Noha még két további vita áll előttük, elemzők szerint a Miami Egyetemen közép-európai idő szerint pénteken hajnalra kitűzött kilencvenperces vita az utolsó lehetőség Kerry számára, hogy behozza hátrányát. A Gallup felmérése szerint a bejegyzett választók 18 százaléka a tévévitától tette függővé, hogy melyik jelöltre adja voksát.
A vita témája a kül- és biztonságpolitika lesz, míg a legélesebb összecsapás Irak ügyében várható. A többi politikai kérdésben Észak-Koreától Izraelig nincs jelentős eltérés álláspontjuk között. Kerrynek a vitában meg kell cáfolnia az állhatatlanság ráragasztott bélyegét, világosan ki kell fejtenie, hogy mit képvisel, és megnyernie az ingadozókat. Bush elnököt a választók már jól ismerik. Számos elemzés szerint a jó érveknél is fontosabb a megnyerő fellépés.
Több elnökválasztás is eldőlt már a jelöltek tévévitájával, többnyire valamelyik fél súlyos bakija miatt, amelyet a sajtó nagyokat csámcsogva agyonelemez. A legelső tévévitában, 1960-ban a fiatal, napbarnított John F. Kennedy főleg előnyös megjelenésével hódította meg a választókat, míg a térdműtétjéből lábadozó Richard Nixon izzadó homlokával és beteges sápadtságával lesújtó benyomást tett a 70 millió nézőre. Sorsdöntő volt 1976-ban a Jimmy Carterrel vitázó Gerald Ford baklövése: kérdésre válaszolva kétszer is megismételte mindenki elképedésére, hogy Kelet-Európa nincs szovjet befolyás alatt.
A jelenlegi elnök apja, idősebb George Bush 1992-ben Bill Clintonnal összecsapva kétszer is türelmetlenül karórájára pillantott, bár alapvetően a gazdaság állapota miatt vesztette el a választásokat. Al Gore 2000-ben a reménytelen eseteknek kijáró sóhajokkal nyugtázta ifjabb George Bush érveit, a választásokat azonban a szövetségi legfelsőbb bíróságon veszítette el.
A spontán vitának a felek 32 oldalas megállapodása nem sok teret hagy. Egymásnak nem is tehetnek fel kérdéseket. Pedig egy verhetetlen debatőr és egy mai Cicero méri össze ékesszólását, ha hinni lehet a két tábor minősítésének. A két kampánycsapat a vita előtt ugyanis arra törekedett, hogy a másik jelöltet feldicsérje, és ekként csökkentve a várakozásokat a saját jelöltjével szemben.
(MTI)
A vita témája a kül- és biztonságpolitika lesz, míg a legélesebb összecsapás Irak ügyében várható. A többi politikai kérdésben Észak-Koreától Izraelig nincs jelentős eltérés álláspontjuk között. Kerrynek a vitában meg kell cáfolnia az állhatatlanság ráragasztott bélyegét, világosan ki kell fejtenie, hogy mit képvisel, és megnyernie az ingadozókat. Bush elnököt a választók már jól ismerik. Számos elemzés szerint a jó érveknél is fontosabb a megnyerő fellépés.
Több elnökválasztás is eldőlt már a jelöltek tévévitájával, többnyire valamelyik fél súlyos bakija miatt, amelyet a sajtó nagyokat csámcsogva agyonelemez. A legelső tévévitában, 1960-ban a fiatal, napbarnított John F. Kennedy főleg előnyös megjelenésével hódította meg a választókat, míg a térdműtétjéből lábadozó Richard Nixon izzadó homlokával és beteges sápadtságával lesújtó benyomást tett a 70 millió nézőre. Sorsdöntő volt 1976-ban a Jimmy Carterrel vitázó Gerald Ford baklövése: kérdésre válaszolva kétszer is megismételte mindenki elképedésére, hogy Kelet-Európa nincs szovjet befolyás alatt.
A jelenlegi elnök apja, idősebb George Bush 1992-ben Bill Clintonnal összecsapva kétszer is türelmetlenül karórájára pillantott, bár alapvetően a gazdaság állapota miatt vesztette el a választásokat. Al Gore 2000-ben a reménytelen eseteknek kijáró sóhajokkal nyugtázta ifjabb George Bush érveit, a választásokat azonban a szövetségi legfelsőbb bíróságon veszítette el.
A spontán vitának a felek 32 oldalas megállapodása nem sok teret hagy. Egymásnak nem is tehetnek fel kérdéseket. Pedig egy verhetetlen debatőr és egy mai Cicero méri össze ékesszólását, ha hinni lehet a két tábor minősítésének. A két kampánycsapat a vita előtt ugyanis arra törekedett, hogy a másik jelöltet feldicsérje, és ekként csökkentve a várakozásokat a saját jelöltjével szemben.
(MTI)