A weblogok, rövidítve blogok a legváltozatosabb témában írt bejegyzéseket időbeli sorrendben feltüntetve, linkekkel, kommentárokkal, hírekkel kiegészítve készített internetes naplók. A szerző, a blogger lehet egyetlen személy, de akár egész közösség, amatőrök, profik, a blog szólhat egyetlen témáról, lehet visszafogott, vagy szélsőséges megfogalmazásoktól sem mentes. A publikálás ezen különös módja az 1990-es évek közepén jelent meg, és mára több százezer blog színesíti a világhálót.
Az AP hírügynökség elemzése szerint a 2004-es elnökválasztási kampány masszívan igénybe veszi az internetet. Az elnökválasztási kampányok időszaka alatt a sajtó és a tévé tele van a jelöltek kölcsönös vádaskodásaival, múltjuk sötét foltjainak „feltárásával”, csak úgy repkednek a sokszor megalapozatlan vagy átgondolatlan kijelentések. Mindez ideális terepet nyújtanak a bloggerek működéséhez, akik gyakran abban látják szerepüket, hogy ráirányítják a figyelmet a sajtóban előforduló hibákra, előítéletekre és ellentmondásokra. A választási kampánnyal foglalkozó blogokat – hanghordozásukat és hangulatukat tekintve - a politikai hírlevelek és a szenzációhajhász napilapok közé lehetne beilleszteni. Nyelvezetük közvetlen, ám olykor sekélyes, több hagyományos olvasónak nincs ínyére. Kritikusaik szerint gyakran hiteles információval kevert célozgatásokat, megalapozatlan vádakat és szóbeszédet tárnak a nyilvánosság elé.
A bloghullám lelkes hívei a kritikákat határozottan elutasítják, mondván, ezek csupán a kommunikáció egy igen izgalmas formája ellen intézett méltatlan támadások. „A blogíróknak erős a politikai meggyőződésük, és véleményüket meg is osztják másokkal. Az blog olvasói számára ez egy kicsit olyan, mintha egy szerkesztő abszolút az ő oldalukon állna. Rengeteg hasznos információhoz lehet hozzájutni, és a blogírók olyan összefüggéseket is feltárnak, amelyekre az olvasó máskülönben talán nem jönne rá” - mutatott rá Howard Finberg, az interaktív média egyik elismert amerikai szakértője.
A demokrata színekben induló Howard Dean volt az első ismert politikus, aki weblogok útján tartott kapcsolatot támogatóival. Kampányának szókimondó stílusához tökéletesen illő médiumnak bizonyult az internet. Dean, aki korábban Vermont állam kormányzója volt, több tízmillió dollárt gyűjtött össze online adakozók jóvoltából.
Mind a demokraták, mind a republikánusok is napi rendszerességgel küldetik maguknak a bloggerek írásait, a naplóírókat arra is felkérték, hogy a „hivatalos” médiával párhuzamosan számoljanak be a kampány fontosabb eseményeiről, beleértve az elnökjelöltek tévévitáját. A vezető média képviselői sem szeretnének lemaradni, így például a Wall Street Journal és az MSNBC televízió is elindította a saját blogszolgáltatását, azaz ingyenes felületet bocsát a jelentkezők rendelkezésére, akik ott írhatják saját észrevételeiket.
A blog, a számonkérés, beszámoltatás ezen új eszköze az idővel egyre fontosabbá válik. „Jobb, ha a média világában dolgozók tudomásul veszik: az internet korában olvasótáborod többet tud, mint te ” - figyelmeztet egy másik tekintélyes médiaguru, az AP-nek nyilatkozó Mark Tapscott, a Heritage Kutatóintézet Média és Politikatudományi központjának igazgatója.
Az AP hírügynökség elemzése szerint a 2004-es elnökválasztási kampány masszívan igénybe veszi az internetet. Az elnökválasztási kampányok időszaka alatt a sajtó és a tévé tele van a jelöltek kölcsönös vádaskodásaival, múltjuk sötét foltjainak „feltárásával”, csak úgy repkednek a sokszor megalapozatlan vagy átgondolatlan kijelentések. Mindez ideális terepet nyújtanak a bloggerek működéséhez, akik gyakran abban látják szerepüket, hogy ráirányítják a figyelmet a sajtóban előforduló hibákra, előítéletekre és ellentmondásokra. A választási kampánnyal foglalkozó blogokat – hanghordozásukat és hangulatukat tekintve - a politikai hírlevelek és a szenzációhajhász napilapok közé lehetne beilleszteni. Nyelvezetük közvetlen, ám olykor sekélyes, több hagyományos olvasónak nincs ínyére. Kritikusaik szerint gyakran hiteles információval kevert célozgatásokat, megalapozatlan vádakat és szóbeszédet tárnak a nyilvánosság elé.
A bloghullám lelkes hívei a kritikákat határozottan elutasítják, mondván, ezek csupán a kommunikáció egy igen izgalmas formája ellen intézett méltatlan támadások. „A blogíróknak erős a politikai meggyőződésük, és véleményüket meg is osztják másokkal. Az blog olvasói számára ez egy kicsit olyan, mintha egy szerkesztő abszolút az ő oldalukon állna. Rengeteg hasznos információhoz lehet hozzájutni, és a blogírók olyan összefüggéseket is feltárnak, amelyekre az olvasó máskülönben talán nem jönne rá” - mutatott rá Howard Finberg, az interaktív média egyik elismert amerikai szakértője.
A demokrata színekben induló Howard Dean volt az első ismert politikus, aki weblogok útján tartott kapcsolatot támogatóival. Kampányának szókimondó stílusához tökéletesen illő médiumnak bizonyult az internet. Dean, aki korábban Vermont állam kormányzója volt, több tízmillió dollárt gyűjtött össze online adakozók jóvoltából.
Mind a demokraták, mind a republikánusok is napi rendszerességgel küldetik maguknak a bloggerek írásait, a naplóírókat arra is felkérték, hogy a „hivatalos” médiával párhuzamosan számoljanak be a kampány fontosabb eseményeiről, beleértve az elnökjelöltek tévévitáját. A vezető média képviselői sem szeretnének lemaradni, így például a Wall Street Journal és az MSNBC televízió is elindította a saját blogszolgáltatását, azaz ingyenes felületet bocsát a jelentkezők rendelkezésére, akik ott írhatják saját észrevételeiket.
A blog, a számonkérés, beszámoltatás ezen új eszköze az idővel egyre fontosabbá válik. „Jobb, ha a média világában dolgozók tudomásul veszik: az internet korában olvasótáborod többet tud, mint te ” - figyelmeztet egy másik tekintélyes médiaguru, az AP-nek nyilatkozó Mark Tapscott, a Heritage Kutatóintézet Média és Politikatudományi központjának igazgatója.