrzésének állami érdekére nem lehet hivatkozni, hiszen a zászlóégetés nem fenyegetett béketöréssel, vagyis az nem volt „támadó” megnyilvánulásnak minősíthető” olvasható a felmentő ítélet indoklása Halmai Gábor alkotmányjogász A véleményszabadság határai c. könyvében . A zászlóégetésre ugyanis egy tüntetés alatt került sor: a Republikánus párt Dallasban rendezett konvencióján egy fiatalember Ronald Reagan újraválasztása ellen tiltakozott az amerikai zászló elégetésével. A brooklyn-i illetőségű fiatal ellen a Texas államban hatályos törvények alapján emeltek vádat, amely tiltotta a szimbólumok – köztük a nemzeti zászló – nyilvános megszentségtelenítését, mert az sérthette az akció közönségét. Bár az elsőfokú bíróság a zászlóégetést szimbolikus tettnek minősítette és az 1. kiegészítés alapján alapos vizsgálatot rendelt el, de fenntartotta a vád alapjául szolgáló büntető törvényt. Az állam fellebbezési bírósága azonban az 1. kiegészítéssel ellentétesnek ítélte a törvényt, ami után a Legfelsőbb Bírósághoz került az ügy, ahol két új konzervatív bíró szavazatával a szabad kifejezés joga által védettnek minősítették a zászlóégetést. Mindemellett egy akkori közvélemény-kutatás szerint a lakosság 83 százaléka nem találta kifogásolhatónak a vélemény kifejezésének eme formáját.
13 évvel később – a már említett felmérésben – az amerikaiak még mindig ilyen, a szabadságjogokat komolyan vevő népségnek látszanak, hiszen a megkérdezetteknek csak hat százaléka nyilatkozott úgy, hogy korlátozni kellene a népszerűtlen véleményt képviselőket. Az ördög azonban a részletekben lakozik: a megkérdezettek 41 százaléka korlátozná, hogy háború idején egyetemi tanárok a kormány katonai politikáját bírálják. Ami pedig a zászlóégetést illeti: a válaszolók mintegy fele – 46 százaléka – egészítené ki az alkotmány első kiegészítését oly módon, hogy kifejezetten tiltsa meg a nemzeti zászló elégetését vagy megbecstelenítését. Mindemellett a zászlóégetéssel kapcsolatos alkotmány-kiegészítést támogatók aránya az elmúlt hat évben stagnált, majd csökkent, s csak a tavalyi évben emelkedett. Az 1999-es és 2000-es években az ilyen irányú alkotmány-kiegészítést támogatók aránya 46-48 százalék volt. 2001-ben azonban a megkérdezetteknek már csak 39 százaléka tiltotta volna a nemzeti jelkép rongálását; 2002-ben pedig – a szeptember 11-i terrortámadások után – újra 46 százalékra emelkedett azok aránya, akik beemelnék az amerikai alkotmány-kiegészítések közé a zászlóégetés tiltását. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy a szólás szabadságának kiemelkedő státusza mégsem olyan mélyen gyökerező az amerikaiak értékrendjében, hiszen, többek közt különleges helyzetekben, mint amilyen jelenleg a terrorizmus elleni háború időszaka, valamelyest alárendelődik (alárendelődne) a hazafias érdekeknek.
A nemzeti zászló minden országban szent dolog (leginkább a totemekhez hasonlítható), hiszen ez testesíti meg az országot, a népet, a hazával kapcsolatos érzelmeket. Éppen ezért a zászló elégetését a legtöbb helyen büntetik – ám a szólás szabadságát még a zászlónál is jobban tisztelő Amerikában precedens értékû döntés született, amely szerint a zászlóégetést a szabad megnyilvánulás szimbólumaként értelmezték. 1989-ben egy zászlóégetési ügy kapcsán az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ugyanis úgy döntött, hogy a szólás szabadsága nem korlátozható az amerikai zászló rongálásának bûncselekménnyé nyilvánításával. (Tehát nem bûntény, mivel alkotmányellenes az ilyen szabályozás.) „Johnson megbüntetése két okból is ellentétes az 1. kiegészítéssel. Egyrészt, mert a tüntető magatartása egy kommunikációs folyamat része volt. Másrészt a társadalmi béke megőrzésének állami érdekére nem lehet hivatkozni, hiszen a zászlóégetés nem fenyegetett béketöréssel, vagyis az nem volt „támadó” megnyilvánulásnak minősíthető” olvasható a felmentő ítélet indoklása Halmai Gábor alkotmányjogász A véleményszabadság határai c. könyvében . A zászlóégetésre ugyanis egy tüntetés alatt került sor: a Republikánus párt Dallasban rendezett konvencióján egy fiatalember Ronald Reagan újraválasztása ellen tiltakozott az amerikai zászló elégetésével. A brooklyn-i illetőségű fiatal ellen a Texas államban hatályos törvények alapján emeltek vádat, amely tiltotta a szimbólumok – köztük a nemzeti zászló – nyilvános megszentségtelenítését, mert az sérthette az akció közönségét. Bár az elsőfokú bíróság a zászlóégetést szimbolikus tettnek minősítette és az 1. kiegészítés alapján alapos vizsgálatot rendelt el, de fenntartotta a vád alapjául szolgáló büntető törvényt. Az állam fellebbezési bírósága azonban az 1. kiegészítéssel ellentétesnek ítélte a törvényt, ami után a Legfelsőbb Bírósághoz került az ügy, ahol két új konzervatív bíró szavazatával a szabad kifejezés joga által védettnek minősítették a zászlóégetést. Mindemellett egy akkori közvélemény-kutatás szerint a lakosság 83 százaléka nem találta kifogásolhatónak a vélemény kifejezésének eme formáját.
13 évvel később – a már említett felmérésben – az amerikaiak még mindig ilyen, a szabadságjogokat komolyan vevő népségnek látszanak, hiszen a megkérdezetteknek csak hat százaléka nyilatkozott úgy, hogy korlátozni kellene a népszerűtlen véleményt képviselőket. Az ördög azonban a részletekben lakozik: a megkérdezettek 41 százaléka korlátozná, hogy háború idején egyetemi tanárok a kormány katonai politikáját bírálják. Ami pedig a zászlóégetést illeti: a válaszolók mintegy fele – 46 százaléka – egészítené ki az alkotmány első kiegészítését oly módon, hogy kifejezetten tiltsa meg a nemzeti zászló elégetését vagy megbecstelenítését. Mindemellett a zászlóégetéssel kapcsolatos alkotmány-kiegészítést támogatók aránya az elmúlt hat évben stagnált, majd csökkent, s csak a tavalyi évben emelkedett. Az 1999-es és 2000-es években az ilyen irányú alkotmány-kiegészítést támogatók aránya 46-48 százalék volt. 2001-ben azonban a megkérdezetteknek már csak 39 százaléka tiltotta volna a nemzeti jelkép rongálását; 2002-ben pedig – a szeptember 11-i terrortámadások után – újra 46 százalékra emelkedett azok aránya, akik beemelnék az amerikai alkotmány-kiegészítések közé a zászlóégetés tiltását. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy a szólás szabadságának kiemelkedő státusza mégsem olyan mélyen gyökerező az amerikaiak értékrendjében, hiszen, többek közt különleges helyzetekben, mint amilyen jelenleg a terrorizmus elleni háború időszaka, valamelyest alárendelődik (alárendelődne) a hazafias érdekeknek.