Kiújult az eutanáziavita Hollandiában

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI

Kiújult a kegyes halálról folytatott vita Hollandiában, miután egy tanulmányból kiderült, hogy az elmúlt hét évben az orvosok legalább 22 esetben éltek az eutanázia lehetőségével súlyos rendellenességekkel világra jött újszülötteknél, jóllehet a törvény erre nem ad lehetőséget.

Hollandiában nagyon jelentős tábora van az eutanázia támogatóinak: az országban négy évvel ezelőtt törvényesítették is a halálba segítést olyan betegek esetében, akiket elviselhetetlen és gyógyíthatatlan szenvedés kínoz, és maguk kérik azt. A jogszabály azonban nem vonatkozik azokra a személyekre, akik nem tudják tudatosan maguk kérni szenvedéseik megszüntetését, így - a kómában lévők és a súlyosan értelmi fogyatékosok mellett - a csecsemőkre sem.

A legnevesebb holland orvosi lapban, a Tijdschrift voor Geneeskundében most megjelent írás szerint ennek ellenére 1997 óta 22 csecsemőn végrehajtották az eutanáziát, és ennek nem lett jogi következménye. Valamennyi újszülött gyógyíthatatlan nagybeteg volt, agyműködésük mellett emésztő-, illetve kiválasztó rendszerük is súlyosan károsodott. Holland sajtóértesülések szerint a jogi fórumokhoz került ügyeknél az ügyészek azért döntöttek az eljárás megindítása ellen, mert valamennyi esetben bizonyított volt a gyógyíthatatlanság, az elviselhetetlen szenvedés és az alapos orvosi konzultáció.

Fogalmi zavarok

Világszerte megoszlanak a vélemények arról, hogy az eutanáziát jó halálként, kegyes halálként, könyörületes halálként vagy méltó halálként kell-e meghatározni. Filozófusok, nyelvészek, orvosok, etológusok, szociológusok, papok, politikusok törik a fejüket azon, hogyan lehetne legtalálóbban nevén nevezni. Fizikailag viszont egyszerű az eset: egy piciny szúrás vagy egy tabletta, amely pillanatok alatt elernyeszti a szenvedő izmait, köztük a szívizomzatot is.

Az önmaguktól az eutanáziát kérni képtelenekre vonatkozóan is készültek már szabálytervezetek az országban, de ezek még nem kerültek a jóváhagyás fázisába, annál is inkább, mert a jelenleg kormányon lévő kereszténydemokrata párt ellenzi a halálba segítést. Az elképzelés az lenne, hogy az ő esetükben akkor lehet ehhez a végső megoldáshoz folyamodni, ha több orvoscsoport egymástól függetlenül erősíti meg a fájdalom elviselhetetlenségét, az állapotjavulás lehetetlenségét, és a közvetlen hozzátartozók is így látják jónak.

A most közölt tanulmány szerzője, Eduard Verhagen egy interjúban megemlítette, azt tartja elfogadhatatlannak, hogy az esetek nagy részét nem jelentik a hatóságoknak. Korábbi kutatások szerint a gyermek-eutanáziák száma évente 10-20-ra rúghat Hollandiában.

Jóllehet az ország lakóinak nagy része felmérések szerint egyetért az eutanázia mint végső módszer alkalmazhatóságával a szigorúan szabályozott esetekben, számos politikai és társadalmi erő továbbra is keményen ellenzi azt minden esetben. Ezek között első helyen említendő a katolikus egyház, amelynek feje, II. János Pál pápa éppen a hét végén figyelmeztette a természetes halál méltóságának fontosságára és tiszteletben tartására Hollandia új szentszéki nagykövetét.

A kegyes halál legelszántabb holland támogatói viszont egy ideje már azt feszegetik, hogy ne csak testi, hanem lelki szenvedés is minősülhessen elviselhetetlennek, és akiket ilyen kínoz, úgyszintén kérhessék életük gyors és fájdalommentes kioltását.