Keresztények, zsidók és muszlimok egyaránt hevesen támadják a francia kormány legújabb szekularizációs terveit, amelyek értelmében a jövőben tilos lenne a feltűnő vallási szimbólumok használata az állami iskolákban (lásd: Fejkendővita). Feltűnő szimbólumnak a muszlim leányok fátyolviselete, a zsidó fiúk kipája és a keresztény tanulók nyakban hordott, nagy méretű feszületei számítanának. Bár az elképzelésekből még nem bizonyos, hogy törvény is lesz, Chirac elnök és a közvélemény nagyobbik része is támogatja a javaslatot, amelyet egy júliusban felállt, Bernard Stasi ombudsman által vezetett húsztagú bizottság készített el s tett az elnök asztalára.
E javaslat szerint ugyanakkor nem minden vallási szimbólum viselése lenne eleve tilos - a diszkrét, kevésbé feltűnő kereszteket, miniatűr Koránokat, illetve Dávid-csillagokat ezentúl is hordhatnák a diákok. "Ideje, hogy a köztársaság megállapítsa, hol vannak beleszólásának határai, egyidejűleg azonban tiszteletben kell tartania a vallási különbözőségeket" - nyilatkozta Stasi, akinek jelentése azt is szorgalmazza, hogy az iskolai, illetve az állami ünnepek közé - a keresztények mellé - muszlim és zsidó ünnepeket is felvegyenek, ami, egyelőre, példátlan lépés lenne Európában. A Le Monde mellékleteként, teljes terjedelmében közölt jelentés azt is szorgalmazza, hogy az iskolai menzákon a muszlim és zsidó diákok halal, illetve kóser ételeket ehessenek, s hogy a francia hadseregben a tábori lelkészek mellett tábori rabbik, illetve imámok is dolgozhassanak. Szó van az iskolai iszlámoktatás kötelező, illetve az arabnyelv-oktatás fakultatív bevezetéséről is.
A terv annak ellenére kavar komoly politikai viharokat, hogy az állam és az egyház szigorú szétválasztása már 1905 óta hivatalos politika Franciaországban. Olyannyira az, hogy a török állam, amely jelenleg is szigorúan tiltja a leányok iskolai kendőviselését, éppen francia mintára alkotta meg ezzel kapocsolatos törvényeit. "A muszlim kendő mindannyiunkat - muszlimokat és nem muszlimokat egyaránt - megaláz" - fogalmaz egyebek között az a Jacques Chirac-hoz intézett nyílt levél, amelyet az Elle francia női magazinban muszlim és nem muszlim asszonyok - köztük Isabelle Adjani színésznő és Catherine Millet író - írtak alá. A kérdés a francia kormányt is megosztja. Chirac támogatja a tevezett lépést, Nicolas Sarkozy belügyminiszternek azonban például az a véleménye, hogy egy ilyen jellegű szigorú tilalom "szekuláris fundamentalizmushoz" vezetne. A CSA közvéleménykutató intézet felmérése szerint a franciák 57 százaléka támogatná a tervezett intézkedéseket, miközben a vallási közösségek nagyobb része ellenzi azokat. A Francia Protestánsok Szövetsége nyilatkozatban közölte: szerinte a tervezett lépések - a franciaországi muszlimok növekvő lélekszámára, illetve a terjedő antiszemtizmusra való tekintettel - elfogadhatók. Egyes protestáns egyházak, a katolikus egyház, az ortodox keresztények, a zsidó hitközségek, illetve a muszlim közösségek azonban ellenzik, s belügyeikbe való beavatkozásnak tekintik a tervezett reformokat. "Bármiféle törvény, amely bizonyos számú francia ember számára diszkriminálónak tűnik, már rövid távon több kárt, mint hasznot okozna" - nyilatkozta az üggyel kapcsolatban Jean-Pierre Ricard, a francia katolikus püspöki kar elnöke.
Franciaország lakosságának több mint 80 százaléka katolikus, 2 százaléka protestáns, 1 százaléka zsidó vallású, miközben a muszlimok arányát az eltérő becslések 5 és 10 százalék közé teszik. Az intézkedés-tervezet természetesen nem érinti a magániskolákat, amelyek - egyesek félelmei szerint - a jövőben az eddigieknél is több és harsányabb vallási térítés, illetve propaganda színhelyei lehetnek majd.
E javaslat szerint ugyanakkor nem minden vallási szimbólum viselése lenne eleve tilos - a diszkrét, kevésbé feltűnő kereszteket, miniatűr Koránokat, illetve Dávid-csillagokat ezentúl is hordhatnák a diákok. "Ideje, hogy a köztársaság megállapítsa, hol vannak beleszólásának határai, egyidejűleg azonban tiszteletben kell tartania a vallási különbözőségeket" - nyilatkozta Stasi, akinek jelentése azt is szorgalmazza, hogy az iskolai, illetve az állami ünnepek közé - a keresztények mellé - muszlim és zsidó ünnepeket is felvegyenek, ami, egyelőre, példátlan lépés lenne Európában. A Le Monde mellékleteként, teljes terjedelmében közölt jelentés azt is szorgalmazza, hogy az iskolai menzákon a muszlim és zsidó diákok halal, illetve kóser ételeket ehessenek, s hogy a francia hadseregben a tábori lelkészek mellett tábori rabbik, illetve imámok is dolgozhassanak. Szó van az iskolai iszlámoktatás kötelező, illetve az arabnyelv-oktatás fakultatív bevezetéséről is.
A terv annak ellenére kavar komoly politikai viharokat, hogy az állam és az egyház szigorú szétválasztása már 1905 óta hivatalos politika Franciaországban. Olyannyira az, hogy a török állam, amely jelenleg is szigorúan tiltja a leányok iskolai kendőviselését, éppen francia mintára alkotta meg ezzel kapocsolatos törvényeit. "A muszlim kendő mindannyiunkat - muszlimokat és nem muszlimokat egyaránt - megaláz" - fogalmaz egyebek között az a Jacques Chirac-hoz intézett nyílt levél, amelyet az Elle francia női magazinban muszlim és nem muszlim asszonyok - köztük Isabelle Adjani színésznő és Catherine Millet író - írtak alá. A kérdés a francia kormányt is megosztja. Chirac támogatja a tevezett lépést, Nicolas Sarkozy belügyminiszternek azonban például az a véleménye, hogy egy ilyen jellegű szigorú tilalom "szekuláris fundamentalizmushoz" vezetne. A CSA közvéleménykutató intézet felmérése szerint a franciák 57 százaléka támogatná a tervezett intézkedéseket, miközben a vallási közösségek nagyobb része ellenzi azokat. A Francia Protestánsok Szövetsége nyilatkozatban közölte: szerinte a tervezett lépések - a franciaországi muszlimok növekvő lélekszámára, illetve a terjedő antiszemtizmusra való tekintettel - elfogadhatók. Egyes protestáns egyházak, a katolikus egyház, az ortodox keresztények, a zsidó hitközségek, illetve a muszlim közösségek azonban ellenzik, s belügyeikbe való beavatkozásnak tekintik a tervezett reformokat. "Bármiféle törvény, amely bizonyos számú francia ember számára diszkriminálónak tűnik, már rövid távon több kárt, mint hasznot okozna" - nyilatkozta az üggyel kapcsolatban Jean-Pierre Ricard, a francia katolikus püspöki kar elnöke.
Franciaország lakosságának több mint 80 százaléka katolikus, 2 százaléka protestáns, 1 százaléka zsidó vallású, miközben a muszlimok arányát az eltérő becslések 5 és 10 százalék közé teszik. Az intézkedés-tervezet természetesen nem érinti a magániskolákat, amelyek - egyesek félelmei szerint - a jövőben az eddigieknél is több és harsányabb vallási térítés, illetve propaganda színhelyei lehetnek majd.