Levelében Ágoston méltatlan vitáról, riogatásról beszél, de úgy véli, a kettős állampolgárság ügyében folytatott vita mellébeszélései ellenére is hozott eredményeket azáltal, hogy vitathatatlanná vált, mi a minimum és mi a maximum. Szerinte a minimumot a határon túl élő magyarság szervezetei fogalmazták meg: a vajdasági és anyaországi magyarok közti „kapcsolattartás jelenlegi szintjének megőrzéséhez szükséges”, magyar állampolgársággal járó útlevél igényét. Ágoston szerint a "maximumot" azok akarják a határon túli magyarok nyakába varrni, akik ezzel kívánják elriasztani a magyarországi magyarokat az általuk kért minimumtól.
Ágoston riogatásokról beszél, de miközben levelének első részében a kettős állampolgárság bevezetésének szükségességét a vajdasági és magyarországi magyarok közti kapcsolat fenntartásával indokolja, pár sorral lejjebb maga szolgáltat kiváló érveket a vajdaságiak tömeges áttelepülésétől, itteni munkavállalásuktól tartóknak. Szó esik többek között – a VMDP által elvárt új nemzeti konszenzus egyik alapelemeként megjelölve - a „szülőföldön való boldogulás dogmájának felülvizsgálatáról”, majd – a kettős állampolgárság bevezetésének magyarországi gazdasági előnyeit alátámasztandó – Ágoston rámutat arra is: az intézmény „segítségére lehet Magyarországnak a munkaerő-gazdálkodás, s a nemzet egészének demográfiai mutatóival összefüggő szociális gondoskodás új, eurokonform modelljének megalkotásában”. Mindkét gondolat inkább a maximumhoz áll közelebb, mint a minimumhoz.
Ágoston tehát azután is a minimum mögé bújva keresi a vajdaságiak részére a maximumot, hogy az utóbbi időkben lefolytatott nyílt viták eredményeképpen a honi közvélemény számára világossá vált: a minimumot, azaz a Szerbia és Montenegró viszonylatában novembertől életbe lépő vízumkényszer vajdasági magyarokat érintő negatív hatásainak kiküszöbölését a kettős állampolgárság intézménye nélkül, egy olcsó, gyorsan kiváltható, többszöri beutazást és hosszabb magyarországi tartózkodást lehetővé tévő vízummal is meg lehetne oldani. Más kérdés, hogy az erre vonatkozó döntést minél előbb, még a vízumkényszer bevezetése előtt meg kellene hozni, és a lehetőségekről a határon túli magyarokat időben értesíteni.
Ágoston riogatásokról beszél, de miközben levelének első részében a kettős állampolgárság bevezetésének szükségességét a vajdasági és magyarországi magyarok közti kapcsolat fenntartásával indokolja, pár sorral lejjebb maga szolgáltat kiváló érveket a vajdaságiak tömeges áttelepülésétől, itteni munkavállalásuktól tartóknak. Szó esik többek között – a VMDP által elvárt új nemzeti konszenzus egyik alapelemeként megjelölve - a „szülőföldön való boldogulás dogmájának felülvizsgálatáról”, majd – a kettős állampolgárság bevezetésének magyarországi gazdasági előnyeit alátámasztandó – Ágoston rámutat arra is: az intézmény „segítségére lehet Magyarországnak a munkaerő-gazdálkodás, s a nemzet egészének demográfiai mutatóival összefüggő szociális gondoskodás új, eurokonform modelljének megalkotásában”. Mindkét gondolat inkább a maximumhoz áll közelebb, mint a minimumhoz.
Ágoston tehát azután is a minimum mögé bújva keresi a vajdaságiak részére a maximumot, hogy az utóbbi időkben lefolytatott nyílt viták eredményeképpen a honi közvélemény számára világossá vált: a minimumot, azaz a Szerbia és Montenegró viszonylatában novembertől életbe lépő vízumkényszer vajdasági magyarokat érintő negatív hatásainak kiküszöbölését a kettős állampolgárság intézménye nélkül, egy olcsó, gyorsan kiváltható, többszöri beutazást és hosszabb magyarországi tartózkodást lehetővé tévő vízummal is meg lehetne oldani. Más kérdés, hogy az erre vonatkozó döntést minél előbb, még a vízumkényszer bevezetése előtt meg kellene hozni, és a lehetőségekről a határon túli magyarokat időben értesíteni.