Oszama bin Láden is beszállt az amerikai választási küzdelembe egy kis demokráciaelméleti útmutatással: „Biztonságotok nem Kerry, nem Bush, nem az al-Káida kezében van. Biztonságotok saját kezetekben van, és minden állam biztonságban lesz, amelyik nem fordul ellenünk” – üzente az ismert "szabadságharcos" az Al-Dzsazíra által leadott videószalagról. A "manhattani győző" egy hatvanas évekbeli járási párttitkár ravaszságával tette le a garast a vélhetően szerinte egy kicsit kevésbé imperialista Kerry mellett, szinte megismételve szavait arról, hogy Bush folyamatosan „félrevezeti az amerikaiakat”, sőt, utalt Michael Moore Fahrenheit 9/11 filmjének jelenetére, amikor Bush azon az emlékezetes napon folytatta a meseolvasást a gyerekeknek, akkor is, amikor értesült a támadásról.
Válaszul mindkét elnökjelölt a nép teljes egységét hangsúlyozta „Oszama bin Láden levadászása” (Kerry) tekintetében, illetve, hogy „az ellenség nem befolyásolhatja, nem félemlítheti meg az amerikaiakat” (Bush). Később alábbhagyott az államférfiúi bölcsesség. Kerry fölelevenítette vádját, miszerint Oszama azért lehet még szabadon, mert Bush annak idején „alvállakozásba adta kézre kerítését”, hogy az erőket az iraki háború megindítására koncentrálhassa, ahonnan, a demokraták szerint, nem fenyegetett közvetlen terrorveszély. Bush ezt a megjegyzést ezúttal „szégyenteljes”-nek minősítette.
Egyes elemzők szerint Oszama felbukkanása a képernyőn – ami a hatóságok első reakciója szerint ezúttal nem jelent közvetlen fenyegetést, és alvósejteknek szánt titkos üzenetet sem olvastak ki belőle – Bushnak kedvez. Mert felébreszti a félelemet, márpedig az elnököt még mindig sokkal többen tartják alkalmasnak a terrorizmus elleni harc sikeres megvívására, mint kihívóját. Más elemzők viszont azt mondják, az al-Dzsazíra képsorai most elgondolkodtatják a választókat, hogy lám mégiscsak Kerrynek van igaza, Oszamát már rég ki kellett volna vonni a forgalomból.
A legvalószínűbb persze, hogy a terroristavezérnek semmilyen hatása nem lesz az eredményre, a választók tartják magukat korábbi döntésükhöz, Oszama üzenetét is aszerint értelmezik, hogy melyik pártra fogják adni szavazatukat.
Hogy így van-e, az az első gyorfelmérések nyomán még ma kiderül. „Oszama előtt” mindenesetre Bush az országos esélyeket tekintve már 3 ponttal, 49:46-ra vezetett, hét különböző felmérés átlaga alapján. Négy évvel ezelőtt egyébként Bush az utolsó tíz napban végig 1-3 ponttal Al Gore előtt járt a közvélemény-kutatások szerint, hogy aztán a választás napján 0,5 százalékponttal kikapjon – és ezzel együtt megválasszák az Egyesült Államok elnökévé.
Tegnap mindenesetre az elnök már az elektori szavazást is 281:236 arányban nyerte volna a legfrissebb államonkénti felmérések adatait figyelembe véve – még úgy is, hogy az Electoral Vote Predictor a teljes döntetlen miatt ezúttal a 21 pennsylvaniai elektort nem számította be. A HVG tudósítója a városban járva-kelve azt tapasztalta, hogy egyre többen gondolják úgy, az eredmény mégsem lesz olyan szoros, mint ahogyan szakértők jósolják. Megyőződéses demokraták is tartanak egy nagyobb arányú Bush-győzelemtől. De akár a másik irányba is lendülhet az inga. „Valami azt súgja nekem, hogy az amerikaiak ezúttal tiszta vizet akarnak önetni a pohárba, és valamelyik oldal egyértelmű győzelmet arat” – morfondírozott a minap egy tévévitában a konzervatív Wall Street Journal publicisztikai rovatának vezetője.
Réti Pál/Washington
Válaszul mindkét elnökjelölt a nép teljes egységét hangsúlyozta „Oszama bin Láden levadászása” (Kerry) tekintetében, illetve, hogy „az ellenség nem befolyásolhatja, nem félemlítheti meg az amerikaiakat” (Bush). Később alábbhagyott az államférfiúi bölcsesség. Kerry fölelevenítette vádját, miszerint Oszama azért lehet még szabadon, mert Bush annak idején „alvállakozásba adta kézre kerítését”, hogy az erőket az iraki háború megindítására koncentrálhassa, ahonnan, a demokraták szerint, nem fenyegetett közvetlen terrorveszély. Bush ezt a megjegyzést ezúttal „szégyenteljes”-nek minősítette.
Egyes elemzők szerint Oszama felbukkanása a képernyőn – ami a hatóságok első reakciója szerint ezúttal nem jelent közvetlen fenyegetést, és alvósejteknek szánt titkos üzenetet sem olvastak ki belőle – Bushnak kedvez. Mert felébreszti a félelemet, márpedig az elnököt még mindig sokkal többen tartják alkalmasnak a terrorizmus elleni harc sikeres megvívására, mint kihívóját. Más elemzők viszont azt mondják, az al-Dzsazíra képsorai most elgondolkodtatják a választókat, hogy lám mégiscsak Kerrynek van igaza, Oszamát már rég ki kellett volna vonni a forgalomból.
A legvalószínűbb persze, hogy a terroristavezérnek semmilyen hatása nem lesz az eredményre, a választók tartják magukat korábbi döntésükhöz, Oszama üzenetét is aszerint értelmezik, hogy melyik pártra fogják adni szavazatukat.
Hogy így van-e, az az első gyorfelmérések nyomán még ma kiderül. „Oszama előtt” mindenesetre Bush az országos esélyeket tekintve már 3 ponttal, 49:46-ra vezetett, hét különböző felmérés átlaga alapján. Négy évvel ezelőtt egyébként Bush az utolsó tíz napban végig 1-3 ponttal Al Gore előtt járt a közvélemény-kutatások szerint, hogy aztán a választás napján 0,5 százalékponttal kikapjon – és ezzel együtt megválasszák az Egyesült Államok elnökévé.
Tegnap mindenesetre az elnök már az elektori szavazást is 281:236 arányban nyerte volna a legfrissebb államonkénti felmérések adatait figyelembe véve – még úgy is, hogy az Electoral Vote Predictor a teljes döntetlen miatt ezúttal a 21 pennsylvaniai elektort nem számította be. A HVG tudósítója a városban járva-kelve azt tapasztalta, hogy egyre többen gondolják úgy, az eredmény mégsem lesz olyan szoros, mint ahogyan szakértők jósolják. Megyőződéses demokraták is tartanak egy nagyobb arányú Bush-győzelemtől. De akár a másik irányba is lendülhet az inga. „Valami azt súgja nekem, hogy az amerikaiak ezúttal tiszta vizet akarnak önetni a pohárba, és valamelyik oldal egyértelmű győzelmet arat” – morfondírozott a minap egy tévévitában a konzervatív Wall Street Journal publicisztikai rovatának vezetője.
Réti Pál/Washington