"Azt akarjuk, hogy a Pepsi-Cola és a Coca-Cola meghonosodjon Líbiában" – nyilatkozta nemrég a CNN hírtelevíziónak Szaif Al-Iszlam Khadafi, Moamer Khadafi líbiai elnök legidősebb fia. Annak az elnöknek a gyermeke, akit az Egyesült Államok a nyolcvanas években - tömegpusztító fegyverek beszerzésével és példa nélküli diktatórikus módszerekkel vádolva – az akkori idők Szaddám Huszeinjeként tartott számon. Csakhogy Szaif Al-Iszlam Khadafinak ma esélye sem lenne "kólabarátként" nyilatkozni, ha az amerikaiak annak idején sikerrel likvidálják az észak-afrikai ország diktátorát és csemetéit.
Nem törvényszerű ugyanis, hogy a diktátor utódai felnőttként a szülők által képviselt értékeket vallják magukénak. Egyik legjobb példája ennek Fidel Castro kubai elnök lánya, a dél-amerikai országból tíz éve kereket oldott Alina Fernandez, aki ma már a diktátor egyik legszenvedélyesebb bírálója. Mi több, miközben az amerikai kongresszus néhány képviselője már arra buzdítja az amerikaiakat, hogy Kubában költsék el dollárjaikat, s számtalan amerikai cég létesít kereskedelmi kapcsolatot - az ellenzéki politikusokat előszeretettel börtönbe záró és az emberi jogokat sajátosan értelmező - Castróval, a diktátor lánya – mint ahogy az a Court Tv-nek áprilisban adott online interjújából kiderül – ugyanolyan embargót követel szülőföldje ellen, mint amilyent az ENSZ Irakban alkalmazott. Fernandeznek egyébként meggyőződése, hogy családjából többen nem értenek egyet apjával, és megváltoztatnák a rendszert, mihelyt hatalomra kerülnének.
Igaz, nem minden diktátorcsemete képes a "megvilágosodásra". A polgárháborúba sodródott Libéria elnökének, Charles Taylornak a fia például sohasem szalasztaná el a lehetőséget, hogy visszaéljen felmenőjének hatalmával. Chuckie Taylor egy évvel ezelőtt fejbe lőtte a Libériai Nemzeti Rendőrség egyik tagját, Fitzgerald Vimplet közlekedési rendőrt, előzőleg pedig – a rossz nyelvek szerint – halálra verette saját sofőrjét, Isaac Gonót. Egyik ügyben sem indult ellene eljárás. Apja balesetnek minősítette Vimplet halálát, de a rendőr holttestét nem adták ki a hozzátartozóknak, nehogy kiderüljön, mi történt valójában.
Chuckie Taylorhoz hasonló, bár enyhébb eszközöket vet be Gulnora Karimov, Üzbegisztán első emberének, Iszlam Karimovnak a lánya, aki az amerikai New Jersey-ben élő ex-férjét tartja sakkban: az üzletemberként ismert Manszur Makszudi a bírósági döntés ellenére sem tudja felkeresni az Üzbegisztánban élő 9 éves fiúgyermekét és 4 éves kislányát, mert azt állítja, ha az ország területére lépne, apósa azonnal letartóztatná és börtönbe záratná.
De egy 14 éves gyermek nem hasonlítható sem a velejéig romlott Chuckie Taylorhoz, sem Karimov lányához, akik felnőtt emberként – Szaddám fiaihoz hasonlóan – már igenis felelnek a tetteikért. S ha már felelősség: az amerikai tömegtájékoztatás is felelhetne az objektív hírszolgáltatásért. Még akkor is, ha egy szénné égett gyermekről szóló hír netán ünneprontó.
Nem törvényszerű ugyanis, hogy a diktátor utódai felnőttként a szülők által képviselt értékeket vallják magukénak. Egyik legjobb példája ennek Fidel Castro kubai elnök lánya, a dél-amerikai országból tíz éve kereket oldott Alina Fernandez, aki ma már a diktátor egyik legszenvedélyesebb bírálója. Mi több, miközben az amerikai kongresszus néhány képviselője már arra buzdítja az amerikaiakat, hogy Kubában költsék el dollárjaikat, s számtalan amerikai cég létesít kereskedelmi kapcsolatot - az ellenzéki politikusokat előszeretettel börtönbe záró és az emberi jogokat sajátosan értelmező - Castróval, a diktátor lánya – mint ahogy az a Court Tv-nek áprilisban adott online interjújából kiderül – ugyanolyan embargót követel szülőföldje ellen, mint amilyent az ENSZ Irakban alkalmazott. Fernandeznek egyébként meggyőződése, hogy családjából többen nem értenek egyet apjával, és megváltoztatnák a rendszert, mihelyt hatalomra kerülnének.
Igaz, nem minden diktátorcsemete képes a "megvilágosodásra". A polgárháborúba sodródott Libéria elnökének, Charles Taylornak a fia például sohasem szalasztaná el a lehetőséget, hogy visszaéljen felmenőjének hatalmával. Chuckie Taylor egy évvel ezelőtt fejbe lőtte a Libériai Nemzeti Rendőrség egyik tagját, Fitzgerald Vimplet közlekedési rendőrt, előzőleg pedig – a rossz nyelvek szerint – halálra verette saját sofőrjét, Isaac Gonót. Egyik ügyben sem indult ellene eljárás. Apja balesetnek minősítette Vimplet halálát, de a rendőr holttestét nem adták ki a hozzátartozóknak, nehogy kiderüljön, mi történt valójában.
Chuckie Taylorhoz hasonló, bár enyhébb eszközöket vet be Gulnora Karimov, Üzbegisztán első emberének, Iszlam Karimovnak a lánya, aki az amerikai New Jersey-ben élő ex-férjét tartja sakkban: az üzletemberként ismert Manszur Makszudi a bírósági döntés ellenére sem tudja felkeresni az Üzbegisztánban élő 9 éves fiúgyermekét és 4 éves kislányát, mert azt állítja, ha az ország területére lépne, apósa azonnal letartóztatná és börtönbe záratná.
De egy 14 éves gyermek nem hasonlítható sem a velejéig romlott Chuckie Taylorhoz, sem Karimov lányához, akik felnőtt emberként – Szaddám fiaihoz hasonlóan – már igenis felelnek a tetteikért. S ha már felelősség: az amerikai tömegtájékoztatás is felelhetne az objektív hírszolgáltatásért. Még akkor is, ha egy szénné égett gyermekről szóló hír netán ünneprontó.