Az Afrika déli részén 20 ezer év óta a hagyományos vadászó-gyűjtögető életformát folytató busmanok egy 243 fős csoportja nem akarja elhagyni a Kalahári-sivatagot, a világ egyik legnagyobb természetvédelmi területét, ezért a hatóságok különbíróságot állítottak fel a sivatagban, hogy lehetővé tegyék minél több érintett meghallgatását. A kitelepült bírói csoport július közepén kezdte meg a lakhelyére visszatérni kívánó 243 busman és ügyvédeik meghallgatását a sivatagon kívül létesült új településen, New Xade faluban.
A botswanai alkotmány védi az állampolgárok jogát, hogy ott éljenek, ahol akarnak, így a kormány alkotmányos jogukat tagadja meg a busmanoktól - érvelt a busmanok ügyvédje. A sivatagi meghallgatások várhatóan július 30-ig tartanak, amikor is az ügy tárgyalása a botswanai legfelsőbb bíróság lobatsei székhelyére kerül át.
Az egykori brit mandátumterület az 1990-es évek végén kezdte meg egy modernizációs program keretében a hajdan külön az ő számukra létrehozott rezervátumban szétszórtan élő busmanok kitelepítését és táborokban helyezését. A hatóság döntését azzal indokolta: az őslakosok túlságosan nagy területen szóródnak szét ahhoz, hogy ellássák őket az alapvető szolgáltatásokkal. Az elmúlt másfél évben mintegy 2500 bozótlakót telepítettek át a gyéren lakott Botswana közepén fekvő Kalahári Nemzeti Parkból. A maradni szándékozó busmanok 2002 áprilisában fordultak bírósághoz, miután a hatóságok elzárták a kitelepítésnek végsőkig ellenálló, utolsó sivataglakók vízellátását.
A londoni székhelyű Survival International, amely a kihalás fenyegette természeti népekért küzd, úgy véli, a Kalahári őslakóit valójában azért lakoltatták ki, mert a hatóságok szabad hozzáférést akarnak a sivatag mélyén rejlő természeti kincsekhez, főleg a gyémánthoz, és luxusturizmust terveznek a területre. A gaboronei kormány visszautasítja a szemrehányásokat, és azzal vádolja a busmanok védelmezőit, hogy csak a flóra és fauna színpompás kiegészítőiként tekintenek a sivataglakókra - mint ágyékkötőt viselő, nemes vadakra, akiket másutt már nem látni. Festus Mogae botswanai elnök nemrég kijelentette, hogy kormánya addig pereskedik, amíg nem sikerül törvényesen kitiltani az összes busmant a Kalaháriból. A Survival International nagyon furcsának nevezte ezt a fellengzős fenyegetőzést egy állítólag demokratikus állam fejétől.
A Botswana területén élő bozótlakók számát 20-48 ezerre becsülik. Az áttelepítési program befejezése óta hivatalosan már csak 17 végsőkig kitartó busmanról tudnak a sivatagban, bár időközben valószínűleg több más áttelepített is visszatért ősei földjére. Ha a bíróság a busmanoknak adna igazat, az Afrika fogyatkozó természeti népeinek jelképes győzelmét jelentené.
(MTI)
A botswanai alkotmány védi az állampolgárok jogát, hogy ott éljenek, ahol akarnak, így a kormány alkotmányos jogukat tagadja meg a busmanoktól - érvelt a busmanok ügyvédje. A sivatagi meghallgatások várhatóan július 30-ig tartanak, amikor is az ügy tárgyalása a botswanai legfelsőbb bíróság lobatsei székhelyére kerül át.
Az egykori brit mandátumterület az 1990-es évek végén kezdte meg egy modernizációs program keretében a hajdan külön az ő számukra létrehozott rezervátumban szétszórtan élő busmanok kitelepítését és táborokban helyezését. A hatóság döntését azzal indokolta: az őslakosok túlságosan nagy területen szóródnak szét ahhoz, hogy ellássák őket az alapvető szolgáltatásokkal. Az elmúlt másfél évben mintegy 2500 bozótlakót telepítettek át a gyéren lakott Botswana közepén fekvő Kalahári Nemzeti Parkból. A maradni szándékozó busmanok 2002 áprilisában fordultak bírósághoz, miután a hatóságok elzárták a kitelepítésnek végsőkig ellenálló, utolsó sivataglakók vízellátását.
A londoni székhelyű Survival International, amely a kihalás fenyegette természeti népekért küzd, úgy véli, a Kalahári őslakóit valójában azért lakoltatták ki, mert a hatóságok szabad hozzáférést akarnak a sivatag mélyén rejlő természeti kincsekhez, főleg a gyémánthoz, és luxusturizmust terveznek a területre. A gaboronei kormány visszautasítja a szemrehányásokat, és azzal vádolja a busmanok védelmezőit, hogy csak a flóra és fauna színpompás kiegészítőiként tekintenek a sivataglakókra - mint ágyékkötőt viselő, nemes vadakra, akiket másutt már nem látni. Festus Mogae botswanai elnök nemrég kijelentette, hogy kormánya addig pereskedik, amíg nem sikerül törvényesen kitiltani az összes busmant a Kalaháriból. A Survival International nagyon furcsának nevezte ezt a fellengzős fenyegetőzést egy állítólag demokratikus állam fejétől.
A Botswana területén élő bozótlakók számát 20-48 ezerre becsülik. Az áttelepítési program befejezése óta hivatalosan már csak 17 végsőkig kitartó busmanról tudnak a sivatagban, bár időközben valószínűleg több más áttelepített is visszatért ősei földjére. Ha a bíróság a busmanoknak adna igazat, az Afrika fogyatkozó természeti népeinek jelképes győzelmét jelentené.
(MTI)