Idi Amin, a véreskezű bohóc

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Szaúd-Arábiában csaknem nyolcvan évesen halt meg a hét végén Idi Amin, a kegyetlen és hibbant egykori ugandai diktátor, akinek becslések szerint háromszázezer ember lemészárlása szárad a lelkén. Ha nem okozott volna annyi szenvedést, maga lenne a tirannus nevetséges paródiája: Skócia királyává kiáltotta ki magát, s a fél világ rajta röhögött, amikor 1976-ban az entebbei repülőtéren hadserege orra elől, parádés akcióval szabadították ki izraeli kommandósok egy palesztin terroristák által eltérített gép zsidó utasait.

Négy évvel azután, hogy az ország 1962-ben elnyerte függetlenségét Nagy-Britanniától, a sikeres katonai karriert befutott egykori boxbajnok, Idi Amin már vezérkari főnök volt. Az erősen brit-pártinak tartott, több magas brit kitüntetést és címet birtokló Idi Amin, megelégelve Milton Obote elnök országlását, 1971 januárjában véres államcsínnyel szerezte meg a hatalmat Uganda épp külföldön járó államfőjétől. Tekintélye Nyugaton csak akkor szenvedett komoly csorbát, amikor 1972-ben egyetlen tollvonással Uganda teljes ázsiai lakosságát száműzte, arra hivatkozva, hogy saját érdekeik szolgálatában tartják kezükben az ország gazdaságát. Kiűzetéssel fenyegette az ország brit lakosait is, felfüggesztve a volt gyarmattartóval fennálló, létfontosságú gazdasági kapcsolatokat.
Idi Amin, aki e kezdetek után csaknem egy évtizeden át tartotta rettegésben országát, jó szónok volt, s boxbajnoki megjelenése is tekintélyt kölcsönzött számára egyesek szemében: van, aki ezzel magyarázza, hogy sokan hittek neki. Pedig magán viselte a tömeggyilkos diktátorok jellegzetes jegyeit. Rendeletekkel kormányzott, s mindenkit, akit uralmára veszélyesnek tartott, habozás nélkül eltétetett láb alól. Önkényuralma a leghírhedtebb pszichopatákéval vetekszik. Rajongott Adolf Hitlerért és a hűtőszekrényében tartotta politikai ellenfelei levágott fejét. Betiltotta a hippiket és a miniszoknyát, magának adományozta a Victoria keresztet, az egyik legmagasabb brit kitüntetést, felajánlotta, hogy közvetít az észak-írországi konfliktus megoldásában, és kijelentette, nem Anglia királynőjét, hanem őt, Idi Amint kellene a Brit Nemzetközösség fejévé megtenni. Skócia királyává kiáltotta ki magát, s egy szaúd-arábiai királyi temetésen skót nemzeti viseletben jelent meg.
Tombolása csúcspontján, 1976 júniusában palesztin terroristák és a Baader-Meinhof csoport tagjai eltérítették az Air France egyik járatát, s Ugandában, az entebbei reptéren szálltak le vele. A terroristák ötvenhárom társuk szabadon bocsátását követelték, s a nem izraeli útlevéllel utazókat elengedték. A tárgyalásokat maga Idi Amin vette kézbe, ezt azonban Izrael nem nézhette tétlenül. Villámgyors, legendássá vált kommandós akcióval kiszabadította a foglyokat; a tűzharc egyetlen izraeli áldozata a késôbbi miniszterelnök, Benjamin Netanjahu fivére volt. Egy nappal a július 4-i akció után eltűnt az egyik volt túsz, Dora Bloch is, aki kettős, brit-izraeli állampolgár volt. Jelentések szerint az ugandai hadsereg egységei hurcolták el és gyilkolták meg; Nagy-Britannia a hónap végére megszakította diplomáciai kapcsolatait Ugandával.
Idi Amin rémuralmának 1979-ben szakadt vége, amikor a szomszédos Tanzániával folyó szórványos összecsapások után az ugandai hadsereg oda menekült tagjai a tanzániai csapatok támogatásával támadást indítottak ellene. Néhány hetes harcok után Idi Amin, öt feleségének és számtalan gyermekének némelyikével együtt menekülésre kényszerült. Átjutott üldözőinek hálóján, hogy végül Líbiában, majd Irakban bukkanjon fel. Ugandába visszatérnie - bár erre kísérletet tett - soha többé nem sikerült. Utóda az elődje, az általa elűzött Milton Obote lett, aki épp olyan véres rémuralmat tartott fenn, mint ő, mégsem vált hozzá hasonlóan hírhedtté. Utolsó éveiben Idi Amin Szaúd-Arábiában folytatta háborítatlan, bőkezű kormányadományokkal kipárnázott életét, melyet csaknem nyolcvan éves korában, kórházi ágyában fejezhetett be.