A listán vezető arab családok, vallási szervezetek, politikusok, pártok is szerepelnek; politikusok és pártok Egyiptomból, Jordániából, Szíriából, az Egyesült Arab Emirátusokból, Szudánból, Törökországból, Kínából, Ausztriából és Franciaországból. A lista alapján érintett az orosz ortodox egyház, az oroszoroszági kommunista párt, a Palesztin Felszabadítási Szervezet és az indiai Kongresszus Párt is.
A kereskedelmi szankciók következtében Irak 1996 és 2003 között olajat csak olyan módon adhatott el, hogy a befolyó pénzt élelmiszerre, orvosságra és az alapellátás fenntartására költhette. Voltak azonban olyan szervezetek és cégek, amelyek egyéb árukhoz is hozzájuttatták Szaddám rezsimjét olajért cserébe. Az ügyletekért iraki hivatalosságok csúszópénzt kaptak, amit külföldi bankokban helyeztek el részükre. Az is valószínű, hogy az ENSZ által nem ellenőrzött, Szudán felé vivő olajvezetékeken kereskedett Irak az olajával. Az iraki olajügyi minisztérium most befagyasztotta kapcsolatokat a listán levő személyekkel, szervezetekkel és cégekkel.