Oroszország elérte a demokrácia azon fokát, hogy már nem csak eszmei értékek felmutatására képes, ez pedig elengedhetetlenül fontos az állami intézetek és a szociális ellátórendszer normális működéséhez – véli a kutató. A demokratikus intézményrendszer leglényegesebb kritériuma a közösségi kontroll fenntartása a főbb társadalmi folyamatokban, a befektetői érdekekkel szemben. A pénzügyi források jogi elvek szerinti elosztása, illetve demokratikus ellenőrző intézmények hiányában nem remélhető a korrupció visszaszorítása. Egy olyan országban, ahol olyan magas a korrupció mértéke, és ahol annyira megvehető a törvényhozás, mint Oroszországban, az államapparátus nem lehet működőképes. Mindez azért, mert a törvények kizárólag egy irányban hatnak. A bürokraták – illegálisan - érvényesítik érdekeiket azzal, hogy a döntési folyamatokba közvetlen beleszólásuk van, míg a tömegek számára a bürokrácia működésképtelen.
Jaszin éppen ezért a közigazgatási rendszer újrastrukturálását és a szociális szféra reformját tartja a putyini kormányzat legégetőbb kérdéseinek. Az első a bürokrácia, a második a lakosság hangulatát korbácsolhatja fel – véli a kutató, aki szerint ezért is jósolták az elemzők csak a második kormányzati ciklus idejére megvalósíthatónak a nagyszabású reformprogramot. A pesszimistábbak szerint a reform demokratikus keretek közti megvalósulására nem sok esély van. Ennek ellenére radikálisan átalakult a kormánykabinet, és elfogadták azt a törvényt is, amely a privilégiumokat és a koncessziókat pénzügyi kompenzációval helyettesítené. Jaszin professzor szerint az átalakítások elvei jók, hosszú távon megvalósíthatóak, de mindezidáig inkább a közigazgatási reform negatív hatásai váltak érzékelhetővé. Az új vázra épülő közigazgatást a régi gárda emberei töltik meg, s ez számos ellentmondást szült. Félő, hogy az átalakulás látszatintézkedések szintjén, személycserékben merül ki.
„Sokak szerint Oroszországban erősödő önkényuralom van kialakulóban, ám a valóságban egy erősödő állam képe rajzolódik ki előttünk” – nyilatkozta nemrégiben Vlagyimir Putyin elnök. Jaszin szerint azonban hiába erősödik meg az állam, ha nem alakul ki szabad sajtó, mely valódi ellenpontot képezhet a bürokrácia érdekeltségeivel szemben. Szerinte a nyilvánosság szabad működésének hiánya az elköltött pénzek ellenőrizhetetlenségéhez vezet. Az aránytalanságok, a döntés és a kontroll egy kézben való összpontosulása - mind a demokratikus intézmények és ellenőrző szervek működésképtelenségét jelenthetik.
A Fradkov-kormány céljairól és működéséről szólva a közgazdász a következőket mondta: a miniszterelnök jelölése előtt született a reformtervezet, melyet az Igor Szuvalov bizottság hozott létre a választások előtt. Ez elsősorban az egészségügyi szolgáltatások javítására, oktatási reformokra, a szegénység mérséklésére, a hadsereg szociális ellátásának javítására, és a lakásvásárlás megkönnyítésére kínál megoldást. Jaszin szerint mindezek az intézkedések csak minimálisan segítik az orosz gazdaság piacgazdasággá formálását, s helyette egy poszt-indusztriális társadalom felé mutatnak, melynek nincsenek elég szilárd alapjai. Az orosz választásokat követően véghezvitt reformok – mint például a dolgozók nyugdíjjárulékához való négy százalékos állami támogatás és a társadalombiztosítás összegének mérséklése – viszont helyes döntések a professzor szerint.
Jaszin mindezek ellenére lát esélyt a reformok sikerére, ehhez azonban le kell vetkőzni az utóbbi időben tapasztalt egyoldalú szemléletet – csak így lehet esélye az orosz társadalomnak, hogy a valódi demokrácia felé mutató megoldások szülessenek.
Jaszin éppen ezért a közigazgatási rendszer újrastrukturálását és a szociális szféra reformját tartja a putyini kormányzat legégetőbb kérdéseinek. Az első a bürokrácia, a második a lakosság hangulatát korbácsolhatja fel – véli a kutató, aki szerint ezért is jósolták az elemzők csak a második kormányzati ciklus idejére megvalósíthatónak a nagyszabású reformprogramot. A pesszimistábbak szerint a reform demokratikus keretek közti megvalósulására nem sok esély van. Ennek ellenére radikálisan átalakult a kormánykabinet, és elfogadták azt a törvényt is, amely a privilégiumokat és a koncessziókat pénzügyi kompenzációval helyettesítené. Jaszin professzor szerint az átalakítások elvei jók, hosszú távon megvalósíthatóak, de mindezidáig inkább a közigazgatási reform negatív hatásai váltak érzékelhetővé. Az új vázra épülő közigazgatást a régi gárda emberei töltik meg, s ez számos ellentmondást szült. Félő, hogy az átalakulás látszatintézkedések szintjén, személycserékben merül ki.
„Sokak szerint Oroszországban erősödő önkényuralom van kialakulóban, ám a valóságban egy erősödő állam képe rajzolódik ki előttünk” – nyilatkozta nemrégiben Vlagyimir Putyin elnök. Jaszin szerint azonban hiába erősödik meg az állam, ha nem alakul ki szabad sajtó, mely valódi ellenpontot képezhet a bürokrácia érdekeltségeivel szemben. Szerinte a nyilvánosság szabad működésének hiánya az elköltött pénzek ellenőrizhetetlenségéhez vezet. Az aránytalanságok, a döntés és a kontroll egy kézben való összpontosulása - mind a demokratikus intézmények és ellenőrző szervek működésképtelenségét jelenthetik.
A Fradkov-kormány céljairól és működéséről szólva a közgazdász a következőket mondta: a miniszterelnök jelölése előtt született a reformtervezet, melyet az Igor Szuvalov bizottság hozott létre a választások előtt. Ez elsősorban az egészségügyi szolgáltatások javítására, oktatási reformokra, a szegénység mérséklésére, a hadsereg szociális ellátásának javítására, és a lakásvásárlás megkönnyítésére kínál megoldást. Jaszin szerint mindezek az intézkedések csak minimálisan segítik az orosz gazdaság piacgazdasággá formálását, s helyette egy poszt-indusztriális társadalom felé mutatnak, melynek nincsenek elég szilárd alapjai. Az orosz választásokat követően véghezvitt reformok – mint például a dolgozók nyugdíjjárulékához való négy százalékos állami támogatás és a társadalombiztosítás összegének mérséklése – viszont helyes döntések a professzor szerint.
Jaszin mindezek ellenére lát esélyt a reformok sikerére, ehhez azonban le kell vetkőzni az utóbbi időben tapasztalt egyoldalú szemléletet – csak így lehet esélye az orosz társadalomnak, hogy a valódi demokrácia felé mutató megoldások szülessenek.