Az immár nyugállományú amerikai tábornok szerint a hivatalosan Szerbiához tartozó, de ENSZ-igazgatás alatt álló tartományban minden egyes nappal nő a feszültség, ami a konfliktus kiújulásával fenyeget. Mint hangsúlyozza, a nemzetközi közösségnek 2005-ben megoldást kell találnia Koszovó végleges státusára, máskülönben esetleg nem tudja majd megelőzni a tragédiát.
Clark emlékeztetett, hogy a tartomány lakosságának 90 százalékát adó albánok elutasítják a Szerbiához való visszacsatolást, s függetlenséget követelnek. A Koszovóban élő szerbeket "ötödik hadoszlopnak" tartják, a két népcsoport majdnem hat évvel a konfliktus után sem képes normálisan együtt élni, s egyik sem hajlandó megkezdeni a hídépítést a másik felé. Ráadásul a koszovói mozaik annyira összetett, hogy magától, a nemzetközi közösség segítsége nélkül nem fog megoldódni.
Koszovóban az elmúlt években már két demokratikus választást is tartottak, létrejöttek egy modern, működő gazdaság alapjai, azaz megvannak az önálló államiság alapfeltételei. Amire nagy figyelmet kell fordítani, az a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása: de ez sem mehet a végső státus megoldása nélkül – véli a tábornok.
A volt NATO-főparancsnok szerint a szerb elit egy részének mind a mai napig nem sikerült elszakadnia a Milosevic-rendszer beidegződéseitől, s ezeknek fontosabb egy új konfliktus kiprovokálása, illetve ennek nyomán Koszovó kettéosztása, mint az ottani szerb kisebbség jóléte. Márpedig a legtragikusabb forgatókönyv éppen egy újabb albán lázongás lenne, amire azután a szerb haderő koszovói bevonulással válaszolna az ottani szerbek "megvédésére", - s a szerb hadsereg egyes részeit decemberben valóban délebbre telepítették, ami ennek a provokációs stratégiának a kezdetét jelentheti.
Clark mindennek alapján azt javasolja, hogy a koszovói rendezésért felelős összekötő csoport (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország, Franciaország és
Németország), valamint az ENSZ haladéktalanul kezdje meg kidolgozni a tartomány státusáról folytatandó tárgyalások elveit és menetrendjét. Az alapelv az legyen, hogy Koszovó nem tér vissza Szerbiához, területét nem lehet felosztani, s nem csatlakozhat Albániához, illetve más szomszédos országhoz.
Ugyanakkor a teljes függetlenség felé vezető út hosszát attól tegyék függővé, hogy Koszovóban milyen bánásmódot kapnak a kisebbségek - s ezt a koszovói alkotmányba beillesztett garanciákkal, illetve a nemzetközi közösség ellenőrző tevékenységének folytatásával is alá kell támasztani. (Clark szerint például az új koszovói államban meg kell őrizni egy ideig a nemzetközi biztonsági erők jelenlétét.) S végül ezt a megállapodáscsomagot 2005 végén egy nemzetközi konferencián kellene jóváhagyatni.